Kalászpergető, hajnali fürdős, borjósló március

A tél elűzése, a mezőgazdasági munkák megkezdése, a megújhodás időszaka. „Március, ha nedves, gazdának nem kedvez.” „Ha villámlik és dörög márciusban, akkor havazik majd májusban.” A tavasz első hónapjához sokkal több ünnep és jeles nap kapcsolódik, mint amennyi piros betűkkel van megjelölve a naptárakban. Az ezekhez kapcsolódó népi hagyományokból mutatunk be néhányat.

Március 12.: Nagy Szent Gergely napja. Nagy Szent Gergely (Róma, 540 körül – Róma, 604. március 12.) 30 éves korában lett Róma prefektusa, ám inkább a szellemi, mintsem az anyagi értékek vonzották, ezért visszavonult apja kolostorrá alakított palotájába. 590. szeptember 3-án szentelték püspökké. Kora legolvasottabb írója volt. Többek között liturgikus szövegeket írt, szentek életrajzait gyűjtötte össze, és Jób könyvéhez is írt magyarázatokat. A középkorban tavaszkezdő napként tartották számon Szent Gergely napját. Ehhez kötődik a gergelyjárás nevet viselő adománygyűjtő dramatikus játék. „Szent Gergely vitézei”, vagyis iskoláskorú gyerekek a katonai toborzás mintájára járták fel a házakat, katonák helyett gyerekeket verbuválva, iskolába hívva őket. Tréfás formában tálalt adománygyűjtés is társult hozzá a tanító javára. Ha e napon havazott, úgy tartották, „Megrázza még szakállát Gergely.” „Gergely-napi szél Szent György-napig él.” „Ha Gergely napján esik, még áprilisban is havazik.” „Ha Gergely havaz, hamar kipereg a kalászból a mag.”

Március 18., 19., 21.: Sándor, József és Benedek napja. Ezek a napok vetnek véget a télnek, ekkor veszi kezdetét a tavasz: „Sándor, József, Benedek zsákban hozza a meleget”. Muravidéken e jóslatot így folytatják: „Ám ha üres ez a zsák, nem kapod, csak a harmadát”. Néhol Sándor napját tartották a legalkalmasabbnak a búza és az árpa elvetésére. József napjára várjuk vissza a gólyákat, ekkor eresztik ki először a méheket. „József-napi szivárvány sárgája ha széles, bő gabonatermést ígér, ha a piros széles, sok bor lesz és édes”. Benedek napján egyes helyeken fokhagymát szenteltek, amelynek betegségelűző erőt tulajdonítottak.

Március 20.: Virágvasárnap (pálmavasárnap). Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásának emléknapja. Jézust pálmaágakkal köszöntötték, de nálunk ez a növény nem honos, barkaág (cicuka, cicuska) „helyettesíti”. A barkával szokás megveregetni a lányok fenekét, hogy kapósak, illetve a gyerekeket, hogy jók legyenek. A megszentelt barkaágat otthon nagy becsben tartják. Van, aki tesz egy ágat az istálló ajtaja fölé is, hogy a jószágokat megvédje a betegségtől. Ha vihar van, az ág egy darabját meggyújtják, hogy füstje elűzze a rossz időt. Kidobni nem szabad. Vagy egyszerűen elégetik, amikor már van új, vagy korábban abba a tűzbe vetették, amelyikben a húsvéti pászka sült.

Virágvasárnapot követően veszi kezdetét a nagyhét. Szigorú, az előző heteknél is szigorúbb böjt jellemzi. Sokan nagyhét idején csak egyszer esznek egy nap.

Március 24.: nagycsütörtök. A nap, amelyen Jézus Krisztust elárulták és az Olajfák hegyén elfogták. A harangok e napon elhallgatnak (legközelebb a nagyszombat esti szertartáson szólalnak meg), Rómába mennek Krisztust gyászolni. Voltak, akik e gyászos nap vacsorája után legközelebb csak a húsvétvasárnapi szertartás után ettek.

Március 25.: nagypéntek. Jézus kereszthalála, ezáltal a gyász és a szigorú böjt napja. Sok helyütt keresztutat járnak e napon a hívek, az oltárt megfosztják díszeitől. Korábban hallgatás jellemezte e napot, a család letakarta a tükröket, mintha halottjuk lenne. Csak egyszer ettek e nap, akkor is inkább csak kenyeret és sót. A hozzá kapcsolódó egyik szokás a hajnali fürdés, melynek egészségvarázsló jelentést tulajdonítottak. Úgy tartották ugyanis, Jézust a katonák egy patakba lökték nagypénteken, mely által a víz megszentelődött. Az egészségen túl a munkában való ügyességet, a lányoknak szépséget is hozott. Néhol aranyos víznek nevezik ezt a napfelkelte előtt ily módon felhasznált vizet. A Magyar néprajzi lexikon jegyzi a féregűzés szokását is. Egy göcseji féregűző szöveg szerint: „Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!” (Jézus halálának emlékére ugyanis a házakban kialudtak a tüzek).

Március 25.: Gyümölcsoltó Boldogasszony (egyéb megnevezései: Testfogadó Boldogasszony, Asszonyunk Szűz Mária szeplőtelen foganatja, Boldogasszony fogadása). Isten Fia fogantatásának ünnepe, amikor is Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának az örömhírt: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni. Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége.” (Lk 1,30–32) A hagyomány szerint, aki e napon elimádkozik ezer Üdvözlégyet, annak teljesül jóravaló kívánsága. A hozzá kötődő legjellegzetesebb szokás a gyümölcsfák beoltása, szemzése, hiszen ahogyan Mária szűz méhe befogadta Jézust, úgy fogadják be a növények is az oltványt. Azt a fát, amit e napon oltanak be, nem szabad levágni, letörni, elégetni, mert vér folyna belőle, s az illető megvakulna, kárhozatra jutna (akkora vétket követ el ugyanis, mint az emberölés). Az ilyen fáknak és ágaiknak maguktól kell elkorhadniuk. „Amilyen az időjárás Gyümölcsoltó Boldogasszonykor, olyan lesz a következő negyven napban.”

Március 26.: nagyszombat. Jézus sírban pihenésének napja. Csöndes virrasztás jellemzi a szent sír mellett.

Március 27.: húsvétvasárnap. Katolikus közösségekben a húsvéti étkek megszentelésének napja. Ma már díszes kosarakban csak egy-egy darabot visznek szentelni az étkekből, néhány évtizede viszont még nagy, füles kosárban egész sonkát, pászkát, mellette vajat, sót, tojást, túrót, bort is vittek. A pászkát a családfő vágta fel, s a szentelt ételekből a család minden tagjának ennie kellett. A szentelt ételek maradékait kidobni tilos. Másnap, húsvéthétfőn veszi kezdetét a locsolkodás. A szokás a víz tisztító és termékenységvarázsló erejébe vetett hitben gyökeredzik.

Fontos leszögeznünk, hogy az említett szokások közt, bár egyházi ünnephez kapcsolódnak, akadnak olyanok, amelyek alapvetően nem képezik részét az ünnep egyházi hagyományának.

Espán M.