Eredményesnek bizonyult a közös munka

A magyar szavazóknak a magyar pártokat érdemes támogatniuk

Barta József, a Kárpátaljai Megyei Tanács első elnökhelyettese, aki egyben a KMKSZ alelnöke és a Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, egyetért azzal, hogy valódi decentralizációra lenne szükség Ukrajnában, ami azt jelenti, hogy a választott önkormányzati képviselőknek közvetlen befolyásuk lenne az adott régió irányítására, nem úgy, mint most. Megyénk felemelkedésének eszköze szerinte a turizmus és a hozzá kapcsolódó ágazatok fejlesztése lenne, amelyhez átjárhatóbb határok és járható utak kellenek. Interjúnkban a KMKSZ megyei frakciójának munkájáról kérdeztük.

– Mi a legfontosabb eredmény ön szerint, amit elért a KMKSZ megyei tanácsi frakciója az elmúlt két évben?

– A legfontosabb eredmény, aminek mindannyian örülhetünk, nemcsak mi, kárpátaljai magyarok, hanem Kárpátalja teljes lakossága, az az, hogy megyénkben sikerült megőrizni a békességet és a stabilitást. A nemzetiségek között nincs konfliktus annak ellenére, hogy a békesség és a stabilitás megszüntetésére történtek kísérletek. A Kárpátalja is beszámolt a szélsőséges soviniszták provokációiról, de a mi népünk bölcsessége és a kárpátaljai politika szereplőinek a bölcsessége, higgadtsága kellett a mostani béke és stabilitás biztosításához.

Abban, hogy politikai stabilitás van megyénkben, nagyon komoly szerepe van a KMKSZ megyei tanácsi frakciójának. Mindjárt a 2015. októberi önkormányzati választások után olyan helyzet alakult ki a Kárpátaljai Megyei Tanácsban, hogy az erősen megosztott ukrán pártok között mi vagyunk a mérleg nyelve. A képviselőket megosztó ügyekben a mi szavazataink nélkül komoly döntések nem születnek. Éppen ezért a KMKSZ egy nagyon komoly stabilizáló erő lett a megyében. Van szavunk, van súlyunk, befolyásolni tudjuk a döntéseket, így a stabilitás biztosítása mellett a megye szintjén eldönthető kérdésekben olyan döntések születnek, amelyek nekünk megfelelnek. Az országra jellemző általános rossz helyzetben ez a túlélés és egy jobb jövő megteremtésének is a záloga.

Fontos eredménynek tartom, hogy a megyei tanács képviselőinek többsége két alkalommal is megszavazta az új oktatási törvényt elítélő beadványt. A határozott álláspontunk ellenére sem tudtuk elérni, hogy megváltoztassák a kisebbségellenes törvényt, de a részleteket szabályozó közoktatási szakmai törvény elfogadása előtt már egyeztetni fognak a kárpátaljai magyarság általunk javasolt képviselőivel. Ugyancsak kikérte az érintettek véleményét az etnonacionális koncepciót kidolgozó szakértői bizottság.

A mi lobbinknak köszönhetően sikerült a magyarok lakta vidéken útépítésekre, közintézmények felújítására és más fejlesztésekre is forrást szerezni. A megyei és a járási tanácsokban lévő magyar frakciók munkája és eredményei is igazolják, hogy a legjobb választás az, ha az önkormányzati választások alkalmával a magyar pártokra szavaznak a magyar választópolgárok. Mert a korlátozott lehetőségek ellenére is fontos, hogy a különböző szintű önkormányzatokban valaki képviselje magyar közösségünk álláspontját és érdekeit. Tapasztalatból mondhatom, hogy a kárpátaljai ukrán és ruszin képviselők többsége nem ellenséges velünk szemben, nem szeparatistákat látnak bennünk, mint a kijeviek és galíciaiak, sokkal inkább partnereket.

– Sokan nem jósoltak nagy jövőt a közös magyar frakciónak, az elmúlt két évben mégis példás volt az összhang az öt KMKSZ és a három UMDSZ által delegált képviselő között. Ami egyébként egyáltalán nem jellemző a mostani megyei tanács többi frakciójára…

– Elmondhatjuk, hogy nagyon egységesek és ennek köszönhetően erősek vagyunk. Mert vagy nyolc szavazat, vagy egy sem. Minden egyes kérdésben eddig közös álláspontra jutottunk, és azt egységesen képviseltük mások felé. Összekapcsol minket a közös magyar érdek, ha bizonyos részletkérdésekben vannak is eltérő vélemények, azt mindig összecsiszoljuk – erről szólnak a frakcióülések, az előzetes tárgyalások. Más frakciókon belül valóban alfrakciók is vannak. A többi párt esetében nem lehet tudni, hogy ki beszél a frakció nevében, ki az, aki a párt álláspontját mondja, és ki az, aki csak a saját véleményét.

