Védekezés vegyszer nélkül? Biológiai növényvédelem I.

2018. április 11., 09:00 , 899. szám

A szorgos kárpátaljai gazdák körében egyre nagyobb az érdeklődés a különböző növényvédelmi technológiák iránt. Hogyan védhetik ki fóliasátraikban a kártevők durva támadását, s hogyan tehetnék ezt úgy, hogy kevesebb vegyszert használjanak? A „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szervezésében 2018. március 27-én Beregszászban rendezett találkozó meghívott előadói saját tapasztalataik alapján mutatták be a biológiai növényvédelem lehetőségeit a hajtatott zöldségtermesztésben az alkalomra ellátogató gazdáknak. A rendezvényt nagy érdeklődés övezte, s a hallgatók a gyakorlatban is megismerkedhettek a technológia egyes elemeivel. A sikeren felbuzdulva sorozatot indítunk a témáról.

A hajtatás változatos műszaki és technológiai megoldásokat jelent (fólia, üvegház, hagyományos, kőgyapotos, konténeres, hidropóniás termesztés). A hajtatásos termesztés csak akkor lehet gazdaságos és versenyképes, ha a szándék nagyobb szakértelemmel, újfajta szemlélettel társul, amely figyelembe veszi az élelmiszer-biztonság és a környezetvédelem elvárásait is. A zárttéri növényvédelem tehát komoly probléma, melyet tartósan és gazdaságosan kell megoldani.

A növényházak mesterségesen kialakított, a hajtatott növények számára kedvező életteret nyújtó környezete a primőrök károsítóinak is optimális feltételeket biztosít, ebből adódóan veszélyességük, kártételük megnő. Mindez intenzív, sokszor túlzott növényvédőszer-használatot kényszerít ki a zárt térben, ami fokozott veszélyt jelent az ott tevékenykedőkre és az előállított termékek fogyasztóira. Ezért is fordult a figyelem a vegyszeres védekezést felváltó, biológiai növényvédelmi eljárások kialakítása és bevezetése felé. Ezek segítségével nem a természetes körülmények ellen kell dolgozni, hanem ezekkel együtt, felhasználva folyamataikat, erejüket, megoldásaikat. Összehasonlíthatatlanul kellemesebb bemenni egy olyan növényházba, ahol a vegyszerek használatát mellőzik, mert ott érezni lehet a kívánatos primőrök kellemes illatát.

 

Mi a biológiai növényvédelem, és milyen előnyei, illetve hátrányai lehetnek?

A biológiai védekezés körébe tartoznak mindazok a növényvédelmi eljárások, amelyeket élő szervezetek oldanak meg. Olyan védekezés, amely a károsító élőlényt elpusztító vagy működését korlátozó antagonista élőlények hatásait alkalmazza. Lényege, hogy a hasznos élőlények számára előnyös feltételeket biztosítsunk. Ha biológiai védekezésben gondolkodunk, mindenképp korlátoznunk kell a kártevők elleni vegyszeres védekezést, hiszen a vegyszerek hatóanyaga elpusztítja a betelepített természetes ellenségeket. Már a palántanevelés során alkalmazott növényvédő szereket is úgy kell megválasztani, hogy a hasznos szervezetek betelepítésének idejére ne maradjon szermaradvány a lombozaton.

Előnyei: a kártevőknél a rezisztencia kialakulásának veszélye minimális; néhány kártevő (pl. tripszek) esetében igazán hatékony vegyszeres eljárást nem ismerünk; nincs munka- és élelmezés-egészségügyi várakozási idő; nincs káros szermaradvány; az egyre dráguló korszerű növényvédő szerek árát figyelembe véve alacsonyabb költséggel jár a jól alkalmazott biológiai védekezés; nincs fitotoxicitás.

Hátrányai: nem biztosít mentességet a kártevőktől, csupán gazdasági kártételi szint alatt tartja őket; alaposabb szaktudást és előre megtervezett fegyelmezett technológiát igényel; meg kell teremteni a kedvező környezeti feltételeket; az esetlegesen szükségessé váló szelektív szerek körét csökkenteni kell.

