72 év sem halványította el mártírjaink emlékét

A sztálinizmus és a málenykij robot áldozataira emlékezett Beregvidék magyarsága

November 18-án emlékeztek meg a sztálini lágerekben halálba hajszolt szeretteikről Beregardóban, a 25 évvel ezelőtt állított emlékműnél.

Az egybegyűlteket Fring Erzsébet, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnökségi tagja köszöntötte, majd a helybeli református gyülekezet konfirmandusai idézték fel rövid történelmi visszatekintés és egy lágervers előadásával a 72 éve történteket. A jelenlevők közösen elénekelték a „Beh régen vérezel, szegény magyar...” kezdetű egyházi éneket. Az emlékezés fontosságáról szólt a jelenlevőkhöz Riskó Márta, a beregszászi KMKSZ-alapszervezet elnökségi tagja, aki hangsúlyozta: a ma élők felelőssége, hogy továbbadják a tragikus események emlékét, hogy az embertelen népirtás ne merülhessen feledésbe, s ne ismétlődhessen meg soha. A beregardói református gyülekezet új lelkipásztora, Balázs Antal tiszteletes Isten igéjével a megbocsátásra biztatott, s arra, bízzuk a Teremtőre, hogy igazságot szolgáltasson. Végezetül a jelenlevők elhelyezték koszorúikat, mécseseket gyújtottak az emlékműnél, hogy tanúsítsák: az eltelt 72 év sem halványította el a magyarságukért mártírhalált halt szeretteik emlékét.

Bótrágyon november 19-én, este a templomban emlékeztek a sztálinista népirtás helyi áldozataira. Az emlékezőknek Barta András mutatta be a vendégként jelen lévő Faragó László beregszászi magyar konzult, valamint Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének, valamint a Beregszászi Járási Tanácsnak az elnökét. Sin József megemlékező beszédében kiemelte, hogy a XX. század nem kedvezett a magyarságnak, két vesztes háború és Trianon tragédiája után még el kellett szenvednünk a kárpátaljai magyarok és németek ellen irányuló 1944-es népirtást is. Az elmúlt 25 évben sem voltunk irigylésre méltó helyzetben, de ezen lehetőségeihez mérten igyekszik segíteni a polgári magyar kormány.

A bótrágyi áldozatokra emlékezve elmondta még gondolatait Horváth Árpád, a KMKSZ Bótrágyi Alapszervezetének elnöke, Faragó László magyar konzul és Radvánszky Ferenc református lelkész. A megemlékezésen szolgált a Bótrágyi Református Egyházközség énekkara, harangszó mellett olvasták fel a lágerben meghalt 80 bótrágyi mártír nevét, végül a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola színjátszó köre adott az elhurcoltak visszaemlékezéseiből összeállított műsort.

Beregújfaluból 139 férfit hurcoltak el a málenykij robotra, akik közül 45-en soha nem térhettek haza. A falut ért szörnyű tragédiára az idén felújított emlékműnél emlékeztek a leszármazottak. Megemlékezésükön jelen volt és elmondta gondolatait Faragó László beregszászi magyar konzul, Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete és a Beregszászi Járási Tanács elnöke, Halász Dezső református lelkész, valamint Tóth Bertalan, a KMKSZ Beregújfalui Alapszervezetének elnöke, aki köszönetet mondott Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériumának, a Bethlen Gábor Alapnak és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének, amelyek közbenjárásával és támogatásával megvalósult a felújítás.

Az idén is megemlékeztek Kígyóson a KMKSZ helyi alapszervezete és a református egyházközség presbitériuma közös szervezésében a 72 évvel ezelőtt magyarságukért mártírhalált halt ártatlan áldozatokról és a II. világháború harcterein elesettekről.