Elmondhatom, hogy a magyar képviselők együttműködése számomra is meglepően sikeres. Mi minden esetben látjuk ennek a KMKSZ–UMDSZ együttműködésnek a hasznát és gyümölcseit. Sajnos, vannak olyan helyek, mint például a Nagyszőlősi járás, ahol semmilyen együttműködésről nem beszélhetünk a két magyar párt között. Szerintem ott is követni kellene a mi példánkat.

– Ebben a túlcentralizált országban szükség lenne valódi decentralizációra, hisz jelenleg kevés dologra van közvetlen befolyásuk a megyei és a járási tanácsoknak.

– Úgy látom, hogy a most meghirdetett decentralizációs törekvések centralizációhoz vezetnek, tehát még inkább központosítani igyekeznek a hatásköröket. Illetve, ha adnak is át hatáskört helyi szintekre, akkor ahhoz nem biztosítják a szükséges anyagi forrásokat. Nálunk sokan összekeverik a decentralizációt a közigazgatási reformmal, ami Kárpátalján lassan halad. Mi sem erőltetjük, hisz a folyamat átgondolatlan és kaotikus, és azt tapasztaljuk, hogy Kárpátalja lakosságának többsége ezt nem akarja. Amennyiben ezt mégis ránk erőltetik, ugyancsak nagy szükség lesz a lobbierőnkre, hogy a magyar falvak lehetőleg közös hromadákba kerüljenek, mert ez a magyar emberek elemi érdeke.

Ami az ukrajnai önkormányzatiságot illeti, az nálunk valójában csak fikció. Formálisan létezik, de a fontos döntéseket a végrehajtó hatalom képviselői hozzák meg. A végrehajtó hatalom egy piramisrendszer, amelynek a csúcsán az államelnök van, a megyéket az általa kinevezett kormányzók irányítják és a közigazgatási hivatalok (adminisztrációk), ugyanúgy a járásokat is. Kezdetben azt ígérték, hogy a decentralizáció lényege, hogy a közigazgatási hivatalokat megszüntetik, és helyettük a megyei és járási önkormányzatok létrehozzák a végrehajtó testületeiket. Például a megyei tanács elnöke csak a megyei tanács apparátusát irányítja. A tanács pedig csak döntéseket hoz és jóváhagyja a költségvetést. Az adminisztráció irányítja a megyét, a hivatalnokokat viszont senki nem választja, őket felülről nevezik ki, így ők a feletteseiknek igyekeznek megfelelni, azok előtt kell csak elszámolniuk, a lakosság előtt nem. Jelentős előrelépés lenne a valódi demokrácia felé egy tényleges decentralizáció, ami a megyei és járási közigazgatások megszüntetését eredményezné. Ugyanis jelenleg az a paradox helyzet van ebben az országban, hogy mi megígérjük a választóknak, hogy mit fogunk vagy szeretnénk megvalósítani, majd a ciklus leteltével újra nekünk kell a választók elé állnunk, miközben csak korlátozott lehetőségeink vannak arra, hogy befolyásoljuk a folyamatokat. Ebben a rendszerben nehéz eredményeket elérni, de nem lehetetlen. A jog azért biztosít bizonyos lehetőségeket, de ehhez felkészültség, bátorság, bölcsesség és akarat is szükséges. Én úgy látom, hogy a mi frakciónkban olyan képviselők vannak, akik megfelelő tudással és akarattal rendelkeznek, és valóban a kárpátaljai magyarság ügyét igyekeznek a lehetőségeket maximálisan kihasználva érvényesíteni.

– Mi az, amit meg tudtak valósítani a választási programjukból?

– A kárpátaljai magyarság legfontosabb stratégiai célja a szülőföldön magyarként való megmaradás. Ennek legfontosabb feltételei a biztonság és az élethez szükséges anyagi feltételek megteremtésének a lehetősége. Ahogy elmondtam már, mindent elkövetünk azért, hogy a politikai stabilitás megmaradjon ezen a vidéken, ami az alapja mindenfajta fejlődésnek, gazdasági növekedésnek. Egyelőre a gazdasági fellendülés mértéke minimális. Ki kell mondani, hogy komoly reáljövedelem-növekedésre nem számíthatunk. Bár emelkednek a fizetések és a nyugdíjak, de az emelés java részét az infláció megeszi. Még mindig nem élünk úgy sem, mint 2013-ban, a forradalom előtt. Pedig akkor a jobb életért mentek ki az emberek az utcára.

