Vasárnapi üzenet: 2016. december 18.
Karácsony előtti vasárnap
Jézus nemzetségtáblája meglehetősen száraz olvasmány. Nevek sokasága egymás után, amiből első hallásra nem tűnik úgy, hogy sok hasznunk vagy tanulságunk lehetne. Karácsony előtti vasárnapon azonban ennek a sok-sok névnek különös jelentősége adódik. Ez a nemzetségtábla szép összhangban van a vasárnap apostoli szakaszával a zsidó levélből. Ez a szakasza 11. fejezetből felemlegeti Noét, Ábrahámot, Jákobot, a bírákat, az Ószövetség nagy neveit, akik bár sok tekintetben hősök voltak, igazán csak Krisztusban kapott értelmet a küldetésük: az egész Ószövetség Krisztusra irányul.
A nemzetségtáblában ugyanezt a Krisztusra irányultságot találjuk meg. Minden egyes név, minden egyes család a Megváltó születése felé mutat. Arról beszél, hogy most az az ígéret teljesedik be, amelyről már korai eleink is tudtak, s amelyet ők vártak. Első tanulságunk lehet, hogy Isten szereti az embert, és akár olyan tervet is sző az érdekében, amely évezredeken át ível a végcélja felé. Nekünk személy szerint is van egy terve.
Ezt a tervet nagyon kalandos úton készítette elő az Úr. Ebben a szakaszban találkozunk Józseffel, Mária jegyesével, aki épp azon tűnődik, miképpen bocsátja majd el a menyasszonyát titokban, hogy a zsidók meg ne kövezzék amiatt, hogy nem a jegyesétől van áldott állapotban.
De az Úr angyala szól hozzá, és József engedelmeskedik.
Amikor gondban vagyunk, Isten hozzánk is küld hírnököket, tanácsadókat, leginkább barát vagy rokon képében. Második tanulságunk talán, hogy érdemes kikérni Isten véleményét bármilyen témában, de igazából a nehezekben, hiszen ő mindent tud, mindent lát, és főképp nekünk akar jót. Istennek mindig van jobb ötlete, mint a miénk. Ha van hozzá ráhagyatkozó fülünk, meg is hallhatjuk, amit tanácsol.
A harmadik tanulság az örömé. Az előző vasárnapi evangélium a lakomáról szólt, ahová a gazda meghív sántát, bénát, nyomorultat, mindenkit, akit csak talál úton-útfélen. A jövendő karácsony ennek a meghívásnak a történelmi vetülete: Krisztusban mi is megkapjuk a meghívást Isten országába a nagy lakomára. Legyünk bár sánták, bénák, nyomorultak, mindenféle bűntől sújtott emberek, gyarlóságaink ellenére mégis mégis kapunk szíves invitálást, mert karácsonykor Földre születik az, aki nekünk ezt az egész meghívást felajánlja. Nem véletlen hát az ének, ami felhangzik karácsonykor: „Krisztus születik, dicsőítsétek!”, mert ezen születés által Krisztus egy egész országot ajándékoz nekünk. Készüljünk ezzel az örömmel és ezzel a várakozással Jézus érkezésére: karácsony ünnepére.
Iván Gábor
görögkatolikus lelkész,
Gecse, Borzsova, Muzsaly