 

Kártevők és természetes ellenségeik

A kártevők megfigyelése és előrejelzése minden esetben elengedhetetlen lépés. Ezt a monitoringnak is nevezett eljárást könnyen kivitelezhetjük a termesztett kultúrában elhelyezett ragacsos fogólapokkal. A sárga színű elsősorban a levéltetveket, molytetveket és aknázólegyeket vonzza, míg a kék színű csapdák főleg a tripszeket. A csapdák fogásait célszerű naponta ellenőrizni és figyelni, hogy minél korábban megtervezhessük és megkezdhessük a védekezést.

A csapdák kihelyezése mellett a növényállomány rendszeres vizsgálata sem maradhat el. Az atkafertőzéseket csak így észlelhetjük. A növényállományt folyamatosan ápolni kell, a fertőzött, beteg növényeket el kell távolítani.

Az állati kártevők ellen alkalmazható természetes ellenségek között találhatók parazitoidok (pl. a fürkészdarazsak), predátorok vagy ragadozók (pl. ragadozó atkák), biopreparátumok (baktériumok). Ahhoz, hogy jól alkalmazhassuk a kártevők ellen természetes ellenségeiket, jól kell ismernünk életmódjukat, illetve a ragadozóik jellemzőit és életmódját is. Figyelnünk kell a környezeti feltételekre (hőmérséklet, páratartalom).

A molytetveket veszélyességük miatt elsőkként kell megemlítenünk a lombkártevők közül. Viaszos bevonatuk miatt a kertészek liszteskének is nevezik őket. Természetes ellenségeik a fürkészdarazsak, melyek a fiatal molytetvek lárváival és kiválasztott mézharmatukkal táplálkoznak, a lárvák testébe helyezik tojásaikat.

A levéltetvek melegebb időszakokban gyakran jelennek meg a fóliaházakban. Szívogatják növényeink részeit, vírusokat terjesztenek. Természetes ellenségeik a parazita fürkészdarazsak és ragadozó rovarok (kétpettyes katicabogár, zengőlegyek stb.).

A tripszek az utóbbi években a zöldség- és dísznövényhajtatás legveszélyesebb károsítói. Táplálkozásukkal is károsítanak és vírust is terjesztenek. Természetes ellenségeik a ragadozóatkák és ragadozó virágpoloskák. Többségük nem érzékeny a rövid vagy hosszú nappalokra, egész évben felhasználhatók.

A takácsatkák is igen nagy fejfájást tudnak okozni a kertészeknek. Egy év alatt 9-10 nemzedékük is kifejlődhet. Száraz, meleg klímánál gyorsan szaporodnak. A levélfonákon szívogatnak, a hajtatott zöldségek közül az uborkát, paprikát és a paradicsomot veszélyeztetik a leginkább. Természetes ellenségeik az üvegházi ragadozóatkák. Többségükre jellemző, hogy egy ragadozó atka képes elpusztítani öt kifejlett kártevőt, vagy legalább 20 lárvát, tojást.

A lepkekártevők közül a bagolylepkék okozhatnak nagy károkat. Károsítják a termést, évente három nemzedékük fejlődik ki, és egy-egy lepke több ezer tojást rak. Természetes ellenségeik a tojásfürkészek vagy petefürkészek.

 

Járható-e ez az út nálunk?

Hollandiában és Magyarországon is eredményes kísérletek bizonyítják, hogy az út járható. Már Ukrajnában is elkezdődtek a kutatások és megfigyelések. Az eddigi kísérletek alapján a gyakorlat azt mutatja, hogy jó eredménnyel hasznosítható ez a technológia, s már itt is hozzáférhetők az élőlények. Egyesek a kézi védekezésre esküsznek, de nem könnyebb tolni a „bolhataligát” sem.

Balog Nóra, a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa