Vasárnapi üzenet: 2017. július 9.

2017. július 9., 10:34 , 860. szám

Krisztusban kedves testvéreim! A mai vasárnap evangéliumi részletében, melyet Máté evangélistától olvashatunk, Urunk Jézus egy rövid magasztaló imát mond a Mennyei Atya felé. Ebben az imában magasztalja az Urat, aki az ő országának a titkait elrejtette a bölcsek és okosak elől, és a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Fölmerülhet bennünk a kérdés, hogy miért ad ezért hálát az Úr? Hiszen már az Ószövetségben is olvasható a bölcsesség dicsérete. Az ószövetségi ember meg van arról győződve, hogy a bölcsesség Isten ajándéka. Jézus mégis az imájában mintha nem tartaná sokra a bölcsességet. Megköszöni az Istennek, hogy elrejtette országa titkait a bölcsek és okosak előtt. Hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, ahhoz tudnunk kell azt, hogy két fajta bölcsesség létezik a szentírás világában. Az egyik az Isten bölcsessége, a másik pedig az Isten nélküli emberi okoskodás. Isten bölcsessége pedig Szent Pál apostol szerint emberileg oktalanságnak tűnik. Mert Isten balgaságnak tűnő tanítással váltja meg az embert. Érti ezen az apostol a keresztről szóló tanítást, mely emberi szempontból oktalanságnak tűnhet. A Bibliában nem az a bölcs, aki sok ismerettel rendelkezik, hanem aki odafigyel, és megteszi Isten akaratát. Isten elrejti az ő országának titkait a felfuvalkodottak elől, akik a saját bölcsességüket és okosságukat tartják nagyra. Az Isten országáról szóló tanítást a gyermeklelkületűek tudják befogadni és megérteni, akik teljesen elfogadják az Úr evangéliumát. Ilyen értelemben mindannyiunk előtt nyitott annak a lehetősége, hogy bölcsek legyünk. Amint Isten erejét, tanítását fenntartás nélkül elfogadjuk, máris szert tettünk erre a bölcsességre, és máris alkalmasak vagyunk arra, hogy az Isten országáról szóló tanítást magunkévá tegyük. Adja az Úr mindannyiunknak ezt a bölcsességet.

Molnár János, esperes