Százezrek válhatnak hontalanná Ukrajnában

Miután a közvélemény figyelmét jelentős mértékben lekötik a megszállt kelet-ukrajnai területek blokádjával összefüggő újabb és újabb kataklizmák, az ország csak lassan ébredt rá arra, milyen következményekkel fenyeget Petro Porosenko elnök minapi kezdeményezése, amely automatikusan az ukrán állampolgárság elvesztésével büntetné azokat, akik Ukrajna mellett más állam polgárai is lettek, illetve nem hajlandók lemondani többedik állampolgárságukról. Ám amint múlnak a napok, egyre többen döbbennek rá, hogy százezrek válhatnak hontalanokká a saját országukban.

Mindenekelőtt nem árt ismételten leszögezni, hogy a közhiedelemmel ellentétben Ukrajna Alkotmánya nem tiltja a kettős állampolgárságot. Az Alaptörvény 4. cikkelye némileg félreérthetően úgy fogalmaz, hogy „в Україні іс­нує єди­не громадянство” („Uk­raj­ná­ban egyetlen/egységes állam­pol­gárság létezik.”). Minden probléma abból adódik, hogy a többes állampolgárság ellenzői úgy értelmezik ezt az alkotmányos normát, hogy Ukrajnában egyetlen állampolgárság lehetséges, míg támogatói úgy, hogy az országban egységes, más szóval mindenkire egyformán vonatkozó, egyforma jogokkal és kötelezettségekkel járó az állampolgárság.

Az Alkotmány a „єдине” kifejezés magyarázatáért Az állampolgárságról Ukrajnában törvényhez utalja az olvasót. A jogszabály 2. cikkelyének 1. pontja szerint az egyetlen/egységes állampolgárság – „Ukrajna állampolgársága, ami kizárja Ukrajna közigazgatási egységei állampolgárságának létezését”. Majd így folytatódik a törvény szövege: „Amennyiben Ukrajna állampolgára megszerezte valamely más ország vagy országok állampolgárságát (alattvalóságát), úgy Ukrajnával való jogviszonyában csak Ukrajna állampolgárának ismerszik el.” Ily módon akár az egyetlen, akár az egységes állampolgárságból egyáltalán nem következik a kettős állampolgárság tiltása. A törvény valójában csupán annyit állapít meg, hogy nem lehet Kárpátaljának vagy Lembergnek saját, külön állampolgársága az országon belül, illetve a többes állampolgárnak az Ukrajnával való jogviszonyában csupán az ukrán állampolgárságának van jelentősége, az esetleges többinek – nincs.

Köztudott, hogy az Alkotmány 25. cikkelye egyértelműen kimondja: Ukrajna állampolgára nem fosztható meg állampolgárságától, illetve az állampolgársága megváltoztatásának jogától. Ennek ellenére szerepel a fentebb idézett állampolgársági törvény 19. cikkelyében az az ominózus kitétel, amely szerint alapja lehet az állampolgárság elvesztésének a 18. életévüket betöltöttek esetében egy másik ország állampolgárságának önkéntes felvétele. (Az „önkéntes” ebben az esetben úgy értendő, hogy a személy maga kezdeményezte a második állampolgárság felvételét.)

Hiába létezik azonban a jogszabályi tiltás, az állampolgárságtól való megfosztás mechanizmusa Ukrajnában rendkívül nehézkes és hosszadalmas, így alig volt rá példa, hogy alkalmazták volna a hasonló esetekben. Petro Porosenko mostani jogszabálytervezete, amelyet március 13-án nyújtott be a parlamentben, éppen azt a célt szolgálja, hogy hatékonyabbá, már-már automatikussá tegye ezt az eljárást, s egyben konkrét felelősségre vonást állapítson meg a törvénysértésért. A törvénymódosítás elfogadása esetén feljogosítaná az államfőt, hogy az állampolgárságát önként elveszített személynek ismerjen el néhány kivételtől eltekintve bárkit, aki más ország állampolgárságára tett szert. A 19. cikkelyt ezért egyebek mellett a következő kitétellel egészítették ki: olybá tekintendő, hogy a polgár, „aki önként megszerezte egy másik ország állampolgárságát, kinyilvánította szándékát állampolgársága megváltoztatására és hozzájárult ukrán állampolgársága megszüntetéséhez”.

A Rada előtt lévő tervezet azt is rögzíti, hogy a jövőben a beismerésen túl az állampolgárság önkéntes megszerzésének bizonyítékául szolgálna, ha valaki választásokon vesz részt külföldön; esetleg élt egy külföldi ország bármely más állampolgári jogával; illetve teljesítette az ottani állampolgárok kötelezettségeit; továbbá más ország útlevelével érkezett Ukrajnába, vagy hagyta el az országot.

