Beatrice-koncert Beregszászban

Babos kendő, Nagy Feró, „Ricse”

Október 23-án, egy nappal a teljes „csend” előtt Beregszász főterén, a Kossuth téren előkerült a magyar „rockhívők” körében jól ismert babos kendő (piros alapon fehér pöttyök halmaza) ami egyenes arányosságban áll Nagy Feró és a Beatrice zenekar jelenlétével. Kevésbé túlbonyolítva: ahol van babos kendő, ott általában megjelenik a Beatrice. Az eredetileg lányzenekarként indult együttes 1971-ben, Nagy Feró csatlakozásával vált teljes értékűvé, az évek során a zenekari tagok több ízben cserélődtek, olykor teljesen, olykor félig-meddig. Átszerveződött, megújult, ám van az együttesnek biztos és stabil pontja, pont, ami örök: ez az együttes esetében pedig a frontember: Nagy Feró. A banda játszott és játszik alternatív rockot, hard rockot, punk rockot, és elmondásuk szerint zenéjükkel az „alsó tízezer véleményét képviselik”. A ’70-es években több szórakozóhelyről kitiltották őket különböző „legendás” tetteik miatt (csirke és combcsont esete), ezért az együttest zaklatták állambiztonsági szervek, de népszerűségük nem csökkent, sőt, nőtt, s talán valahogy ennek köszönhetően a kárpátaljai magyarság számára sem ismeretlen az említett rockeggyüttes. Tehát így énekelhettük a Beatrice dalait Nagy Feróval együtt, „ott kint a téren”.

A koncertet a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek összefogásának keretében Barta József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség ügyvezető alelnöke, Babják Zoltán, Beregszász városának polgármestere, valamint Péter Csaba, az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt elnöke nyitották meg köszöntőbeszédeikkel. Barta József, a KMKSZ alelnöke köszöntőjében az ’56-os forradalom katalizátoraként ható nemzeti összefogásról beszélt, amelynek hatására az akkori Magyarország fiataljai és idősei felkeltek a sztálinista szovjet diktatúra ellen. „A modern Dávidként fellépő magyar nemzet a vöröscsillagos Góliát ellen akkora bátorságról tett tanúbizonyságot, amivel kivívta a világ és Európa számos népének elismerését” – fogalmazott az alelnök. Az ’56-os forradalom kapcsán Barta József rávilágított arra, hogy a kárpátaljai magyarságnak most nem kell véres, emberéletet követelő áldozatot hoznia, de mindent meg kell tennie azért, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Ezért Barta József nyomatékosan megkért minden jelenlévő polgárt, hogy az október 25-re eső, vasárnapi önkormányzati választásokon vegyen részt, és szavazzon a két szervezet pártjainak közösen állított listáira. Barta Józsefet, a KMKSZ alelnökét Péter Csaba, az UMDP elnöke követte beszédével. Az elnök, csakúgy, mint az előtte szóló, szorgalmazta, hogy minden megjelent választópolgár menjen el, és szavazzon a magyarságot bizton képviselő jelöltekre. Felszólította a koncerten résztvevőket, ne adják el szavazataikat, ne szavazzanak olyan párt jelöltjeire, akiknek nem érdekük a magyarság érdeke.

Péter Csaba után Babják Zoltán, Beregszász polgármestere szólt a koncertre érkezett tömeghez. A polgármester elmondta, hogy örül, hogy elérkezett a kampányidőszak vége. Büszke arra, hogy szerepet tudott vállalni a két történelmi magyar érdekvédelmi szervezet összefogásában, amelynek eredményeképpen Beregszász városában a KMKSZ és az UMDSZ közös listát, személyében közös polgármesterjelöltet  indított a helyhatósági választásokon. „Munkámmal, hozzáértésemmel, tapasztalatommal azon leszek, hogy városunk sokkal szebb legyen holnap, mint tegnap volt” – jelentette ki a polgármester.

A nyitóbeszédeket követően lépett a színpadra Nagy Feró bőrdzsekiben, fehér pólóban, amelyre „babosmintás” nyakkendőt nyomtattak. A megjelent több mint ezer vendég egyszerre, hangos fütyüléssel, sikítással köszöntötte a csak korban öregnek számító rokkert. Nem telt el sok idő, pár perc, és szóltak a magyar popkultúra ikonikus szózatai, amit – meglepő módon – a szinte „ma született” generációk is ismernek. A koncerten a tömeg énekelt, a tömeg ugrált, a tömeg bebizonyította, hogy szereti Nagy Ferót, még mindig. Nagy Feró pedig ezt a szeretetet zenével, és időutaztatással hálálta meg. Időutazással, hiszen az idősebb korosztály a koncert erejéig lélekben visszautazhatott abba a számára kedves idősíkba, amikor még baráti társaságukkal együtt érezhették: a „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás” nem megoldható, kivitelezhetetlen, ám a dal üzenetéből kiindulva énekelni róla keserű, de mókás, nagyszerű érzéssel tölti el az embert.

Rsz.