Parlamenti munka kontra tüntetői követelések

2017. október 25., 18:01 , 876. szám

A parlamentben az egészségügyi reformról vitáztak a honatyák, miközben az utcán a tüntetők újabb reformokat követeltek az ország vezetőitől – röviden így foglalhatnánk össze az elmúlt hét belpolitikai történéseit.

Az elmúlt napok kétségkívül legjelentősebb fejleményének tekinthető, hogy Ukrajna Legfelső Tanácsa második olvasatban is elfogadta az egészségügyi reformról szóló törvényt. Az egészségügyi szolgáltatások és gyógyszerek biztosításának állami pénzügyi garanciáiról című előterjesztésre 240 honatya szavazott igennel, vagyis elmondható, hogy a törvényhozás különösebb nehézségek nélkül megbirkózott a soros reformdokumentummal. A jogszabály elfogadását követően a kormánypáholyban és a koalíció padsoraiban ülőkön valóságos eufória lett úrrá, írta az Ukrajinszka Pravda helyszíni beszámolójában, de a tudósításokból nem derült ki egészen pontosan, hogy mi váltotta ki a rendkívüli érzelemkitörést – talán az a körülmény, hogy a kormány által őszre beígért utolsó jelentős reformdokumentumot is sikerült keresztülvinni az öntörvényű parlamenten.

A várakozásokkal ellentétben a jogszabály vitája nem váltott ki különösebb indulatokat a képviselőkből. Meglepő módon még az ellenzék is csak ímmel-ámmal élt a lehetőséggel, hogy bírálja a kormányerőket az egyébként sokat vitatott és egyelőre a társadalom által is gyanakvással fogadott törvény okán. Mintha beletörődtek volna, hogy a jelenlegi összetételű törvényhozásban minden erőfeszítésük kudarcra van ítélve.

A voksolás előtt ráadásul a képviselők gyakorlatilag helyreállították a jogszabálytervezet eredeti szövegét, amelyet a Rada egészségügyi bizottsága elfogadásra ajánlott a törvényhozásnak. Történt ugyanis, hogy korábban, a módosító indítványok tárgyalása során több olyan rendelkezés is kikerült a dokumentumból, amelyekhez pedig a kormány és a szakbizottság is ragaszkodott. Ezért a parlament a végszavazás előtt mindezeket a normákat egyetlen „csomagban” megszavazta, vagyis beemelte a törvénybe. (Összeállításunk az egészségügyben várható változásokról itt olvasható.)

Mindeközben a Legfelső Tanács épülete előtt folytatódott az ellenzéki erők október 17-én elkezdett demonstrációja. A tüntetőknek sikerült sátorvárost kialakítaniuk a kormánynegyedben, s időről időre követeléseikkel bombázták az arra elhaladó honatyákat, a parlamentet és az elnöki adminisztrációt. Erőfeszítéseik értékéből azonban sokat levon, hogy a hétvégén már csupán néhány százan lézengtek a rendőrkordonnal körülvett területen, s a rendfenntartók száma általában meghaladta a demonstrálókét. A tömeg hiányát az ellenzéki politikusok zengzetes bejelentései sem ellensúlyozhatták.

Úgy tűnik, az állampolgárságától megfosztott, néhány hete az országba gyakorlatilag „beszökött” Miheil Szaakasvili neve által fémjelzett akció egyelőre nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sikerült harmadik Majdanná terebélyesednie. Más szóval, lehet ugyan – sőt, bizonyos! –, hogy a lakosság nem elégedett a jelenlegi kormányzattal, de az országban nincs forradalmi hangulat. Ennek ellenére Szaakasvili Új Erők Mozgalma pártja és a Szamopomics parlamenti képviselői úgy határoztak, hogy legalább november elejéig folytatják a tiltakozást, a tüntetés többi résztvevője azonban a hét végére fokozatosan kihátrált az akcióból.

Elemzők szerint az ellenzék gerincét alkotó Batykivscsinának kezdettől lehettek kétségei a vállalkozás sikerét illetően, amit alátámasztani látszik, hogy az elnöki ambícióit a közelmúltban nyíltan megvalló Julija Timoseko, a párt parlamenti frakcióvezetője remek taktikai érzékről tanúságot téve feltűnő távolságtartással viseltetett a demonstrálókkal szemben. Az embernek már-már az lehetett a benyomása, hogy a Batykivscsinának az akcióban szerepet vállaló parlamenti képviselői a saját szakállukra ténykednek.

Egyes hírek szerint az ellenzéknek így is sikerült némi riadalmat keltenie a kormányzó erők soraiban. Az Ukrajinszka Pravda azt írta, vita támadt Petro Porsenko elnök és Arszen Avakov belügyminiszter között. A portál a két politikushoz közeli forrásaitól úgy értesült, hogy Porosenko október 17-én magához kérette a rendőrség vezetőit és a belügyminisztert. Az elnök állítólag bosszús volt amiatt, hogy Miheil Szaakasvili és Szemen Szemencsenko képviselő „embereinek” sikerült sátrat verniük a Hrusevszkij utcán. A belügyminiszter viszont azzal érvelt, hogy amikor választania kellett a véres összecsapások és a „félig üres sátrak” között, ő az utóbbiakat választotta.

Megfigyelők az utcai események kapcsán arra hívják fel a figyelmet, hogy amikor a tüntetők a képviselői mentelmi jog eltörlését, a választási törvény elfogadását követelik a parlamenttől, tulajdonképpen a hatalmon lévők 2014-es választási ígéreteinek teljesítését szeretnék elérni. Ehhez képest a parlament makacsul nem kíván foglalkozni a választási törvénnyel, s a mentelmi jog korlátozásával sem jobb a helyzet. A mentelmi jogra vonatkozó két törvénytervezetet a parlament éppen az elmúlt héten küldte meg alkotmánybírósági kontrollra, s Andrij Parubij házelnök nem rejtette véka alá, hogy nem lát esélyt a jogszabály gyors elfogadására. Egyébként az elnök által benyújtott törvénytervezet eleve azzal számol, hogy a jogszabály 2020-tól lépne életbe, vagyis azt követően, hogy lejár a jelenlegi honatyák mandátuma.

A képviselőket pillanatnyilag sokkal jobban érdekli a mentelmi jognál a jövő évi költségvetés elfogadása. A büdzsé vitája várhatóan ezen a héten kezdődik, s hagyományosan ez az a jogszabály Ukrajnában, amely tág teret enged a képviselőknek szavazataik áruba bocsátására bizonyos költségvetési engedmények fejében. A kormány ugyan azt állítja, hogy ezúttal kitart a tervezetben foglalt elvek és számok mellett, az elmúlt évek tapasztalata azonban egészen mást vetít előre.

(ntk)