A Nazca-rejtély
Roppant rajzolatok, melyek csak madártávlatból vehetők ki
Dél-Peruban, az Andok gigászi vonulatai és a Csendes-óceán partvonala között található a 460 méter magasba emelkedő Nazca-fennsík, melyet minden oldalról 600-1700 méterre feltornyosuló hegycsúcsok, hegygerincek karéjoznak. A száraz, sivatagos terület világossárga, talaján barnásfekete, illetve fekete kövek hevernek szerteszét. Sokhelyütt azonban az ókorban itt élt indiánok kiszedték a talajból a köveket, majd azokat szabályos sorokba rendezték, az így alkotott vonalakból pedig hatalmas méretű rajzolatokat készítettek – és megszülettek az ókor nagy talányai közé tartozó Nazca-ábrák.
A földfelszínen járva nem is lehet kivenni a rajzokat, repülővel vagy helikopterrel kell a táj fölé emelkedni ahhoz, hogy azok a szemünk előtt kibontakozzanak. A rajzolatok két nagy csoportba sorolhatók: vannak egyrészt a geometriai alakzatok és magányosan futó egyenes vonalak, másfelől pedig az élőlényeket (állatokat és növényeket) ábrázoló rajzok. Közös viszont a hatalmas méretük, valamint a vonalak hihetetlen pontossága, 75 százalékuk fél foknál is kisebb mértékben tér el az ideális egyenestől, nem egy esetben pedig az ókori alkotók kisebbet hibáztak, mint amennyi a modern műszerek hibahatára…
A magányosan futó egyenes vonalak terepakadályokon átugorva, hosszan – akár kilométereken keresztül – húzódnak a messzeségbe. A geometriai alakzatok lehetnek háromszögek, téglalapok, trapézok, oszcilláló (cikcakk alakú) vonalak, spirálisok. Több összetett kompozíció is található. Jellegzetes forma az ún. „chicote”, amelyiknél egy mértani test (háromszög vagy trapéz) egyik csúcsából cikcakk vonal indul ki. Van olyan bonyolult kompozíció, amelyik magányos egyenes vonalakból és a hozzájuk csatlakozó különböző mértani alakzatokból áll. A legösszetettebbek pedig azok, amelyekben a négyszögeken, spirálisokon, egyeneseken kívül élőlények rajzai is láthatók.
Az állatok között éppúgy megtalálhatjuk a közeli partvidék és az óceán „lakóit”, mint a távolban, az Andok főgerincén túl húzódó amazóniai esőerdő élőlényeit. A legnagyobb állatrajz viszont töredékesen maradt fenn. Valószínűleg papagájt ábrázolt, mára csak a fej és a törzs egy része maradt fenn, de ez is 200 m hosszú. Érdekesek azok az ábrák, melyekben élőlények és geometriai formák kapcsolódnak össze. Állatból indul ki a mértani alakzat – például egy spirális a majom farkából –, vagy a figurális rajz egymást metsző vonalak metszéspontjában helyezkedik el.
A rajzolatok közelében óriási mennyiségű edénycserép található. Az őslakók százezernyi cserépedényt raktak le az ábrák mellett a kutatók szerint az isteneiknek szolgáló áldozatokként. A cserépdarabok radioaktív szénizotópos vizsgálata szerint pedig az edények többsége a Nazca–3 vagy a Nazca–4 kultúra idején készült, Kr. e. 100–Kr. u. 100, illetve Kr. u. 200–300 között. Ennek alapján a rajzok készítését is a fenti időpontokra datálják, valószínű, hogy az egykori nazca-indiánok készítették el a rajzokat.
Miként készítették az ábrákat? Tervrajz alapján, de egyszerű eszközök, leszúrt cövekek és közéjük feszített zsinórok segítségével? Csak hát ott a pontosság rejtélye… A munkálatok során kizárólag az elkészített tervrajzok alapján dolgoztak, csak elképzelték műveiket? Vagy a tervezők mégiscsak láthatták, hogyan készülnek az ábrák? Amerikai kutatók a Nazca-civilizáció idejéből feltárt, nagyon sűrű szövésű textíliák alapján megterveztek egy hőlégballont, mely annak rendje és módja szerint felemelkedett, és úszott a levegőben. Tehát, bár nem biztos, hogy a nazcák repültek – de repülhettek…
És végezetül: miért öltek bele az ókori indiánok ennyi munkát a rajzolatok elkészítésébe? Felmerült, hogy a vonalak égitestek irányába mutatnak, tehát a rajzrendszer egy gigantikus csillagászati naptár. Ám a vonalak tengerében a véletlen műve is lehet, ha egy vonal épp egy égitestre mutat. És amúgy is, a sivatagban a szállongó por nem kedvez annak, hogy a reggeli, alkonyi órákban megfigyeljük, hogy egy vonal merre irányul, a csillagászati megfigyelések nagy részét pedig éjjel végzik, amikor egyáltalán nem láthatók a rajzolatok. Olyan elmélet is született, mely szerint az ábrák a termékenységkultusszal állnak kapcsolatban, és a madárábrák nagy száma erre is utalna, mivel az andoki indián mitológiában a madarak szoros kapcsolatban állnak a termékenységgel. De akkor a többi ábrának mi a jelentése?...
A végeredmény tehát az, hogy továbbra sem tudjuk, miért készítették az ábrákat. A Nazca-rejtély változatlanul rejtély…
Lajos Mihály
