A keleti blokád – szabotázs az ország ellen

2017. március 4., 13:45 , 843. szám

Az ideiglenesen megszállt kelet-ukrajnai területekről az ország Kijev által ellenőrzött részébe irányuló szénszállítás blokádja által Ukrajnának okozott veszteségek megközelítik a 3,5 milliárd dollárt – közölte minap Volodimir Hrojszman miniszterelnök az Inter tévécsatorna műsorában. Ukrajna ennek ellenére mostanáig igen visszafogottan reagált a szakadárokkal folytatott kereskedés ellenzőinek akcióira.

„Ami a blokáddal történt, az az Oroszországi Föderáció érdekeit szolgálja. Arról van szó, hogy a mi ukrán szenünket, amelyet hrivnyáért szereztünk be, s amely után adót fizettek Ukrajnának, be kell tiltani, és Oroszországtól kell beszerezni. Ez az országunk elleni szabotázs” – hangsúlyozta Hrojszman.

Jelezte, az ukrán bányászati és kohászati szektornak a blokád miatti veszteségei megközelítik a 3,5 milliárd dollárt, ami közel 75 ezer munkahely megszűnéséhez vezet.

Emlékezetes, hogy az önkéntes zászlóaljak veteránjai 2016. december 26-án hirdették meg a blokádot. Tájékoztatásuk szerint meg kívánják akadályozni a fém, a szén, a fa, valamint az ipari mennyiségű szesz- és dohányáru-szállítmányok behozatalát. A Luhanszk és Donyeck megyei vasútvonalak blokádja az antracit típusú szén hiányához vezetett az országban, emiatt február 15-től rendkívüli intézkedéseket kellett bevezetni az ukrán energetikai szektorban.

Február 20-án Hrojszman felajánlotta a blokádban résztvevőknek és a hozzájuk kötődő politikai erőknek, hogy találjanak közös megoldást a problémára tárgyalásos úton. Az ideiglenesen megszállt területek blokádjának szervezői azonban bejelentették, hogy nem kívánnak tárgyalni a miniszterelnökkel, sőt kilátásba helyezték a blokád kiterjesztését.

Elemzők több furcsaságra is felhívják a figyelmet a blokáddal kapcsolatban. Emlékeztetnek például, hogy bár Ukrajna immár három éve vásárolja az antracitot a megszállt területekről – méghozzá állítólag igen magas áron –, s kezdettől voltak, akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az ellenséggel való kereskedés a háborúban elesettek emlékének meggyalázása, a vasutakat és közutakat lezáró hazafiak mégis csak most lázadtak fel a gyakorlat ellen. Rámutatnak arra is, hogy bár a blokád óriási károkat és nehézségeket okoz az országnak, a kormányzat máig képtelen elszánni magát arra, hogy erővel számolja fel a sín- és úttorlaszokat, kergesse szét az ott tanyázó párszáz veteránt. Felróják a kormányzatnak, hogy az elmúlt három év során nem sikerült megoldania a kelet-ukrajnai antracit pótlását, holott ezzel megszüntethették, de legalábbis jelentősen csökkenthették volna a háborúban álló ország függését a szakadár területeken bányászott széntől. Ugyanakkor egyesek szerint a blokád mostanáig alig érintette a megszállt területek és Ukrajna közötti – elsősorban a közutakon zajló – árucsempészetet.

Nem sokkal meghirdetése után a blokád jelentős pénzügyi-politikai támogatókra tett szert. A legismertebb közülük a milliárdos Igor Kolomojszkij, akinek forrásai vélhetően nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a blokád résztvevői immár hosszú hetek óta kitartanak barrikádjaiknál. Ami az oligarcha indítékait illeti, megfigyelők emlékeztetnek, hogy csőd szélére jutott pénzintézetét, a Privatbankot a közelmúltban államosították, így most visszavághat a kormánynak, amely továbbra is rajta szeretné behajtani a bank kinnlevőségeinek legalább egy részét. További ösztönzést jelenthet számára, hogy a vasúti forgalom leállása nemcsak az országnak, hanem régi ellenfelének, a megszállt területeken jelentős termelőkapacitásokkal rendelkező Rinat Ahmetovnak, Ukrajna leggazdagabb emberének is komoly károkat okoz.

A blokád legutóbbi következménye, hogy a „DNR” és „LNR” szakadár államképződmények bejelentették, saját irányításuk alá vonják a megszállt területeken működő ukrán tulajdonú vállalatokat, mivel a blokád a frontvonalnak azon az oldalán is komoly károkat okoz. A kialakult helyzet Moszkva számára sem előnyös, hiszen a vállalatok termeléskiesése miatt még többe kerülhet a „köztársaságok” fenntartása.

Jelenleg Kijevben, a megszállt területeken és Moszkvában egyaránt kivárnak, azt remélve, hogy helyreállhatnak még a korábbi, minden fél számára előnyös állapotok. Ha azonban bekövetkezik az, amit sokan valószínűsítenek, hogy a szakadár irányítás alá vont ukrán érdekeltségek idővel fokozatosan helyi, illetve orosz struktúrák és tulajdonosok kezére juthatnak, gyakorlatilag megszűnik a lehetősége annak, hogy helyreálljon a tavaly decemberben megszüntetett „háborús kereskedelem”, s egy alapvetően új helyzet áll elő.

(pravda.com.ua/unian.ua/zn.ua/hk)