Málé-, Uborka- és Hagyományőrző Fesztivál – harmadszor
Népművészek, kukoricából készült ételek, fesztiválhangulat
Az átlagos falunapok – tisztelet a kivételnek – olyan rendezvények, hogy ha az ember egyet látott, akkor mindet látta. Tánc a rögtönzött színpadon, tombola, körhinta, össznépi eszem-iszom, esetleg egy kis foci, majd szabadtéri táncmulatság kivilágos kivirradtig… A résztvevők kieresztik a fáradt gőzt, amire feltétlenül szükség van – de egy-két kivételes esettől eltekintve, e rendezvényekben semmi eredetiség sincs. Ám ha egy település vagy kistérség valamilyen, rá jellemző dologra, dolgokra kihegyezve szervez fesztivált, akkor emelkedhet a színvonal, s a hagyományőrzést is szolgálja a jellegzetes ételek, népi mesterségek bemutatása.
A múlt vasárnap, augusztus 30-án Tiszapéterfalván megrendezték a III. Málé-, Uborka- és Hagyományőrző Fesztivált, melynek legfőbb színfoltjait a kóstolóasztalnál felvonultatott, kukoricából készített, hagyományos ételek jelentették. E tájon ugyanis nagy tradíciója van annak, hogy nemcsak a háziállatokat etetik a tengerivel, hanem a falvak népe is étrendjébe iktatta a nagy tápanyagtartalmú növényt.
Mielőtt azonban a kóstolóasztal terülj asztalkámmá változott volna, a művelődési ház mögötti árnyas parkra néző színpadon sort kerítettek a fesztivál ünnepélyes megnyitójára. Elsőként Fóris Gizella, a Tiszabökényi Általános Iskola szervező-pedagógusa lépett a mikrofonhoz, köszöntve a megjelenteket, majd Perduk Beáta, a Tiszaháti Tájmúzeum és a Tiszapéterfalvai Képtár igazgatója fordult az egybegyűltekhez. Megköszönte mindazok munkáját, akik hozzájárultak a fesztivál megszervezéséhez, lebonyolításához. Visszaemlékezett arra, milyen szerény kezdetekből nőtte ki magát a rendezvény a tiszaháti közösségek apraját-nagyját megmozgató fesztivállá, majd kitért a hagyományőrzés jelentőségére, leszögezte: fontos, hogy a nemzedékek továbbadják egymásnak e falvak évszázadok során kialakult tradícióit. Ezt követően Hunyadi Attila, a Máramaros-ugocsai Református Egyházmegye esperese, Pősze Roland tiszabökényi görögkatolikus parochus, Mihajlo Ruszenyuk, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke, valamint Andrij Demjancsuk, a Bayer nemzetközi vegyipari vállalat munkatársa is köszöntötte a résztvevőket. A görögkatolikus tisztelendők megáldották a frissen sütött málékenyeret. Majd a színpadot birtokba vették a tiszaháti községek műkedvelő szólóművészei és együttesei, hogy énekkel, népi és egyéb stílusú táncokkal, zeneszámokkal szerezzenek kellemes perceket a közönségnek.
Ezalatt megannyi földi jóval megtelt a kóstolóasztal, ahol a szervezők egyike, Fóris Ibolya mutatta be e sorok írójának a málékenyeret, mely részben búza-, részben kukoricaliszt felhasználásával készül, s beszélgetőtársam elmondása szerint táplálóbb, mint a búzakenyér, például tovább tartja jó erőben a szántóján dolgozó földművest. Emellett Fóris Ibolya röviden megismertetett a rizs helyett málékását tartalmazó töltött káposztával, melyet még finomabbá tesz a töltelékbe belekevert darált hús vagy gomba. S ugyancsak megismerkedtem a szalonnatepertős túróstokánnyal, illetve a szilvalekváros puliszkával. Kancsánszky Ilona pedig beavatott a búza-, illetve kukoricalisztből, margarin, aludttej, tojás és piros paprika felhasználásával sütött málépogácsa elkészítésének „rejtelmeibe”.
Andrij Demjancsuk, az új haszonnövényfajták kikísérletezésével is foglalkozó Bayer cég munkatársa a vállalat bemutatósátrában megismertetett a nagyobb ellenálló képességű és szebb termésátlagokat elérő Endurensz uborkával, ami a jövőben a nagy uborkatermesztési hagyományokkal rendelkező tiszaháti gazdák fóliaházaiban is megjelenhet.
A tiszapéterfalvai Nagy Rita az Ugocsa Hagyományőrző Egyesület gyönyörű, hímzett szőttesekkel, valamint tetszetős és tartós, akár 50 évig is használható rongypokrócokkal díszített bemutatósátrában tájékoztatott a 2009-ben alapított egyesület tevékenységéről, mely a hagyományos paraszti életforma szépségére igyekszik felhívni a figyelmet. Olyan értékekről van szó, mint a takarékosság, illetve a megélt s a nehézségeket is könnyebben elviselhetővé tevő keresztyén hit, mely erősít, s szeretnék, ha ismét megnőne az emberek egymás iránti tisztelete, szeretete, mely nagyobb mértékű volt felmenőink idejében. A hagyományőrzés más területeit érinti, hogy új szőtteseiket jellegzetes tiszapéterfalvai mintákkal díszítik, hogy így ne engedjék elveszni készítésük tradícióit. Emellett azt sem akarják, hogy elkallódjanak a felmenőiket egykor körülvevő, életükhöz hozzátartozó tárgyak, használati eszközök, melyekből gyűjtések révén már egy kis múzeumot sikerült létrehozniuk.
A Tiszabökényből érkezett Fóris Márta, illetve Marosi Katalin sátrában szebbnél szebb hímzésekkel lehetett találkozni, míg Posták Attila tiszapéterfalvai fafaragó ügyes kezének fából formázott alkotásait mutatta be. Az ugyancsak Tiszapéterfalván lakó Gönczy Tivadar festőművész pedig a Tisza menti vidéket ábrázoló tájképeivel gyönyörködtette a látogatókat…
Mint más fesztiválokról, innen sem hiányozhattak az ételt-italt kínáló mozgóbüfék, az ajándéktárgy-árusok, valamint a gyermekek számára kellemes perceket szerző körhinta, vagy éppen a trambulin. Ám a bemutatott helyi jellegzetességeknek köszönhetően ez a fesztivál is jóval több volt, mint egy átlagos falunap.
Lajos Mihály