A törvénysértőket a külföldi országok hatóságaihoz intézett megkeresésekkel tervezik leleplezni, illetve a hivatalos internetes oldalakon, kiadványokban megjelenő információk alapján. De az is alapul szolgálhat az eljárás megindításához a jövőben, ha a határőr felfedezi az ukrán állampolgár második útlevelét. Büntetnék továbbá azokat az újdonsült ukrán állampolgárokat is, akik a megszabott határidőig nem szolgáltatták vissza előző útlevelüket.

A törvényalkotó szándéka szerint egyformán büntetne minden törvénysértőt, szakértők szerint azonban a tervezet e tekintetben nem kellően átgondolt, s elképzelhetetlen, hogy valamennyi érintettet egyformán sújtson majd. Például külföldön aligha szerezhető használható nyilvános információ a kettős ukrán állampolgárokról, hiszen hiába szerepel valamely budapesti dokumentumban például Kovács János neve, annak nincs bizonyító ereje, ha nem szerepel mellette az illető ukrán útlevelének száma, vagy egyéb, a személyazonosításra alkalmas információ. Valójában a hatóságoknak két lehetőségük maradna az információszerzésre. Az egyik, hogy motozást tarthatnak a határon és az így előkerült külföldi útlevél alapján volna megindítható az eljárás a polgár ellen. A másik lehetőség, hogy amennyiben az Ukrán Biztonsági Szolgálat információkat szerez arról, hogy egy adott személy külföldi állampolgársággal rendelkezik, s ennek alapján eljárást indít ellene, tájékoztatást kérhet róla a szóban forgó külföldi ország hatóságaitól.

A törvényt boncolgató ukrán sajtó szerint a hangsúly a módosító indítványban az önkéntességen van, vagyis azon, hogy a törvény azokat büntetné, akik önként váltak külföldi állampolgárrá. Ezzel a megkötéssel a volt krími ukrán állampolgárok „megtartása” lebeghetett a törvényalkotók szeme előtt. A krímiek véleményét ugyanis nem kérték ki az orosz megszállást követően, hanem egyetlen tollvonással orosz állampolgárokká tették őket. Így a parlament elé terjesztett törvénytervezet értelmében nem minősülnének törvénysértőknek azok a krímiek, akik orosz útlevélre tettek szert időközben. Az „önkéntesség” a legtöbb Ukrajna más területein élő orosz–ukrán kettős állampolgár számára is mentességet biztosítana a felelősségre vonás alól, hiszen esetükben számos magyarázatot lehetne kiötleni arra, hogy mikor és milyen körülmények között tettek szert – nem önszántukból – orosz állampolgárságra a múltban (ilyen magyarázat például, ha valaki 1991 után orosz területen élt vagy dolgozott, esetleg ha az egyik szülő orosz állampolgár). A lényeg, hogy az orosz állampolgárság önkéntes megszerzését egyedül Moszkvában erősíthetnék meg a hatóságok, arra azonban aligha számíthatnak Kijevben, hogy Oroszország bármilyen információt kiadna az állampolgárairól Ukrajnának.

A magyar, román, lengyel stb. állampolgársággal rendelkezők számára viszont gyakorlatilag nem hagyna kiskaput a törvény, mutatnak rá a szakértők. A Jevropejszka Pravda emlékeztet ezzel kapcsolatban, hogy Csernyivci vagy Kárpátalja megyék egyes járásaiban a kettős állampolgárok aránya a felnőtt lakosságon belül alig marad el a 100%-tól. Nem hivatalos adatok szerint az elmúlt évek során magyar állampolgárságot szerzett ukrajnai lakosok száma meghaladta a 100 ezret, a román állampolgárságot szerzettekét pedig 50 és 100 ezer fő közöttire becsülik – írja a portál.

Könnyen előfordulhat tehát, hogy rövidesen néhány ukrajnai település lakosságának jelentős része külföldivé válik a saját szülőföldjén, miközben az ukrán törvényekben utalás sem történik a további jogaikra és lehetőségeikre. Magyarán, jelen helyzet szerint még egy lakhelybejelentést sem tudnának elintézni az érintettek, a munkavállalásról, a szociális ellátásról, a választási részvételről nem is szólva, holott a törvényalkotó – saját indoklása szerint – mindössze a kettős állampolgárok közhivatal-vállalásából fakadó esetleges fenyegetéseket szerette volna kiküszöbölni.

Az sem tervszerű törvényalkotási folyamatra, sokkal inkább politikai indíttatású akcióra vall, hogy a törvénytervezetet rendkívüli sietséggel, már benyújtásának másnapján – még azelőtt, hogy szövegét kézhez kapták volna a parlamenti bizottságok – napirendjére tűzte a törvényhozás.