Nyilvánvaló, hogy Kárpátalja fejlesztésében, fejlődésében stratégiai ágazat a turizmus. A krími helyzet miatt a belföldi turisták java része most más helyet keres a pihenéshez, kikapcsolódáshoz. Ezek közül a legnépszerűbb Kárpátalja, hozzánk érkezik a legtöbb turista. A belföldi turisták száma az elmúlt évben megnégyszereződött. Itt gyönyörű a vidék, nagyszerű programokat kínálnak mindazok számára, akik gyógyulni, szórakozni, pihenni jönnek. Ez óriási lehetőséget rejt a kárpátaljai lakosok és a helyi költségvetések számára is. Célunk – ennek megfelelően – az, hogy az ágazat tovább fejlődjön. Azt szeretnénk, ha külföldi turisták is nagyobb számban érkeznének, akiknek az elmúlt években a biztonság hiánya miatt csökkent a számuk. Sajnos, vannak más problémák is.

– Mi kellene ahhoz, hogy még több turista érkezzen külföldről és belföldről is Kárpátaljára?

– Két nagy probléma akadályozza a turisztikai ágazat fejlődését: a korszerűtlen, kis áteresztőképességű határátkelőhelyek, valamint a közúthálózat katasztrofális állapota. Minden más feltétel adott, illetve ami nem, azt létrehozná a magántőke.

A határátkelőhelyeink elavultak, korszerűsíteni, bővíteni kell őket. Jobb körülményeket kell teremtenünk a teher-, a személygépkocsi-, valamint a gyalogosforgalom számára is – folyamatosan ezen dolgozik a KMKSZ-frakció. Tarthatatlan, hogy határátkelőinken hosszú órákat kell várakoz­niuk a hozzánk érkező turistáknak, akik sokszor megaláztatásként élik meg a határ­átlépést. Véleményünk szerint új határátkelőket kell nyitni, a meglévőket korszerűsíteni, bővíteni, illetve az ottani munkafegyelmet javítani. Reményeink szerint idén tavasszal megnyílik a Nagypalád–Nagyhódos közötti határátkelőhely, ami persze önmagában kevés. Fontos lenne a kibővített Asztély–Beregsurány határátkelőhely megépítése, hisz csak akkor van értelme a Magyarország által finanszírozott elkerülő út megépítésének, ha ott beindul a teherforgalom. Rendkívül fontos lenne Csap–Záhonyt tehermentesíteni, hisz jelenleg csak ott léphetik át a határt kamionok. Amennyiben sikerülne a teherforgalmat jelentősen felgyorsítani, jóval több európai fuvarozó szállítana erre, így minden ehhez kapcsolódó bevétel többszörösére nőne, ami egész Ukrajna és egyben Kárpátalja érdeke is. Hisz a befizetett vámilleték tervének túlteljesítése feletti bevétel 50%-a itt marad a közúthálózat korszerűsítésére.

– Elvileg ez így van, de minden megállapodást és elvet felrúgva az idén sem kapta meg a neki járó pénzt Kárpátalja Kijevtől…

– 230 millió hrivnya körüli összeget megkaptunk, de a többit valóban elvette tőlünk Kijev, ahogy ezt Hennagyij Moszkal kormányzó többször is elmondta a sajtónak. A mostani szabályozás mellett mi akár 300-400 millió hrivnyára is számíthatnánk ebből a forrásból a 2018-as évben, persze amennyiben egy új szabályozással ezt a forrást megcsapolják, akkor ez jóval kevesebb is lehet. Minden a központi kormányzaton múlik.

– Tehát ha nem bővítik az asztélyi határátkelőhelyet, nincs értelme a Beregszászt elkerülő útprojektnek sem. Volt európai uniós forrás a bővítésre, mégsem történt semmi?

– A határátkelőhely bővítésére valóban volt EU-s pénz, amit sajnos, nem tudtak kihasználni. Belekezdtek a munkálatokba, valamennyit elköltöttek, feltételezések szerint valamennyit el is loptak – nem tudjuk, mert nem bizonyította senki. De tény, hogy a késlekedés miatt a többi forrást vissza kellett utalni, az EU nem hajlandó tovább finanszírozni, hanem belső forrást kell rá találni. Egyelőre Kijev erre nem biztosított forrást. Pedig mi folyamatosan bombázzuk őket a beadványainkkal. Mást nem tehetünk, hisz a határkérdés teljes mértékben központi, állami hatáskör.

– Lesznek jó utak valaha is Kárpátalján?