A temetőkertben álló emlékmű előtt a szép számban megjelenteket Vass Ottó, a KMKSZ BKSZ alelnöke, a Beregszászi Járási Tanács képviselője köszöntötte. Beszédében elmondta, hogy Kígyósról 1944 novemberében 78 személyt hurcoltak el a málenykij robotra, közülük 28-an nem tértek vissza szeretteikhez, 13-an haltak hősi halált a II. világháború csataterein. A tragikus események sok család sorsát törték derékba, mély sebet ejtettek a kárpátaljai magyarság lelkén, amely máig nem tudott teljesen begyógyulni. A magyarságukért ártatlanul halálba hajszoltak emlékét továbbra is ápolni kell, s ez a felnövekvő nemzedékek legfontosabb feladata.

A 90. zsoltár eléneklését követően a megemlékezés keretén belül ökumenikus istentiszteletet tartott Iván Gusztáv kígyósi református lelkipásztor és Molnár Ede, a helyi baptista gyülekezet képviseletében.

Az alkalomhoz illő énekekkel szolgált a kígyósi református gyülekezet énekkara, illetve lágerverseket olvastak fel a helyi nyugdíjasklub és a református ifjúsági csoport képviselői.

A megemlékezés a Himnusz eléneklésével és koszorúzással ért véget.

Tiszacsomán november 20-án emlékeztek a sztálini önkényuralom ártatlan áldozataira.

A megemlékezés görögka­tolikus liturgiával vette kezdetét, majd ezt követően a templom falán elhelyezett emléktáblánál folytatódott. Az egybegyűlteket Kovács Szvetlána, Tiszacsoma polgármestere köszöntötte.

Nemzeti imánk eléneklését követően Horváth László, a Beregszászi Járási Tanács alelnöke mondott beszédet.

Ezután Rácz János, a KMKSZ Tisza­cso­mai Alapszervezetének elnöke beszédében felelevenítette a 72 évvel ezelőtti eseményeket. Továbbá elmondta, Tiszacsomáról több mint 120 embert hurcoltak el, akikből 46 soha nem tért haza szeretteihez. Sajnos Tiszacsomán már nincsenek olyan túlélők, akik tudnának beszélni a lágerben átélt szörnyű, embertelen bánásmódról. Rácz János köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, hogy minden segítséget megad az elszakadt területen élő magyarságnak, hogy boldoguljon és fent tudja tartani magyarságát ebben a nehéz időben.

Demkó Ferenc görögka­toli­kus esperes, tiszacsomai parochus mondott imát a lágerben elhurcoltakért.

A Tiszacsomai Kultúrház és Községi Könyvtár közös verses összeállítással emlékezett meg a lágerben elhunyt honfitársainkról.

A Szózat éneklése közben a megemlékezők elhelyezték koszorúikat.

Sárosorosziban november 20-án emlékeztek meg a málenykij robot áldozatairól. A megemlékezésre a római katolikus templom kertjében elhelyezett, Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma és a BGA Zrt. támogatásának köszönhetően megújult emlékparkban került sor. A megemlékezést a Sárosoroszi Búbos Kemence Civil Szervezet, illetve a helyi KMKSZ-alapszervezet szervezte meg. Az egybegyűlt vendégeket, illetve résztvevőket Hiába András, a KMKSZ Sárosoroszi Alapszervezetének és a Búbos Kemence Civil Szervezetnek az elnöke köszöntötte.

A rendezvényen jelen volt Torzsa István beregszászi magyar konzul, Sin József, a Beregszászi Járási Tanács és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, a történelmi egyházak képviseletében Orbán Sándor református tiszteletes és Rácz István plébános, Gyurkó Miklós sárosoroszi polgármestere, illetve a Sárosoroszi Általános Iskola igazgatója, Sebi Attila.

A Himnusz eléneklése után a Gáti Georgina által vezetett Hangraforgó könyvtári csoport tagjai lágerdalokkal, versekkel emlékeztek, valamint felolvasták a Sárosorosziból odaveszett emberek névsorát, és egy-egy szál virággal adóztak a mártírok emlékének.

A felszólalások után a KMKSZ Benei Alapszervezetének csoportja szintén zenés műsorral emlékezett meg az áldozatokról.

A megemlékezés végén koszorúzásra került sor.

