„A himnuszból mindenki őriz lelkében egy sort, egy töredéket, egy dallamot”

Bátyúban is megemlékeztek január 22-éről

2017. január 25., 13:01 , 837. szám

„194 évvel ezelőtt írta le Kölcsey Ferenc Himnuszunk szövegét, amely Erkel Ferenc zenéjével együtt méltán lett nemzetünk imája” – mondta Szántó Edit, a KMKSZ Bátyúi Alapszervezetének elnöke, majd arra kérte a helyi középiskola dísztermét megtöltő, legfiatalabb ünnepünket, a magyar kultúra napját méltató közönséget, hogy énekeljék el a Himnuszt. Ezt követően az olaszországi buszbaleset áldozatairól emlékeztek meg egyperces néma felállással.

Szántó Edit bevezető gondolataiban emlékeztetett: „Jeles volt a nemzet életében január, hisz 1823. január 1-én született legnagyobb nemzeti költőnk, Petőfi Sándor. E hó 21-én született Madách Imre, majd egy napra rá, január 22-én írta meg Kölcsey nemzeti imánkat, amelyben egy sokat szenvedett nép hite, vágya, Isten trónusáig felható fohászkodása szólal meg: »Hozz rá víg esztendőt«. Kölcsey erről a vidékről kiáltotta fel az égig: »Isten, áldd meg a magyart.«” A KMKSZ Bátyúi Alapszervezetének elnöke hangsúlyozta: „A magyar kultúra napja akkor válik igaz üggyé, igaz ünneppé, ha felelősséggel bánunk a ránk hagyott kulturális örökséggel. Meg kell őriznünk ezt az örökséget, és át kell adnunk gyermekeinknek.”

Gara Katalin beregszászi magyar konzul az egybegyűltekhez szólva elmondta, hogy a magyar kultúra napja különleges ünnep, egészen fiatal, 1989 óta szerepel a magyar ünnepek sorában. Himnuszunk ugyan csak a rendszerváltozás után lett hivatalos nemzeti himnusz, pedig 1823-ban született, 1844-ben már Erkel Ferenc meg is zenésítette, és énekelték is. Himnusznak tekintették. Az uralkodónak kellett volna jóváhagynia, de ő nem tette. Kölcsey műve ennek ellenére megmaradt nemzeti himnusznak még akkor is, amikor az 50-es években Magyarországon a hatalom rossz szemmel nézte a kezdősora miatt: azokban az időkben Istent emlegetni nem volt szerencsés. Rákosi pártfőtitkár megkérte az akkori legnevesebb magyar írót, Illyés Gyulát és a világhírű zeneszerzőt, Kodály Zoltánt, hogy írjanak egy másik himnuszt. Ők pedig azt mondták: „Nem. Nekünk jó ez a régi is.” „Igaz, nem egy menetelős induló, mint sok ország himnusza. Hanem belülről jövő, a magyar nép lelkét sugárzó” – hangsúlyozta Gara Katalin, majd kijelentette: „Akarni kell magyarnak lenni. Érezni kell a felelősséget és a büszkeséget. Ha így együtt vagyunk és tudunk ünnepelni, büszkék tudunk arra lenni, amink van, ha tiltják is, ha nem is támogatják, de tudjuk és akarjuk megőrizni az örökségünket, akkor nincs mitől félnünk.”

Sin József, a Beregszászi Járási Tanácsnak és a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke ünnepi beszédében emlékeztetett arra, hogy naponta merítünk ma is a magyar kultúra gazdag kincsestárából. Hangsúlyozta, hogy hinnünk kell a kisebbségi kultúránkban, amelyet állandóan fel akarnak váltani a többségi nemzet nyelvével és kultúrájával, elsősorban meg kell őriznünk ehhez magyar iskolarendszerünket. Sin József felidézte, hogy a magyar kultúrának sok jeles személyiséget adott vidékünk egykor és napjainkban is.

Az ünnepi műsorban elsőként az újjáalakult „Sola Fide” Bátyúi Református Vegyeskar lépett színpadra. Majd a Bátyúi Középiskola Séra Viktória által felkészített diákjainak műsora következett, akik sok-sok információt és szép, megfontolandó gondolatot osztottak meg a hallgatósággal.

A Bátyúi Együtt Nyugdíjasklub tagjai helyi népdalokat énekeltek, köszöntve két születésnapját ünneplő tagjukat és a 10 éves Kokas Bandát.

A bátyúi magyar kultúra napi rendezvény hagyományainak megfelelően fellépett a tiszapéterfalvai Kokas Banda is, akik viski és nagydobronyi csárdást, széki, kalotaszegi és szatmári magyar népzenét játszottak. Majd közös étkezést követően táncházzal zárult a rendezvény.

dózsa