– Ha itt az utak miatt megrongálódik a turista kocsija, csak egyszer jön el ide, többet soha. Sőt még az ismerőseit is lebeszéli Kárpátaljáról. Az útépítéshez, -javításhoz három feltétel kell: sok pénz, olyan cégek, amelyek megfelelő minőségben tudnak utat építeni, kontroll is kell, amely ellenőrzi, hogy a pénzek megfelelő módon legyenek felhasználva és a munka is jól legyen elvégezve. Nos, ebből a háromból mi egyikkel sem rendelkezünk. Sokkal több pénzre lenne szükségünk, hogy mi Kárpátalján a legfontosabb főutakat megépítsük megfelelő minőségben. Továbbá rendbe kellene hozni a lassan járhatatlanná vált mellékutakat is. Jónak mondható utakat eddig külföldi cégek tudtak csak építeni Kárpátalján, vagy olyanok, amelyek más megyékből jöttek. Én úgy érzem, hogy a kontrollal is bajok vannak, hisz olyan a rendszer, hogy a megrendelő egyben a kontrolláló is. Bízom abban, hogy a Felső-Tisza-vidéken, valamint Nevetlenfalu és Tiszapéterfalva között román cégek által megépített, vagy a nagypaládi határátkelőhelyhez, esetleg a Tiszakeresztúr és Salánk között 80%-ban elkészült utak tíz év múlva is utak lesznek, hisz annyi rá a garancia. Viszont azt is látom, hogy a tavaly, tavalyelőtt felújított utak ma rosszabbak, mint amilyenek voltak. Ki kell mondjuk, hogy a kátyúzás csak pénzkidobás, mostanáig jóformán fagy sem volt, mégis tönkrementek a nyáron és ősszel milliókból felújított útszakaszok. Viszont nagyobb felújításokra meg a legtöbb esetben nincs pénz. Szerintem az lenne a megoldás, ha lenne társadalmi kontroll, és a nyugaton elterjedt garancia intézményét is be kellene az útépítés esetében is vezetnünk: ha egy cég vállal tíz év garanciát, és az út hamarabb tönkremegy, jönnie kell és saját költségén kijavítani a hibákat.

– Lesznek bizonyos változások Ukrajnában a közúthálózat fenntartása területén is az elképzelések szerint.

– Valóban, az Ukravtodor fenntartásában maradnak a nemzetközi jelentőségű és állami utak, mindez központi, állami költségvetésből, ilyen Kárpátalján mintegy 920 kilométer van összesen. Minden más helyi és regionális jelentőségű út fenntartása átkerül megyei hatáskörbe, azokból körülbelül 2300 kilométer van megyénkben. Még vannak az úgynevezett kommunális utak, ezek a településeken belüli mellékutcák, amelyek helyi, önkormányzati tulajdonban vannak. A regionális utak fenntartását ezentúl a most januárban létrejött Útalapból szeretnék finanszírozni. Ez egy központilag koordinált rendszer, amelybe minden megyéből befolynak az adóbevételek, majd szétosztják a megyék között a pénzt arányosan az úthálózat hosszával. Ez a mi számításaink szerint 230-240 millió hrivnya kell, hogy legyen az idei évben Kárpátalja esetében, ami soknak tűnik így egyben, de az igényekhez képest kevés. Ugyanakkor a mi kérésünkkel ellentétben nem mi fogjuk eldönteni, hogy hol használják fel ezt a forrást. Helyette a megyei adminisztráció elnöke tesz javaslatot, majd Kijevben az illetékes állami bizottság és az Ukravtodor hagyja jóvá.

– A megyei tanács minden egyes képviselője megszavazta az idei költségvetést. Mire lesz ez elég 2018-ban?

– Valóban nagyon rég volt olyan, hogy a megyei tanács minden egyes képviselője megszavazta volna a megyei költségvetést – talán csak a kommunista időkben fordult elő ilyen. Ennek ellenére nem jó ez a költségvetés, úgy tudnám jellemezni, hogy ez egy balanszos túlélési költségvetés. 7,3 milliárd hrivnya bevétellel és ugyanannyi kiadással számol. Ez komoly növekedés az előző évhez képest, de épphogy fedezi az úgynevezett védett területeket, mint a költségvetési szféra fizetése, intézményeink fenntartása stb. Fejlesztésre gyakorlatilag semmi nem jutott, ha lesz fejlesztés, az idén is csak a költségvetés túlteljesítéséből válhat lehetségessé. Az elmúlt két évben a KMKSZ-frakció lobbijának köszönhetően évi 10 millió hrivnya körüli fejlesztésre fordítható pénz lett elköltve a magyarok lakta vidéken, részben a túlteljesítésből befolyt források, illetve az Állami Regionális Fejlesztési Alap terhére. A kollektív jogainkért folytatott küzdelem mellett ezek is olyan eredmények, amelyek azt bizonyítják, hogy frakciónkhoz hasonlóan érdemes összefogni a választások alkalmával a kárpátaljai magyar embereknek és magyar pártokat támogatni.

Badó Zsolt