Csak azt tudjuk megszeretni, amit megismerünk

Popovics Béla előadása Sislócon

„A magyarság itt, a Kárpát-medencében rengeteget szenvedett. Megmaradtunk, viszont ezer sebből vérzik ez a kis nemzet. Hiszem azt, hogy lesz a sok-sok fájdalom ellenére felemelkedés. De ez csak lelki megújuláson keresztül valósulhat meg, nincs más út” – kezdte Kárpátalját bemutató érdekfeszítő előadását március 5-én, a sislóci római katolikus templomban Popovics Béla munkácsi tanár és helytörténész. Az előadás a csodálatos kárpátaljai táj, a természet csodáinak bemutatása mellett építészeti emlékeinket és a vidék kultúrtörténetének kevesek által ismert fejezeteit mutatta be a hallgatóságnak, ugyanakkor a kárpátaljai magyarság jövőjébe vetett hitet, őseink teljesítménye iránti büszkeséget is igyekezett sugározni az előadó. Hangsúlyozta: „Ahhoz, hogy egy nemzet éljen, nagyon nagy szükség van egészséges, becsületes, tisztességes önértékelésre, büszkeségre. Ha ez az egészséges büszkeség meglesz a lelkünkben, akkor ez a nemzet nagyot fog alkotni.”

Az előadást bevezető összefoglaló történelmi áttekintés rávilágított, mennyire mesterséges módon, minden ésszerűséget és elvszerűséget nélkülözve hozták létre a mai Kárpátalját Magyarország északkeleti részéből. A terület neve: „Kárpátalja” először a XIX. század derekán bukkant fel, „kárpátaljai város” formában, amely alatt akkor még Munkácsot értették. Az előadó beszélt szülővárosa, Munkács nevezetességeiről, a várról, ahol 1805-ben a Szent Koronát is őrizték, s amelyet korábban Zrínyi Ilona védett, ahol raboskodott többek között Kazinczy Ferenc is, és megfordult bástyáin Petőfi Sándor is esküvőjére igyekezve. A mai Kárpátalja területén elsőként Munkácson épült színház, 1899-ben adták át. A színjátszás szeretetének köszönhető, hogy olyan neveket adott a világnak Munkács, mint Csortos Gyula, Uray Tivadar és a Munkács melletti Beregrákoson született Salamon Béla. Beszélt az 1896-os millenniumi ünnepségek keretében Kárpátalján létrehozott emlékművekről, a Vereckei-hágón a honfoglalásnak emléket állító emlékoszlopról, mely csodával határos módon máig fennmaradt, és ma is látható Ópusztaszeren, valamint a munkácsi várban felállított emlékoszlopról, csúcsán a Bezerédy Gyula alkotta turulmadárral. Ma újra van honfoglalási emlékmű Vereckén, újra visszaszállt a Turul a munkácsi várra, mert voltak, akik hittek benne és tettek érte. Megtudhattuk az előadótól, hogy magának a millenniumi rendezvénysorozatnak az ötlete is Kárpátalján, Beregszászban született meg. Az előadás során Popovics Béla bemutatta vidékünk összes történelmi emlékhelyét, elmesélve mindazt, amit tudni illik ezekről a helyekről, bemutatta épített örökségünk legszebb emlékeit, továbbá azokat a csodaszép helyeket, ahová egyszer minden kárpátaljai magyarnak el kell jutnia. Az előadást színesítette Popovicsné Palojtay Márta, aki a munkácsi születésű Sáfáry László és Ady Endre verseit olvasta fel.

Beszélt az előadó a frigyes­falvai vasgyárban készült szobrokról, az aknaszlatinai sóbánya dicső múltjáról és szomorú jelenéről, majd elmesélte, hogyan jött rá arra, hogy Feszty Árpád Munkács panorámáját festette meg híres körképének háttereként. Popovics Béla megtalálta Kendereske falu mellett azt a dombot, ahol készültek a körkép vázlatai, ma emlékmű és kilátó áll azon a helyen.

A tiszacsomai honfoglalási temető bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok egy része már keresztény volt. Nagy valószínűsséggel a nagyszőlősi Kankó-várban van eltemetve Kapisztrán Szent János, s ha sikerülne ezt bizonyítani, Nagyszőlős európai búcsújáró hely lehetne; az innen nem messze lévő királyházi Nyalábvárban fordította le magyarra Szent Pál leveleit is Komjáthy Benedek. Nagyszőlősön élt és adta első koncertjét Bartók Béla. Huszton írta az első ismert magyar világi verset Bornemisza Péter, és a huszti református templomban látható Zsigmond korabeli freskók miatt egymásnak adják a kilincset a művészettörténészek. Kiemelkedő csoda az Ungvár melletti gerényi rotunda XIV. századi csodálatos freskóival.

Az előadás végén Petenkó Miron római katolikus plébános mondott köszönetet a Popovics házaspárnak, majd egy kosár Sislócon készült élelmiszerrel honorálták az élményt, mellyel gazdagították az Ungvár melletti falu lakóit. Az előadás végén a jelenlévők közösen elénekelték nemzeti himnuszunkat.

Másnap, március 6-án a Munkácsi Szent István Líceum dísztermében is érdekes előadást tartott szülővárosa kultúrtörténeti érdekességeiről Popovics Béla tanár úr, hogy a munkácsiak közül is minél többen ismerjék mindazt és büszkék lehessenek mindarra, ami városukban történt egykoron.

Popovics Béla tudósítónknak végezetül elmondta: „Én hiszek abban, hogy az Isten a fogantatásunk pillanatában meghívott a világ továbbteremtésére. Meggyőződésem szerint akkor leszünk boldogok, ha megkeressük ezt a feladatot és merünk rá igent mondani. Ha ez megtörténik, akkor megkapjuk azt az áldást, kegyelmet, erőt, amely által részesei lehetünk ennek az alkotásnak. Azt a puzzle-darabkát kell a lelkünkben megtalálnunk, amit oda kell helyeznünk a nagy képhez...”

Badó Zsolt