Haláboron ugyancsak megemlékeztek a Tisza-parti községből 1944-ben galád módon elhurcolt férfiakról. November 20-án, vasárnap az istentiszteletet követően a helyi temetőkertben lévő, most felújított emlékműnél gyűlt össze a falu lakossága. A Péter Csaba megyei tanácsi képviselő támogatásával felújított emlékmű hátsó oldalára idén újabb márványtábla került a település első világháborús áldozatainak névsorával. Az áldozatokról megemlékezett Károlyi József helyi református lelkész, Péter Csaba megyei képviselő, Kocsis Barnabás polgármester, Kádár Szilvia, a KMKSZ Halábori Alapszervezetének elnöke, valamint a helyi UMDSZ-alapszervezet elnöke, Tóth Győző. A Kádár Szilvia által felkészített helyi fiúk korabeli visszaemlékezéseket felolvasva idézték fel a kárpátaljai magyarság vészkorszakát.

Mezőváriban november 20-án a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) helyi alapszervezete és a község református gyülekezete által közösen szervezett megemlékezés a templomban, a vasárnapi istentisztelet keretében kezdődött, majd a sztálinizmus mezővári áldozatainak emlékművénél zárult.

A rendezvény elején Berki Károly, a KMKSZ Mezővári Alapszervezetének elnöke szólt a gyülekezet tagjaihoz. Az 1944-ben Erzsébet estéjén történt elhurcolásokról szólva hangsúlyozta: mindig emlékeznünk kell a fiatal és középkorú férfiak, az itthon helytálló édesanyák és nagymamák, az árván maradt és meg nem született gyermekek tragédiájára. Emlékeztette az egybegyűlteket arra a történelmi alapvetésre, hogy minden kornak megvan a maga harca, a mi korunk küzdelmeit pedig a magyarságunk megmaradásáért, túléléséért kell megvívnunk. Kifejezte hitét abban, hogy szorgalmas munkával, kitartással, bölcs, hiteles, példamutató élettel meg tudunk tartani minden talpalatnyi földet, kiejtett magyar szót, értéket, mindent, ami csak kell az igazi, teljes, szabad élethez.

A szónok szavait követően a gyülekezet kántorai, Kovács Sándor és Erika vezetésével a KRISZ együttes néhány tagja, valamint a konfirmandusok egy csoportja adott elő verses-zenés emlékműsort, amely megható és felemelő pillanataival méltó módon fejezte ki közösségünk hitét a megmaradásban, a földi harc után elkövetkező égi békében, az oltalmazó Istenben.

Az istentisztelet után a jelenlévők átvonultak a málenykij robot helyi áldozatainak emlékművéhez. Itt Zán Fábián Sándor mezővári lelkész, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke tartott rövid prédikációt.

A Himnusz eléneklése után az elvesztett őseiket gyászoló leszármazottak elhelyezték koszorúikat és virágaikat az emlékmű előtt.

A málenykij robot somi áldozataira emlékezett 2016. no­vember 20-án a KMKSZ Somi Alapszervezete és a falu lakossága. A vasárnapi istentisztelet után az emberek a templomkertben az 1991. no­vember 2-án állított emlékmű köré csoportosulva tisztelettel adóztak a vissza nem tért falubeli férfiak emlékének.

Barta Ferenc, az alapszervezet vezetője idézte fel a 72 évvel ezelőtti tragikus eseményeket, és sorolta fel a község számszerű veszteségeit. A málenykij robotra elhurcolt 81 főből 57 hazatért, 24 meghalt. A magyar hadseregbe bevonult 34 honvéd közül 21 hősi halált halt. A település második világháborús, eddig ismert vesztesége 45 fő. Ezután a gyerekek felolvasták az odamaradt férfiak névsorát.

A megemlékezésen felolvasta visszaemlékezését a szörnyű időkről Ködöböcz Gyula bácsi.

A továbbiakban elhangzott Sajó Sándor Magyarnak lenni című verse, majd a református egyház énekkarának szolgálatát hallhattuk. Végezetül pedig a résztvevők virágokat helyeztek el az emlékműnél.

A megemlékezéseket Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.