Szerencsekaparós új esztendő

Betarthatatlan és abszurd fogadalmakkal telve, kialvatlanul, a feleslegesen elvesztegetett időt sajnálva, másnaposan – kinek hogy kezdődik el élete egy újabb esztendeje. De akárhogy is: az előttünk álló 365, vagyis idén 366 nap kezdetén mindenki számot vet arról, mit kellett volna, mit nem kellett volna megtennie az elmúlt évben, s mi az, ami (megint) az új évre marad.

Búcsúzás attól, ami elmúlt, köszöntése annak, ami elkezdődött – a saját magunk által alakított szokásaink, környezetünk, s talán a világ minden közössége körében ennek fényében zárjuk és kezdjük az évet. Arról kevesebb szó esik, hogyan kellene lezárnunk az óévet, viszont annál több szokás kapcsolódik ahhoz, hogy hogyan kell vagy hogyan nem szabad kezdeni az újat. Merthogy elvileg olyan lesz az egész év, amilyen az első napja. Ezért nem szabad az évet adóssággal, haraggal, befejezetlen ügyekkel elkezdeni (arról bezzeg nem beszélnek, milyen éve lesz annak, aki pityókásan kezdi az esztendőt…).

Mindenesetre mindezek alapján is elmondhatjuk, hogy az évek fordulója a búcsúzásról és a köszöntésről szól.

Arra a kérdésre, hogy Kárpátalján milyen újévi szokások vannak, a legtöbben talán csak olyasféle választ adnának: „Semmilyenek” vagy „Hát csak azok, amik máshol is”. Pedig az általános szokásokon kívül vannak olyan települések, amelyekben még élnek érdekes újévi szokások, vagy legalábbis olyanok, amikre még emlékeznek az idősebbek.

Bátyúban például újévkor megkántálták egymást a rokonok, barátok, szomszédok a következő dalt énekelve:

„Mutasd meg nagy irgalmadat,

szent Isten, jó atyánk,

mi volt, mi lesz, te alkotád,

vigyázz tovább is ránk.

Adj boldog új évet nekünk,

ó, hallgass meg, nagy Istenünk.

Őrizd meg földi népedet,

áldd meg jobb kezeddel,

oltalmazó szárnyaidat

fejünkről ne vedd el.

Adj boldog új évet nekünk,

ó, hallgass meg, nagy Istenünk.”

Guton éjfélre templomba mentek a helyiek, majd összeverődött a rokonság, és hajnalig kántáltak az újév, és persze egymás tiszteletére. Reggel pedig újra kezdődött a köszöntgetés. Itt is jellemző az a nézet, miszerint szerencsét hoz, ha az újév reggelén elsőként férfi lép be a házba. Ugyanez a helyzet Benében is, itt viszont még nagyobb szerencsét hoz, ha az év első látogatója cigányember.

A tiszaújhelyiek jókívánságaikat világgá kürtölték: a helyi énekkarok tagjai szilveszterkor felmentek a templomtoronyba, s onnan kívántak boldog új évet a falu minden lakója számára.

Akliban évről évre eltemették az óévet. Az év első napján istentiszteletet tartottak, majd megkezdődött az újévi köszöntgetés. Mindenki felkereste szüleit, családtagjait, akik terített asztallal várták az új évet köszöntőket. Az egyik ilyen köszöntő:

„Közeleg az óesztendő, közeleg a vége,

még néhány perc, s kezdődik az óév temetése.

Sok ember a távozását eddig nem siratta,

ma is vígan vigadoznak lakomákat csapva.

Vad mulatságok helyétől álljunk halkan félre,

Bibliánk fénye mellett tekintsünk az égre,

arra kérve a Teremtőt, mélyen térdet hajtva,

adja meg a kenyerünket úgy, mint eddig adta.

És az ember, aki vakon rohan a vesztébe,

találjon rá az új évben Isten ösvényére.”

Akliban is úgy tartották, tartják, hogy az év első napján nem szabad semmit kiadni a házból, főleg pénzt nem, mert akkor egész évben költekezni fognak.

Fancsikán cigányzenés maszkabállal ünnepelték az újévet. A szintén nagyszőlősi járási Nevetlenfaluban az év egyik legnagyobb eseményének számított az újévi bál. Hegedű-brácsa-cimbalom-nagybőgő felállású cigányzenekar húzta a talpalávalót a báli ruhában, csizmában táncoló lányoknak és az őket megtáncoltató fiúknak. A komoly udvarlót a lányok meghívták rostokra otthonukba. A fiút süteménnyel, borral kínálták, s mentek is vissza a bálba, ahol hajnalig mulattak. Az újévi menüben egyébként disznó- és halkocsonya, sült hal, fánk szerepelt. Szárnyast nem fogyasztottak, mert úgy tartották, hogy elrepül a szerencse, míg a disznó befelé kaparja azt. Fura jellemzője az elrepülésnek, kaparásnak, hogy sok helyen épp ellenkezően gondolják. A lencse és a különböző hüvelyesek fogyasztása gazdagságot eredményez, ahogy a hal is, mert a sok pikkely sok pénzt jelent.

Mindezen szokásokat ma már sokan tartják egyszerűen babonának. Nyilván nem állíthatja senki sziklaszilárdan, hogy 2016-ban gazdag emberré válik, mert a teljes „pénzes menüt” végigette, de mindezen szokások betartása ma már inkább csak a hagyománytisztelet jele. Legtöbb jóval kecsegtető köszöntésünk azért töretlenül marad a régiben: „Bort, búzát, békességet!”

Espán M.