Összetartozás és Istenbe vetett hit

Emlékműavatás Nevetlenfaluban

2015. október 21., 09:27 , 771. szám
A nemzeti összetartozás emlékjelének leleplezése

Kettős avatóünnepség­re került sor az elmúlt vasárnap, október 18-án a nagyszőlősi járási Nevetlenfaluban. Felavatták és megáldották a nemzeti összetartozás újonnan készített, illetve a sztálinizmus áldozatainak most felújított emlékművét.

A nemzeti összetartozást jelképező alkotás avatóünnepségét dr. Oroszi József, Nevetlenfalu polgármestere nyitotta meg, majd Pörneki András, a Panoráma Világklub Jász-Nagykun-Szolnok megyei társklubjának elnöke szólt a jelenlévőkhöz Törökszentmiklós, Nevetlenfalu testvértelepülése önkormányzatának képviseletében. Köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy a két település között 2013-ban köttetett meg a testvértelepülési megállapodás, miután a nevetlenfalui művészeti egyesületek képviselték Kárpátalját a Panoráma Világklub egy rendezvényén. A kapcsolatok szorosságát mutatja, hogy Törökszentmiklós építészmérnök polgármestere vállalta, hogy díjmentesen elkészíti a közigazgatásilag Nevetlenfaluhoz tartozó Batár kritikus állapotban lévő, bontásra ítélt kultúrháza átépítésének tervrajzát. December 19-én pedig a Nevetlenfalui Művészeti Iskola javára rendeznek jótékonysági koncertet Budapesten, a Magyar Kultúra Házában. Pörneki András hangsúlyozta: csak úgy tudunk eredményeket elérni, ha összefogunk és segítjük egymást.

Illés Attila fémszobrász, Nevetlenfalu szülötte az általa készített emlékmű kapcsán elmondta, hogy az megjeleníti a Magyarország jelenlegi területén kívül Trianonban 1920-ban igazságtalanul elcsatolt területeket is. Emellett megtalálható Törökszentmiklós, Szék és Nevetlenfalu helye is a Nagy-Magyarország területét ábrázoló emlékművön, az összetartozást jelképezve. Hiszen az összetartozásnak, egymás támogatásának ma különösen nagy jelentősége van. Magyar és magyar egymás testvérei, az egész magyarság egy család, s ezt jelképezi a mű is.

Az emlékművet Pörneki András és Illés Attila leplezte le. A helyi református egyházközség tiszteletese, Lőrincz Attila a 126. zsoltárból idézett: „Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!” Majd kiemelte: ami Isten népével történik, az semmiképpen sem Isten akaratán kívül történik. Sokszor éppen bűneink miatt küld ránk ellenséget, talán azért, hogy ha meg is törünk, az később javunkra szolgáljon. Végezetül Lődár Jenő batári görögkatolikus áldozópap megáldotta és megszentelte az emlékművet, a nevetlenfalui Arany Alkony Nyugdíjasklub pedig A magyarok világhimnuszának előadásával zárta az ünnepséget.

Az emlékjelet ideiglenesen a Nevetlenfalui Polgármesteri Hivatal épületének falán helyezték el, ám a községi tanács határozata értelmében az épület előtt hamarosan egy emlékhelyet hoznak létre, s ott lesz az emlékmű végleges helye.

Rögtön ezt követően került sor a sztálini lágerekben elhunytak felújított emlékművének újraavatására is. A 15 helyi lakos emléke előtt tisztelgő emlékművet néhány évvel ezelőtt valamilyen maró anyaggal öntötte le egy (vagy több) máig is ismeretlen személy. Mivel az anyagot nem tudták eltávolítani az emlékmű márványlapjáról, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség támogatásával újracsiszolták és újragravírozták, majd dr. Oroszi József polgármester közreműködésével rendbeszedték az emlékmű környezetét.

Az avatóünnepséget a Nevetlenfalui Művészeti Iskola tanárai nyitották meg énekükkel, majd Barta József, a KMKSZ alelnöke, Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke szólt a jelenlévőkhöz. Kiemelte: emlékeznünk kell őseinkre, mártírjainkra, hiszen emlékükből erőt meríthetünk a mindennapok gondjainak elviseléséhez. A „málenykij robot” célja a megfélemlítés és az etnikai tisztogatás volt. Ez Kárpátalján több emberáldozatot követlelt, mint a két világháború együttvéve. Rengetegen odavesztek, ám voltak, akik ha megtörve, meggyötörve is, de visszatértek. Az elszenvedett szörnyűségeket az Istenbe vetett töretlen hit által voltak képesek átvészelni. Számunkra is a hit adhat csak elég erőt ahhoz, hogy a nehéz helyzetből megerősödve kerüljünk ki. Az elhurcoltak emléke előtt pedig úgy adózhatunk a legméltóbban, ha teszünk valamit azért, hogy gyilkosaik célja soha ne válhasson valósággá: ha bátran és áldozatkészen felvállaljuk magyarságunkat, s minden helyzetben azt tesszük, amit a nemzet érdeke elvár tőlünk. Ennek fényében Barta József a választásokon való részvételre és a magyar jelöltek támogatására szólította a jelenlévőket.

Lődár Jenő atya arra hívta fel a figyelmet, hogy mindig tegyük fel magunknak a kérdést: a múltban tapasztalt szenvedésekből hogyan tudunk a jelenben a Jóisten előtt is hasznos tanulságot levonni. Lőrincz Attila tiszteletes pedig hangsúlyozta: az elhurcoltak azért szenvedtek, hogy mi ma élhessünk. Emlékezzünk ezért a múltra, tanuljunk belőle, s Istenben bízva éljünk tartalmas életet.

Az eseményt az emlékmű megáldása és megkoszorúzása zárta.

Espán Margaréta