Három évforduló, egy előadóművész, hét helyszín

Előadások történelemről, irodalomról

Az idei esztendőt anyaországunkban – I. (Szent) László királyunk trónra lépésének 940., illetve szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából – Szent László emlékévvé nyilvánították, amikor is több rendezvény keretében emlékeztek meg egyik legnagyobb uralkodónkról. S ugyancsak az idén emlékezhettünk meg egyik legkiválóbb költőnk, Arany János születésének 200. évfordulójáról is. Tóth Péter magyarországi előadóművész pedig – ezen évfordulók alkalmából – november 24. és 28. közt történelmi-irodalmi előadás-sorozatot tartott hét ugocsai helyszínen, hogy mind a felnőttekhez, mind a gyerekekhez közelebb hozza I. (Szent) László és Arany János alakját.

A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete szervezésében a neves előadóművész sajátos hangulatú történelmi-irodalmi előadás-sorozatot tartott Ugocsában. Gödényházán a község művelődési házában, Tekeházán a református, míg Fancsikán a görögkatolikus parókián lépett fel. Csepében a görögkatolikus gyülekezet hittantermében, Karácsfalván a Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumban, Tiszaújlakon a Széchenyi István Középiskolában folytatta körútját. Majd Salánkon a Mikes Kelemen Középiskolában, Nagyszőlősön pedig a KMKSZ Középszintű Szervezete és városi alapszervezete székházában lépett a hallgatóság elé. Végezetül pedig Tiszakeresztúrban, a község óvodát és általános iskolát magába foglaló oktatási-nevelési központjában fejezte be turnéját.

Előadásai során Tóth Péter úgy mutatta be I. (Szent) Lászlót és Arany Jánost, hogy emberi arcukat domborította ki. A csaknem ezer évvel ezelőtt élt uralkodóról szólva, elmondta, hogy életének különböző mozzanatai személyét összekapcsolták a Kárpát-medence egészével. A magyar Délvidéken, s még inkább Erdélyben sokszor csapott össze a betörő besenyőkkel, kunokkal – szentté avatása után nem hiába lett ő az erdélyiek védőszentje –, Magyarország nyugati végein pedig a csehekkel, illetve a Német-római Császárság által támogatott ellenkirállyal, I. Salamonnal. Nagyváradon püspökséget alapított. Nagy szerepet játszott a mai szerb fővárosnak, Belgrádnak – régi magyar nevén: Nándorfehérvárnak – a Bizánci Birodalomtól való elhódításában. Horvátország Magyarországhoz kapcsolása után megalapította a Zágrábi Püspökséget és annak Zágrábban, a horvát fővárosban felépült katedrálisát. A halál pedig a Felvidéken, Nyitrán érte utol.

Béla herceg (majd I. Béla néven magyar király) és Richeza lengyel hercegnő gyermekeként látta meg a napvilágot. Édesanyja mélyen vallásos neveltetésben részesítette, édesapja pedig lovaggá edzette. Már 13 évesen egyszerre le tudott győzni négy-öt 14-15 éves fiút, s csaknem két méter magas, roppant erős testalkatú és erős akaratú férfivá ért. Jól jellemzi egyéniségét, hogy a csatákban elsőként vetette harcba magát, s példát mutatott bátorságból a katonáinak, akik végtelenül tisztelték. Az uralkodást pedig feladatnak, élethivatásnak tartotta, ellenségeitől megvédte és megerősítette az I. (Szent) István által létrehozott Magyar Királyságot.

Tóth Péter a király emlékezetéről is szólt: a freskókról, melyek Krisztus katonájaként ábrázolták az akkor még pogány és velünk szemben ellenséges besenyők, kunok ellen hadakozó uralkodót, valamint a róla született legendákról, Szent László pénzéről, s drámai erővel szavalta el Arany János Szent László c. balladáját.

Ezt követően az előadó át is tért a kétszáz éve született kiváló költőre, aki szűkölködések közepette töltötte gyermekkorát, egy, a szülővárosa, Nagyszalonta jelentős részét, közte a szülői házát is elpusztító tűzvész után pedig, hat és tízéves kora között egy istállóban lakott… De ki akart törni a szegénységből, ezért tanult, olvasott, képezte magát. Verseket már egészen fiatal korában is írt, ám sokat megsemmisített, mert nagyon önkritikus volt, és nem tartotta elég jóknak azokat, így nem tudjuk teljes egészében tanulmányozni korai szárnypróbálgatásait. A Toldi azután meghozta számára az átütő sikert, valamint Petőfi ismeretségét. Igazi, mély barátság szövődött köztük, s a két, egymástól teljesen elütő vérmérsékletű személyiség, a forradalmi hevületű Petőfi Sándor és a higgadt, nyugodt Arany János pompásan kiegészítették egymást.

A két költőóriás kapcsolatának könnyed oldalát is megemlítve, Tóth Péter felolvasta Petőfi egyik, Aranyhoz intézett, a magyar és az angol nyelvet jóízű humorral keverő levelét, melyet angol tanulmányaik idején írt barátjához, és elszavalta Petőfi Arany Lacihoz c., kedves hangvételű versét, amit a költő barátjának kisfiának címzett. Petőfi gyermeke, Zoltán pedig Arany keresztfia lett.

Arany Jánosról szólva, az előadóművész kitért a költő hatalmas szókészletére: míg egy átlagos magyar felnőtt két-háromezer szót használ, addig a költő műveiben hatvanezer különböző szót találunk. Végezetül pedig Tóth Péter Arany János nekünk is szóló, megszívlelendő üzeneteként elszavalta a poéta Az örökség c. költeményét a nemzeti zászlóról, melyet megtéptek a harcok, a küzdelmeink, de amit sohasem szabad elhagyni. Ahogy Arany írta: „A zászlót ne hagyjátok!”

Lajos Mihály