Kiállítás a deportáltak emlékére
Po pjaty – Ötösével
Deportálások… Gyűjtőtábor Szolyván… Erőltetett menetek a behavazott Kárpátokon át… Hosszú menetoszlopokban vonuló, könnyű, őszi ruházatukban didergő, alultáplált foglyok, durva őrök – és fegyverdörrenések, ahogy végeznek az éhség, a fáradtság miatt a sorból kidőlő szerencsétlenekkel… Sztarij Szambor… Bevagonírozás… Pokoli utazás a marhavagonokban a Gulág kényszermunkatáborai felé. Éhség, szomjúság, hideg, betegségek – és szinte minden reggel halottak kivonszolása a vasúti kocsikból, és jeltelen sírok a sínpárok mentén… Gulág… Nehéz munka, embertelen körülmények, csontsovány kényszermunkások. És halottak – rengetegen… Majd hazavánszorgó túlélők, akikre sokszor nem ismernek rá a családtagjaik…
Ilyen képek kavarognak lelki szemeink előtt, ha felidézzük a kárpátaljai magyar és német férfiak, valamint megannyi német nő 1944 őszén megkezdődő kálváriáját, melynek emlékét híven őrzik a lágerversek, az emlékművek, köztük Matl Péter munkácsi képzőművész öt emlékműve, s ugyancsak Matl Péter jóvoltából már egy hatvanöt pasztellgrafikából álló rajzsorozat is. Az utóbbit magába foglaló, az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával 2016-ra elkészült, Po pjaty – Ötösével c. vándorkiállítás pedig ezen a nyáron Nagyszőlősre is megérkezett, ahol a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Nagyszőlősi Alapszervezete szervezésében, július 27. és július 30. között kiállították a műalkotásokat.
A kiállítás ünnepélyes megnyitóján elsőként Kudron Zoltán, a KMKSZ Nagyszőlősi Városi Alapszervezetének elnöke lépett a közönség elé, bemutatva Matl Péter szobrászt, festőművészt, aki – mint elmondta – 1970 óta alkot, s az évek során több országos és nemzetközi kiállításon és szimpóziumon vett részt. 1995-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, 1999 óta pedig az Ukrán Nemzeti Képzőművészeti Szövetségnek is. 1996-ban megnyerte a Magyarok Világszövetsége által kiírt millecentenáriumi szoborpályázatot a vereckei honfoglalási emlékmű elkészítésére, s meg is alkotta azt. Matl Péter művei Kárpátalján, Ukrajna belső területein, Magyarországon, Ausztriában, Csehországban, Svédországban, Franciaországban, Japánban, Németországban, az USA-ban és Brazíliában találhatók meg.
– Mostani, Po pjaty – Ötösével c. kiállítása korábban Kárpátalja és Nyugat-Ukrajna számos településén volt megtekinthető. A Gulág Emlékbizottság és a Szolyvai Emlékbizottság által is támogatott alkotásokkal pedig Matl Péter az 1944-ben málenykij robotra elhurcolt ártatlan kárpátaljai magyar és német férfiak emléke előtt kíván tisztelegni – tért rá a felszólaló a tárlatra. – A deportálás 1944. november 18-án vette kezdetét. Mint mondták, málenykij robotra, azaz kicsiny, néhány napos munkára viszik el őket. Sokan már a szolyvai gyűjtőtáborban meghaltak a kegyetlen bánásmód, a hideg, az éhség, a betegség következményeként. A többieket pedig továbbvitték a Szovjetunió kényszermunkatáboraiba. Sokuk életét vesztette, akik pedig túlélték a megpróbáltatásokat, csak évek múltán térhettek haza.
Több tízezer embert hurcoltak el annak idején. A magyarok közül a katonaköteles korú férfiakat, a németek közül férfiakat is, nőket is. Vagyis Kárpátalja minden magyar és német gyökerű családja érintett ebben a történelmi tragédiában. A túlélők sokáig nem mertek nyíltan beszélni szörnyű élményeikről, ám a családokban, a társadalomban, ha lappangva is, de tovább élt ennek az igazságtalan és kegyetlen történelmi eseménynek az emléke. 1989 óta pedig immár nyíltan szólhatunk róla – zárta beszédét Kudron Zoltán.
Ezt követően Jurij Prodan, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal apparátusának a vezetője, Vaszil Juhasz, a járási adminisztráció művelődési osztályának a vezetője, valamint Harangozó Miklós görögkatolikus parochus szólt az egybegyűltekhez. Majd Matl Péter lépett a mikrofonhoz. Kifejtette: Dupka György Vádolnak a kárpátaljai túlélők és a meggyalázott holtak c. könyvét elolvasva kapott ihletet a grafikasorozat megrajzolásához, s azért adta a kiállításnak a Po pjaty – Ötösével címet, mert az elhurcoltakat mindig, mindenütt ötösével sorakoztatták fel. „Po pjaty!” – kiáltották az őrök az oroszul nem is értő magyaroknak, németeknek, és puskatussal „magyarázták meg” a „po pjaty” jelentését… A lágerekből pedig sokan nem tértek haza. Ám az élet még itt is, még így is erősebbnek bizonyult, mint a halál. Volt rá eset, hogy a kényszermunkatáborban fogoly nő hozott világra gyermeket, s ezt rajzoltam meg azon a képen, melyen a szenvedésekbe belehalt férj sírja fölött ott áll a szíve alatt már egy új életet hordozó asszony…
A kiállítás kapcsán Matl Péter interjút is adott lapunk tudósítójának.
– Az elhurcoltakról való megemlékezés mellett a rajzsorozat megalkotásának a másik célja az volt, hogy a vándorkiállítás ukrán látogatóit is megismertessem az 1944 őszi kárpátaljai deportálásokkal, melyekről ők semmit sem tudtak – fejtette ki beszélgetőtársam.
– És milyenek voltak a reakcióik?
– Láttam rajtuk az együttérzésüket…
– Hol mutatták be eddig a rajzsorozatot, és melyek lesznek a következő kiállítási helyszínek?
– Az első helyszín Sztarij Szambor volt, 2016 tavaszán állítottam ki ott a műveimet, akkor, amikor az ottani Gulág-emlékművemet is felavattuk. Majd Lembergben, Csernyivciben, Ungváron, Beregszászban, Tiszapéterfalván és Huszton láthatta a rajzokat a közönség. A következő állomás Visk lesz, azután pedig Szerencsen, Kassán és Budapesten állítjuk ki a grafikákat.
A rajzaim jelképes jelentésűek – vált témát Matl Péter. – Leggyakoribb motívumuk az öt elhurcolt ember megjelenítése, mely az újra és újra ötösével való felsorakoztatásukra utal. Az alakok színei is szimbolikusak. A fekete színűek azt jelzik, hogy a fekete termőföldet megművelő falusi gazdákat ábrázolom, a föld népét. Mások kék színe arra utal, hogy itt az elgyötört embereket ábrázolom, akikből lassan kezd eltávozni az élet. A fehérek pedig az elhunytak lelkei, ezért is csak sziluettek. S ugyancsak kedvelt motívumom a falu megjelenítése a távolban, jelezve a helyet, ahonnan elhurcolták a deportáltakat, és ahová az életben maradottak visszatértek.
Reméljük, még sok helyszínre eljut a vándorkiállítás, hogy minél többen ismerkedjenek meg az ott bemutatott grafikák révén is a mi holokausztunkkal – fűzhetjük hozzá…
Lajos Mihály
