Emlék a Pálóczi Horváth családnak

Közösségi házat avattak Bátfán

Az Ungvárhoz közeli Bátfán közösségi házat alakítottak ki a község XIV. században épült református temploma és 1825-ben már állt parókiája között található egykori magtárépületből. A szeptember 2-án ünnepélyesen felavatott Pálóczi Horváth Közösségi Ház falán emléktáblát lepleztek le, Pálóczi Horváth Mária és Pálóczi Horváth Simon emlékére. A testvérpár a XIX. század első felében jelentős mecénásként támogatta a református egyházat, valamint az oktatást és a tudományos életet. A családot nem alapított két testvér a bátfai református templom alatt található kriptában lett eltemetve, a Pálóczi család más tagjaival együtt.

A gyülekezeti ház felavatását ünnepi istentisztelet előzte meg az ősi bátfai templomban. A kis templom ezúttal zsúfolásig megtelt a helyi hívek mellett a környező települések gyülekezeteiből jött vendégekkel, akik együtt énekelték a 89. zsoltárt. Isten igéjét Kótyuk Zsolt, a gyülekezet vezető lelkésze hirdette Lukács evangéliumának 12. fejezete alapján. A vezető lelkész elmondta: „Kárpátalján a református gyülekezetek között az egyik legkisebb a bátfai, amely a reformáció korától létezik, de sosem volt nagy. Jelenleg 58 tagja van, mégis tetszett az atyának, hogy megőrizze ezt a kicsiny nyájat, mert ennek a kicsiny nyájnak is küldetése van a községben és a világban, hogy világítson és hirdesse Isten üzenetét csupán a jelenlétével is...” A lelkész hosszasan sorolta mindazt, amit hatalmas vagyonuknak köszönhetően létrehozott és támogatott a Pálóczi Horváth testvérpár, akiknek szobor őrzi emlékét a sárospataki kollégium előtt. A gyülekezet most tett eleget annak a kötelességének, amelyet Haraszy Károly úgy fogalmazott meg: „Méltó tehát, hogy e család nevét elsősorban a bátfai gyülekezet vésse fel aranybetűkkel történetének lapjaira.” A bátfai gyülekezet hálát adott Istennek, hogy ennek a kötelességüknek eleget tehettek. Kótyuk Zsolt elmondta: „Magyarország kormányának támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közreműködésével, meghallva a kérésünket és több évtizedes vágyunkat, a közösségi ház, íme, áll, egy öreg magtárból a közösségi élet lüktetésének teret adó csodálatos, kicsiny hajlék lett...”

Az ünnepi istentiszteletet követően a közösségi ház bejárata előtt kifeszített nemzeti színű szalagot Balogh Lívia, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének elnöke, az Ungvári Járási Tanács KMKSZ-frakciójának vezetője, Bodnár Zsolt ungvári magyar konzul és Kótyuk Zsolt református lelkész vágta át. A vidékre jellemző nagydobronyi táncokat táncolt Perduk Zsófia és Pekárovics Alex, majd leleplezték az épület utca­frontján elhelyezett névtáblát is, melynek felirata: Pálóczi Horváth Közösségi Ház.

Bodnár Zsolt konzul úr ünnepi beszédében hangsúlyozta: „A református egyház olyan erőt és lelki támaszt ad, ami semmivel sem helyettesíthető. A lelkészekre így igen fontos feladat hárul, a hit erősítése, az ige hirdetése mellett reményt és kitartást kell nyújtani a közösségnek, amelynek számtalan kihívással kellett és kell most is szembenéznie: elvándorlással, háborúval és most még az anyanyelvi oktatás korlátozásával is.”

