Megnyílik-e idén a földpiac Ukrajnában?

Még mindig nem tudhatjuk, elindul-e idén a földreform, létrejön-e a termőföldek piaca, s ha igen, vajon milyen lesz. Az alábbiakban összefoglaltuk az ukrán sajtóban a témával kapcsolatban fellelhető tényeket, feltételezéseket és véleményeket.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és Ukrajna között ez év elején aláírt memorandum értelmében a parlamentnek május végéig kellett volna elfogadnia a termőföld forgalmát szabályozó új törvényt. Most, június első napjaiban bátran elkönyvelhetjük, hogy a jogszabály késik. Ráadásul még bizonytalanabbá vált a helyzet, hiszen nemrég lemondott Tarasz Kutovij agrárpolitikai és élelmezésügyi miniszter, aki a földreformmal kapcsolatos elképzeléseket kurírozta a tárca élén.

Májusban az IMF Ukrajnában tárgyaló küldöttsége nem hagyott kétséget afelől, hogy nem áll el a szándékától, Kijev további finanszírozásának egyik feltétele változatlanul a földreform végrehajtása. Ezzel szinte egy időben elterjedt a hír, hogy a miniszteri kabinetben állítólag külön munkacsoport foglalkozik a földreform kidolgozásával, így a szakminiszter távozása sem jelent akadályt a reform végrehajtása szempontjából. A kormány mindenkit nyugalomra intett, jelezvén, hogy legkésőbb július 1-jéig a Legfelső Tanács elé terjesztik a reformtörvény tervezetét. A sajtó azóta is azon fáradozik, hogy egybegyúrva a kabinet koncepciójáról eddig kiszivárgott részleteket, az olvasó előtt kirajzolódhassék az összkép. Csakhogy nagyon kevés konkrétumot ismerhettünk meg eddig.

Ismeretes például, hogy földet csak ukrajnai természetes személyek vásárolhatnak, s legfeljebb fejenként 200 hektárnyit. Földet kizárólag árverésen értékesítenének. A minimális eladási árat a „normatív földértékelés” alapján állapítanák meg. Ezenkívül, mindjárt a földpiac létrehozása után, minden járásban árverésen értékesítenének kisebb (mintegy 20 hektáros) állami földterületeket, hogy az emberek láthassák, milyen az aktuális piaci földár.

A spekulációk kiküszöbölése érdekében bevezetnék, hogy amennyiben az árverésen vásárolt földet három éven belül ismét áruba bocsátják, az eladónak a földrészleg becsült értékének 50 százalékát be kellene fizetnie az államkasszába. Ha valaki a megengedettnél nagyobb földterületet örökölne, egy évet kapna arra, hogy „elidegenítse” a területet. Amennyiben az elidegenítés nem történik meg, a földrészleg bírósági határozattal állami tulajdonba kerül.

Ha a polgár olyan földterületet vásárol, amelyet egy harmadik fél bérel, s a föld adásvételének pillanatában még nem járt le a bérleti szerződés, az új tulajdonos köteles erre az időszakra új bérleti szerződést aláírni, az előzővel azonos feltételek mellett.

Az állami és önkormányzati földek értékesítésére egy speciális állami vállalatot hoznának létre.

A kormány szerint a javasolt rendszer célja kedvező helyzetbe hozni a farmergazdaságokat, miközben korlátozzák a nagybirtokosok lehetőségeit. Valójában az embernek inkább az a benyomása, mintha a reform kidolgozói a jelenlegi állapotok befagyasztására törekedtek volna, valamint arra, hogy minden érintettnek, tehát a földre vágyó kisgazdáknak, az agráripari nagyvállalatoknak és az IMF-nek is megfeleljenek.

A szakértők ezzel kapcsolatban mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy a tényleges természetes személyek, a valódi gazdálkodók saját forrás, azaz pénz híján aligha fognak tolongani a földért. Aligha kockáztatják meg, hogy egyik napról a másikra minden megtakarításukat földbe fektessék, miközben banki kölcsönre nem számíthatnak, hiszen ahhoz nincs fedezetük.

Ami a bankokat illeti, azok egészen bizonyosan nem fogják elfogadni ebben a rendszerben a gazdáknak nyújtandó hitel fedezete gyanánt a megvásárolt földet, egyebek mellett azért, hiszen ők sem tudnának másként túladni az esetleg a nyakukon maradó földön, mint természetes személyeknek, és kis darabokban értékesítve. Jól emlékezhetnek még arra is, miként fizettek rá a lakás-jelzáloghitelekre.

Az így várható csekély földforgalom viszont nem alkalmas arra, hogy átrendezze a jelenlegi birtokviszonyokat, s a föld hektáronkénti árát sem emeli meg számottevően. Még csak arra sem lesz alkalmas, állítják a hozzáértők, hogy jelentősen befolyásolja a földbérleti díjakat, azaz nem akadályozza meg a nagy földterületeken gazdálkodókat abban, hogy továbbra is a kis földrészleg-tulajdonosoktól fillérekért bérelt területeken gazdálkodjanak.

A szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy önmagában a földpiac megnyitása semmit nem old meg. Több olyan problémát, kérdést sorolnak fel, amelyekre még a piac megnyitása előtt választ kellene találni. Példaként említhetnénk, hogy nem fejeződött be a polgárok által 2013 előtt szerzett földtulajdonra vonatkozó információk átvitele az állami földnyilvántartásból az állami földkataszterbe. Nem történt meg a földtulajdon átadása a helyi önkormányzatoknak, holott az állam mellett nekik kellene a földet értékesíteniük a természetes személyeknek. Nem léteznek az árverések, ahol a földet el kellene adni, s nincsenek szakértők, akik fel tudnák értékelni a földrészlegeket. Nincsenek továbbá kellő számban földmérő cégek, és nincsenek hivatalok, amelyek nyilvántartanák a földtulajdonnal kapcsolatos változásokat.

A felsorolt problémák többségének megoldása önmagában is törvényi szabályozást és összetett jogharmonizációt igényel. Elképzelhetetlen, hogy a szükséges módosításokat bele lehetne zsúfolni egyetlen törvénybe.

Elképzelhető tehát, hogy a földpiacot még idén meg lehetne nyitni. A tényleges földreform végrehajtása azonban ennél több időt és nagyobb eltökéltséget igényel a kormányzat és a politika észéről.

ntk