Vasárnapi üzenet: 2016.10.16.

2016. október 12., 09:05 , 822. szám

„Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsőségére általunk. Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.”

(2Kor 1,20-22)

A kiindulópont ebben az igeszakaszban maga az ember. Hiszen Pál apostol az, aki valamit megígér a korinthusiaknak, és sajnos, nem tudja megtartani. Azt ígéri nekik, hogy ellátogat hozzájuk, ám ez nem sikerült, ugyanis állandó veszélyben forgott az élete, sokszor üldözték, és rengeteg volt a tennivalója másutt is. A korinthusiak elkezdtek morgolódni, hogy az apostol mennyire megbízhatatlan. Voltaképpen igazuk is volt. S nem csak Pállal kapcsolatban. Minden emberrel kapcsolatban. Mert az emberi ígéret igen ingatag pilléreken nyugszik. Sokszor úgy gondoljuk, hogy az ígéret annyit ér, mint a mögötte álló ember, aki mondja. De sajnos, ez is csak félig igaz. Hiszen nem csupán rajtunk, embereken múlik, hogy tudjuk-e teljesíteni a sokszor igen nagy hirtelenséggel tett ígéreteinket. Amikor valóban csak szívességekről van szó, amire az ember rábólint, s csak azután jut eszébe, hogy tíz másik dolgot is el kell végeznie még. Milyen kellemetlen, amikor egészen elenyésző dolgokat nem végzünk el, mert kifutunk az időből, nincs rá kapacitásunk, vagy egész egyszerűen nem tudunk két helyen lenni egyszerre. Az emberi ígéret nemcsak a szavahihetőségünkön múlik, hanem a megfontoltságunkon is. Sokszor könnyelműen teszünk ígéreteket, már-már dacból, büszkeségből, azt gondolván, hogy vagyunk mi olyan emberek, hogy akár húsz dolgot is elvégezzünk egyszerre. Sokszor pedig nem tudunk nemet mondani, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk vele, hogy túlvállaltuk magunkat. Ha jön még egy szívesség, egy kérés: hozzácsapjuk a többihez; aztán hogy miként lesznek ezek teljesítve, az egy másik kérdés. Az ígéreteinkkel vigyáznunk kell, mert van még egy tényező bennük, amit sokszor elfelejtünk: hogy emberek vagyunk.

Szimkovics Tibor
ráti és minaji lelkipásztor