Balogh Attila, az Ungi Református Egyházmegye esperese köszöntőbeszédében elmondta: „Az Ungi Egyházmegye egyik legkisebb gyülekezetében vagyunk jelen, de van templomotok, parókiátok, Isten kegyelméből már van helyben lakó lelkipásztorotok és lesz egy közösségi házatok, egy olyan hely, ahol egybe lehet gyülekezni, az élő Istent dicsőíteni.” Az egyházmegye esperese arra kérte a gyülekezetet, hogy leginkább a hitben, az Isten félelmében és szeretetében gazdagodjanak, egymás hite által épüljenek, majd felszentelte az új közösségi házat.

Kótyuk Zsolt vezető református lelkész részletes történeti áttekintést adott Pálóczi Horváth Mária (1790.09.24.–1867.04.03.) és Pálóczi Horváth Simon (1792. 02.06.–1860.03.06.) élettörténetéről, akik Bátfán növekedtek és hatalmas családi vagyont örökölve úgy döntöttek, hogy egész vagyonukkal és hűséges helytállásukkal szeretnének szolgálni az egyháznak. Fontos mecénásai voltak többek között a pinkóci, a bátfai, az ungtarnóci református egyházközségeknek, és más kisebb Ung megyei gyülekezeteknek. Pálóczi Horváth Simon haláláig odaadó főkurátora volt az Ungi Református Egyházmegyének, nővére pedig minden esztendőben keze alatt nevelt tizenkét leányt, akiket nemessé formált, minden fontos ismeretre oktatva őket. Az új közösségi ház falán elhelyezett, gránitból készült emléktáblájukat a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület támogatásával készíttette el a gyülekezet, amelyet Molnár Eleonóra, az egyesület elnöke és Kótyuk Zsolt református lelkész lepleztek le, amelyre a maguk korában közmeg­becsülésnek örvendő testvérpár neve és születési, illetve halálozási dátuma mellett Makay Dániel református lelkész róluk írt gondolatait is felvésték.

A Szürtei Református Egyházközség Fülöpné Kiss Ibolya vezette kórusának szolgálata után Balogh Lívia mondott ünnepi zárszót, köszönetet mondva Kótyuk Zsolt református lelkésznek, hogy felvállalta az ügyet, valamint Magyarország nemzeti kormányának, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának, hogy itt, Kárpátalján minden közösségi célunkat támogatja. „Meg szeretném köszönni a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesületnek, hogy ennek a táblának a felavatásához hozzájárult, hisz egy olyan történelmi családnak a nevét őrzi ez a tábla, akikre méltán lehetnek büszkék a bátfaiak, az ungvári járásiak, és méltán lehet rájuk büszke minden magyar” – hangsúlyozta Balogh Lívia.

Az ünnepi rendezvényen az említetteken kívül többek között jelen volt még Kovács Attila palágykomoróci és gálocsi református lelkész és a községben két éve beosztott lelkészként szolgálatot teljesítő Bodnár Miklós tiszteletes, továbbá a szomszédos Palló és Botfalva, valamint Gálocs, Palágykomoróc, Szürte és Tiszasalamon református gyülekezeteinek küldöttségei gondnokaik vezetésével.

Az ünnepi alkalom végén, a koszorúzás és a Szózat eléneklése után mindenki megtekinthette az új gyülekezeti házat, a falán elhelyezett emléktáblát, és Kótyuk Zsolt tiszteletes úr vezetésével a templom alatt lévő kriptába is lemehettek az érdeklődők. A Pálóczi család sírhelyét ékszerek után kutató szovjet katonák dúlták fel a II. világháború után, ők nyitották fel Pálóczi Horváth Mária fémko­porsóját is, akinek csontjait ma is úgy láthatjuk, feldúlt állapotukban. A vandál sírrabló katonák összetörték egy ott található fakoporsó tetejét, amelybe csontokat dobáltak a kriptában található és ugyancsak feltört további fémkoporsókból. A kriptában van még két kis, épen maradt gyermekkoporsó is, amelyeket látszólag még a kegyeleti szempontokkal nem törődő megszálló katonák sem bántottak.

B. Zs.