Megjelenése óta az „elnöki” törvénytervezet sok vitát váltott ki. Andrij Szadovij, Lemberg (Lviv) polgármestere, a Szamopomics (Önsegítés) parlamenti párt vezetője szerint, aki 30-40 százalékra becsüli az ukrán mellett más állampolgársággal is rendelkező kárpátaljai lakosok arányát, Porosenko törvénytervezete nem old meg semmit. A politikus a Zerkalo Nyegyelji című, mértékadónak tartott ukrán politikai hetilap hét végén megjelent számának adott interjújában kifejtette: „Ha őket megfosztjuk az ukrán állampolgárságtól, akkor kiderül, hogy egyes térségekben csak más államok polgárai élnek” – mutatott rá, feltéve a kérdést, hogy mi történik akkor, ha „odaadjuk a területeket”. Az ukrán elnöki hivatalban senki nem gondolkodik stratégiában – vélekedett.

Szadovij kifejtette, meggyőződése, hogy Ukrajnának van egy nagyon értékes erőforrása, nevezetesen: a világ különböző országaiban élő ukránok. Nagyon jó lenne, ha nekik lenne ukrán állampolgárságuk, mert hatékonyabban vonhatnánk be őket az együttműködésbe – mondta.

Hennagyij Moszkal, Kárpátalja megye kormányzója az interjúra reagálva közölte, nem felel meg a valóságnak Szadovij állítása, amely szerint kettős állampolgár lenne Kárpátalja lakosságának 30-40 százaléka. A megyevezető Moskal.in.ua személyes honlapján tett bejegyzésben azt írta, nagyon csodálkozik azon, hogy egy ilyen komoly politikus hasonló kijelentéseket tesz. Mint írja, nem érti, hogyan lehet teljes komolysággal állítani, hogy egyes térségekben csak külföldi (kettős) állampolgárok élnének, és ennek kapcsán területek más országoknak történő átadásáról elmélkedni. A megye kormányzója tiltakozott az ellen is, hogy Kárpátalja lakóit ukrán szakértők, újságírók, politikusok, akik szerinte soha nem jártak a vidéken, a médiában minden alap nélkül gyakran illetik a szeparatizmus vádjával. Szerinte ez nagyfokú felelőtlenségre vall.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, az ukrán parlament képviselője a mukachevo.net hírportálnak adott interjújában kijelentette: elfogadása esetén a Petro Porosenko államfő által előterjesztett törvénytervezet növelheti az ukrán társadalomban a feszültséget, mert azt előzőleg sem társadalmi, sem szakértői vitára nem bocsátották. „Szerintem ez megfontolatlan lépés, mivel a kérdés azon ukránok százezreinek, talán millióinak a sorsát érinti, akik a nehéz hazai helyzet miatt kénytelenek külföldön keresni a boldogulást” – tette hozzá.

Mint mondta, ez vonatkozik a kanadai, magyarországi és más országokban élő ukrán diaszpórákra, mert ezek tagjai nehéz választás elé kerülnek, ami befolyással lehet a hazájukhoz fűződő kapcsolataikra. „Sajnálatos módon Ukrajna így sok állampolgárát elveszíti” – mutatott rá a kárpátaljai magyar politikus.

Emlékeztetett, hogy Ukrajnának jelenleg legkevésbé a társadalmi feszültség használ. „Azon kell munkálkodnunk, hogy megteremtsük a békét és stabilitást” – hangsúlyozta.

Az ua-reporter.com orosz nyelvű kárpátaljai hírportálon közzétett, a Novini Zakarpattya című Kárpátalja megyei lapnak ukrán nyelven adott videointerjújában Brenzovics László úgy vélte, a mostani zavaros időkben, amikor Ukrajnában háború van, nem időszerű az állampolgársági törvények szigorítása és a kisebbségek nyelvi jogainak korlátozására vonatkozó jogszabályok elfogadása. „Azt gondolom, hogy a mostani helyzetben olyan kezdeményezésekkel kell előállni, amelyek konszolidálják a társadalmat, erősítik államunk egységét, megoldják a problémákat, és nem újabbakat szülnek” – mutatott rá Brenzovics László.

Sajtójelentések szerint a Porosenko elnök által jegyzett mellett további két, a kettős állampolgárságért felelősségre vonást kilátásba helyező jogszabálytervezetet is benyújtottak a törvényhozásban, egy harmadik tervezet viszont engedélyezné a többes állampolgárságot.

(eurointegration.cum.ua/MTI/ moskal.in.ua/mukachevo.net/ua-reporter.com/ntk)