Kárpátaljaiak az Életmese díjazottjai között

2017. június 28., 17:01 , 859. szám

A Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesülete idén kilencedik alkalommal A szülők, nagyszülők életmeséi témában felhívást tett közzé, és arra ösztönzött mindenkit, hogy írja le, amit a szülők, nagyszülők meséltek az életükről és érdekesnek, tanulságosnak vagy akár viccesnek találnak. A beérkezett pályaműveket évről évre elbírálják és kötetbe szerkesztik. Múlt pénteken Budapesten, a Parlamentben adták át a Kárpát-medencei Életmese pályázat idei díjait.

Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának (Emmi) egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára kiemelte, a pályaművek azt üzenik, hogy a család egész életen át tartó értéket és erőt ad, ami nélkül a társadalom fejlődése elképzelhetetlen.

– Minden család magában hordoz egy téglát a nemzet épületéből, az Életmese pályázathoz hasonló kezdeményezések pedig nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyarság újra erős, öntudatánál lévő és fejlődő nép legyen – mondta Beneda Attila, az Emmi család- és népesedéspolitikáért felelős helyettes államtitkára.

Pataki János, a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöke azt hangoztatta, hogy az élményeket meg kell osztani, a múltat ismerni kell, mert aki nem ismeri a múltját, nem érti a jelenét és a jövőjét.

Idén a 10 év alattiak korcsoportjában első lett Benák Csilla a délvidéki Szabadkáról, a 10–14 évesek között Koczka Kitti Kata Mihálygergéről és Koczur Eszter a felvidéki Csicserről, a 15–33 évesek korcsoportjában pedig Kacz Mária a felvidéki Marcelházáról. A 33 évesnél idősebbek kategóriájában Sebők Mihály az erdélyi Szentkeresztbányáról és Csorba János Gödöllőről kapta az első díjat. Kiosztottak továbbá Családi-generációs díjakat és különdíjakat, valamint elismerést kaptak iskolai közösségek is.

A díjazottak között kárpátaljaiak is voltak: Nagy Natália és lánya, ifjabb Nagy Natália a Generációs díj-családi díj első helyezését kapta, Espán Margaréta harmadik helyezett lett, Kriczky Beáta és húga, Pitlovana Krisztina pedig különdíjban részesült.

Espán Margaréta, kollégánk, a Kárpátalja lap munkatársa olyan dolgokat írt le, melyek Kárpátalján történtek, pontosabban – ahogy ő fogalmaz – azon a vidéken, amit ma Kárpátaljának nevezünk, annak is azon a részén, ami hajdan Ugocsa volt; egy faluban, amely már 800 éve létezik Batár néven. Ő a mamája – másoknak Margit néni – történetét tartotta érdemesnek arra, hogy megörökítse, aki a gyerekkora és az egész élete egyik legfontosabb személye volt.

– Nekem ezeket néhány évvel a halála előtt mesélte mama. S már régóta szerettem volna leírni. A magam hasznára, hogy ne tudjam elfelejteni soha. Áprilisban a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének ülésén voltam Budapesten, akkor hallottam a pályázatról, – meséli, és úgy gondolta, ezzel maga elé tud tűzni egy határidőt, hogy elkészüljön.

„Apróságok, amiket felsoroltam, de nekem fontosak. A legnagyobb leckéket a házasság és az anyaság kapcsán kaptam tőle. Van ebben »Hogyan csináld?« és »Hogyan ne csináld!« rész is. Sokat mesélt nekem a »régi világról«, és én csüggtem is a szavain minden alkalommal” – olvashatjuk a feljegyzésében. Majd arról is őszintén ír, hogy milyen érzések kerítették hatalmába: „Amikor ezt a sort leírom, ugyanúgy potyognak a könnyeim, mint akkor, amikor mama nagyjából tíz évvel ezelőtt elmesélte nekem.”

Bevallom, e sorok írójának sem sikerült száraz szemmel végigolvasni. Nagyon megható, s talán nem is annyira a történet, bár az is az, mint az a nyíltság, ahogyan leírja. Olyan érzésem támadt, hogy régóta és közelről ismerem a szereplőket, miközben gondolataimban saját nagyszüleim élete pörgött.

Nagy Natália, az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Filológiai Tanszékének docense és lánya, ifjabb Nagy Natália, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium első osztályos tanulója két pályaművel jelentkezett.

– Magyar filológusként fontosnak tartom arra nevelni gyermekemet, hogy a kisebbségben élők számára nagy jelentőséggel bír nyelvünk, s hagyományaink tisztelete, ismerete. Már az elmúlt évben is pályáztam a Mosolyvilág Életmese pályázatát, s tavaly különdíjat nyertem, az idén úgy gondoltam, ismét megpróbálom, lányom is kedvet kapott, s jelentkezett saját munkájával, melyet nagy lelkesedéssel gyűjtött, – tudtuk meg Natáliától.

10 éves lánya a pokróckészítés hagyományát mutatta be, amiről nagymamájától és egy ismerőstől, Gricenkó Erzsébettől gyűjtötte az információt, aki még napjainkban is foglalkozik ezzel. Az édesanya csonkapapi lakodalmi szokásokat és hagyományokat jegyzett fel, amelyeket gyermekkorában nagymamájától hallott, aki sajnos már nem él, de egykoron nagyon szeretett a régi időkről mesélni.

Kriczky Beáta tanár, a Szürtei Középiskola igazgatóhelyettese már pár éve felfigyelt az említett felhívásra, és talán a sors keze, hogy a jelenleg Debrecenben élő húgát egyik ismerőse, Radnainé Filep Ildikó, a Mosolyvirág Nagycsaládosok Debreceni Egyesületének elnöke arra ösztönözte, pályázzanak, mert Kárpátaljáról kevés feljegyzés érkezik, és azt kérte, terjesszék minél többfelé, hogy családban élni jó. Egyesületük ezzel a pályázattal szeretné megmutatni, hogy a családok összetartoznak, a szeretet erejét semmi sem múlhatja felül.

– Gondoltam, utánanézek, miről szól, majd sokat gondolkozva arra jutottam, hogy néphagyományt küldök be, amit férjem nagymamájától, néhai Veres Andornétól, született Pekárovics Erzsébettől hallottam egykoron – meséli. Már jó pár éve feljegyezte a Kisszelmencen nagyon régen, 70-80 esztendeje fiatal lányok által előadott hónapsorolót, sőt, ahogy a nagymama énekelte, lekottázta, és néhányszor feldolgozott formában színre is vitték az iskolásokkal, megpróbálták ily módon megmutatni a hónapok szépségét. – Ezt küldtem be, és nyilván megtetszett, mert azt a választ kaptam, hogy várnak a parlamentben. Olyan ez, mintha nagymama visszaköszönt volna – osztotta meg velünk gondolatait Beáta. Húga közös nagymamájukról írt, de még így is legalább öt olyan történetet tudna leírni, amely a családjukról szól és a magyarsággal kapcsolatos.

A jövőben ismerőseit, kollégáit is arra fogja biztatni, hogy ha van a tarsolyukban érdekes történet, akkor küldjék be, mert értékként fennmarad az utókornak, és talán mások számára is tanulságos lesz, amiből erőt meríthetnek.

(mosolyvirag.hu/R.V.)