Kőfaragók a kaszonyi fürdőnél

II. Kárpátaljai Kőszobrásztábor

2016. augusztus 24., 09:40 , 815. szám
Matl Péter és fia, Árpád munka közben

A Pro Arte–Munkács Tár­sa­dalmi Egyesület másodszor szervezte meg nemzetközi kőszobrásztáborát, ezúttal a Kaszonyi Termálfürdő területén.

Ottjártunkkor a tábor főszervezője, Matl Péter nemzetközi hírű munkácsi szobrászművész elmondta, a táborba öt országból hét elismert alkotó érkezett, akik a tábor idején elkészített műveiket felajánlják a környező településeknek. A kőszobrásztábor a Bethlen Gábor Alap támogatásának köszönheti létrejöttét, de támogatja munkájukat a Kaszonyi Termálfürdő és a Kállósemjéni Önkormányzat is, a munkácsi „Dobre” reklámügynökség pedig egy rövid, egyperces filmet készít a táborról.

Matl Péter elmondta, hogy az idei táborra 700 kilométerről, a Vinnyica megyei Jampilből hozták a homokkőtömböket, amelyekkel dolgoznak a művészek. A jampili nagyon jó minőségű homokkő, ugyanolyan, mint amibe az ősidőkben a kurgánokban talált szkíta szobrokat faragták. A négyezer éves szkíta szobrok, amelyeken mai napig is látszanak még a hajfonatok is, igazolják, hogy ez az aránylag puha homokkő rendkívül időtálló anyag, nincsenek benne hajszálrepedések, emiatt a fagynak is ellenáll.

Készülő alkotásáról Matl Péter a következőket mondta el lapunknak: „A monumentális hegyeinket úgy formálom meg, hogy egyben ezek a sziklák emberek is lesznek. A mezők és erdők úgy lesznek kifaragva, mintha egyben egy népi motívumot is formáznának. Ezt a szobromat Manajló Ferenc festőművész emlékének szeretném szentelni, mivel ő volt vidékünk egyik legjobb monumentalista festőművésze, olyan hegyeket, mint ő, senki sem tudott festeni.”

A szobrokat, akárcsak tavaly, a táborhoz közeli falvaknak ajánlották fel az alkotók, valamint odaajándékoznak egy alkotást a helyszínt biztosító Kaszonyi Termálfürdőnek, egy mű pedig a Pro Arte–Munkács Társadalmi Egyesület munkácsi szoborparkjába kerül, amely valójában Matl Péter családi házának a kertje. Augusztus 28-án, vasárnap avatják majd fel az akkorra elkészülő szobrokat, egymás után minden órában lesz egy szoboravató-ünnepség Rafajnaújfaluban, Zápszonyban, Somban, Csonkapapiban stb. Az avatóünnepségekre sok szeretettel várják a községek lakosai mellett a szobrászat iránt érdeklődőket is.

Piotr Bies Lengyelországból érkezett, kosszarvakat imitáló művével arra reflektál, hogy a Kárpátokban olyanok az utak, a szerpentinek, mint a kos szarvai. Az általa készített szép szobor Csonkapapiban lesz felállítva.

A kijevi Vaszil Tatarrszkij a többiekkel ellentétben nem homokkőbe, hanem gránitba farag egy modern nonfiguratív szobrot.

A budapesti Raffay Dávid szobrászművész készülő munkáját a következőképen jellemezte: „Egy szkíta stílusú párducszobor lesz. Sokszor szoktam olyan szobrokat faragni, amikor szkíta domborműveket térbeliesítek, ez is ilyen.” A melegben nagyon kimerítő volt a munka, a művész elárulta, hogy otthon egy ideje sűrített levegővel munkálja meg a követ, és egy kicsit már elszokott a vésőtől és a kalapácstól.

Starmüller Géza Erdélyből, Kolozsvárról érkezett Kaszonyba, most először jár Kárpátalján. A vidék kapcsán elmondta: „Mindennap autózunk egy rövidet. Nem megyünk nagyon messze, de a környező falvakat meglátogatjuk. Nagy meglepetések nem értek, de nagyon jó benyomás, hogy mindenhol barátságosak és kedvesek az emberek.

Az itt látható kis agyagvázlatot felnagyítva faragom ki ebből a homokkőtömbből. A szobor egy faragott életfával rokon: formailag, gondolati tartalmában ugyanaz. De egy kicsit változtatok rajta, hogy ne legyen ugyanaz sokadszorra. A homokkőtömb puhább rétegébe nagyon jó faragni, de a vastagabb, keményebb réteg megette a flexkorongom háromnegyedét egy nap alatt. Nagyon jó minőségű kő, de van olyan oldala, amely a gránitnál is keményebb.”

Gúgyela Tamás Ferenc a felvidéki Kassán született, ő volt az, aki a tavalyi táborban egy nyitott könyvet faragott, amely a halábori templom előtt látható. Idén egy templomot farag kőből a beregsomi református gyülekezet számára, amelyet egy kettévágott rönkön helyez majd el. „A talapzatot alkotó, kettévágott rönk egy kört alkot, egy egységet szimbolizál, és a templom bele lesz csapolva föntről. Szimbolikusan a kőtemplom – mint egy időtálló anyag – az élő organikus fán nyugszik, összefogva azt.” Elmondta még, hogy elsősorban vályoggal szokott dolgozni, illetve minde­nütt olyan anyagokkal, amelyek a helyszínen találhatóak, amelyek hordozzák a hely szellemét.

Két gyermekét a kezében tartó, áldott állapotban lévő női figurát ábrázol Makoldi Sándor Gyula műve. Az alkotó elárulta: „Ez egy női termékenységszobor; az üzenete, hogy itt is gyarapodjanak az emberek. Végigfut a szobron egy olyan minta, amely a honfoglalásunkhoz kapcsolódó ornamentikát idézi meg. Ezekből a jelekből gazdagodik még ez a női minőség. Az anyaga pedig ugyanaz a homokkő, amelyből a szkíták faragták a kunbabáikat.” Makoldi Sándor Gyula a Tokaj melletti Bodrogkeresztúrból jött, ő is most jár első alkalommal Kárpátalján. Elmondta, hogy az elkészülő szobrát Rafajnaújfaluban állítják majd fel, a templom és a főutca közötti kis térre, ahol egy kis dombocskára kerül, mert ezzel is a kunhalmokra akarnak utalni, ugyanis a forma- és mintavilágában rokonítható a szobor az ősi kunbabákkal.

A művészek vasárnap, a szoboravató-ünnepségekre minden érdeklődőt nagy szeretettel várnak, és igyekeznek, hogy akkorra mindannyian elkészüljenek alkotásaikkal, amelyek ezentúl magyar falvaink köztereit fogják díszíteni.

dózsa