Salánkon is elballagtak a „vén diákok”

2017. május 31., 09:09 , 855. szám

A nagyszőlősi járási Salánkon az idén tizenegy diák fejezte be a Mikes Kelemen Középiskolát, s ahogy a tanintézet névadója szülőfaluját, a székelyföldi Zágont elhagyva nekivágott a nagyvilágnak, úgy ők is – kiröppenve az iskola meleg fészkéből – megtették az első lépést a nagybetűs Élet felé.

A község művelődési házában lebonyolított ünnepséget Izai Diána iskolaigazgató nyitotta meg. A ballagókhoz intézett szavaiban kifejtette, hogy mindnyájan tehetségesek, tehetségük pedig vagy a tanulmányi versenyek során derült ki, vagy a sport, vagy a művészetek terén nyilvánult meg. S leszögezte: csak akkor válhatnak boldog emberekké, ha olyan pályát választanak, olyan munkát végeznek majd, amit szeretni fognak.

Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, a KMKSZ alelnöke és a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke arra hívta fel a végzősök figyelmét, hogy a nagybetűs Életbe való kilépéssel nagyobb lesz a szabadságuk, megnőnek lehetőségeik, de nagyobb lesz a felelősségük is. A szabadság – mint kifejtette – Isten ajándéka, amivel élni kell, de amivel nem szabad visszaélni, senki szabadsága sem sértheti meg a másik ember szabadságát, az iskolapadot most elhagyó fiatalok nagyobb felelőssége pedig azt jelenti, hogy ők felelnek ezután a cselekedeteikért. Lelkükre kötötte, hogy legyenek jók, tegyenek minél több jót, keressék az igazságot, és legyenek hűek elveikhez, nemzetünkhöz. Egy felbolydult világba lépnek ki, ahol el lehet tévedni, de az irányt is meg lehet találni, mert van egy jó iránytűjük: a lelkiismeret. Végezetül pedig kifejtette: nincs értelmetlen élet, minden embernek megvan a maga küldetése.

Aljohin Viktor salánki polgármester – a ballagókhoz fordulva – elmondta: ha válaszút elé kerülnek, nyugodtan, megfontoltan mérlegeljenek a továbblépés előtt, mert lehet, hogy bármelyik döntésük sorsdöntőnek bizonyul.

Juhász Etelka iskolaigazgató-helyettes nem ígért könnyű beilleszkedést a ballagóknak új közösségeikbe, de kívánságának adott hangot, hogy le tudják győzni a nehézségeket, s az akadályok elhárítása közben erősödjenek is meg.

A ballagók nevében Kalanics Attila köszönte meg tanáraiknak az őket érintő nevelő-oktató munkájukat. Hálájukat fejezte ki a türelmükért, hogy megértették velük mindazt, amit értetlenkedve fogadtak. Továbbá köszönetet mondott osztályfőnöküknek osztályuk vezetéséért, valamint szüleiknek az értük végzett áldozatos munkájukért. Osztálytársa, Barta Leila pedig szólt a feltoluló emlékeikről.

Barta Judit, a végzősök osztályfőnöke is beszélt az elszakadás nehéz voltáról, majd kifejtette: volt tanítványainak ezután az élet iskolájában kell helytállniuk, s a felelősség kizárólag az övék lesz minden lépésükért. De kívánságának adott hangot, hogy bárhová is sodorja őket az élet, sikerüljön helytállniuk.

A ballagók zenés-verses műsora után a végzősök és rokonaik átvonultak a református, majd a görögkatolikus templomba. Balogh Attila tiszteletes a Biblia, konkrétan a Példabeszédek könyve alapján tartott rövid prédikációt. Elmondta: a 11. osztályt befejezett fiatalok mögött – jelképesen – bezárul az iskola ajtaja, egyúttal viszont sok más ajtó megnyílik előttük. De melyiket válasszák? A döntéshez bölcsességre van szükségük, a bölcsességet pedig Istentől kell kérni, aki készségesen meg is adja azt, hogy jól válasszanak. Majd kifejtette: nagyon fontos, hogy az embernek legyenek céljai, de nem elég ábrándozni, hanem Istentől kell kérni álmaink megvalósulását, amelyik álom pedig Istentől van, az be is teljesül. Végezetül a lelkész imádkozott a végzősökért.

Csirpák József parochus ugyancsak imát mondott a nagybetűs Életbe kilépő fiatalokért, majd figyelmeztette őket a kísértések veszélyére, és felhívta a figyelmüket a Tízparancsolat betartására, melyet azért adott nekünk Isten, hogy igazgassa lépteinket, s arra kérte őket, hogy Istennel együtt haladjanak tovább életútjukon.

Lajos Mihály