Választási reform: füstbement terv

2018. november 2., 08:00 , 928. szám

Ukrajnában állni látszék az idő, bár az infláció halad. Amint közelednek a jövő évi választások, az embernek egyre inkább az az érzése, hogy a 2014–15-ös, a 2012-es, vagy éppen 2004–2005-ös eseményeket éli újra. Legfeljebb a szereplők változnak, bár nemegyszer még azok is a régiek. Legkevésbé azonban talán az erkölcsök és a hatalomgyakorlás módszerei alakulnak át az évek múlásával.

A szokás hatalma

Itt van például az egyik új politikai szereplő, a popsztárból lett elnökjelölt, Szvjatoszlav Vakarcsuk minapi esete. Az Okean Eljzi együttes frontembere (mellesleg annak az Ivan Vakarcsuk oktatási miniszternek a fia, aki 2008-ban a ZNO-t bevezette) a Facebook közösségi oldalon közzétett videoüzenetében elpanaszolta, hogy a harkivi Jaroszlav Mudrij Nemzeti Jogi Egyetem előbb beleegyezett, hogy helyiséget biztosít jogászokkal tervezett találkozójához, később azonban az intézmény rektora váratlanul meggondolta magát.

Az indoklás szerint „objektív okok miatt nem biztosíthatunk önnek helyiséget”.

„Engem ez nagyon emlékeztet a régi szovjet időkre, vagy a függetlenség időszakára, amikor minden felülről érkezett parancsra történt. Különösen furcsa ilyen magyarázatot kapni jogászoktól és egyetemek képviselőitől, a tudományos gondolkodás független és szabad közösségeitől. … Az a benyomásom, hogy valaki odafent azt mondta, »nem szabad«, amire azt válaszolták: »így is lesz«” – háborgott Vakarcsuk.

Mindnyájan tudjuk, hogy mit jelent országunkban a felülről jött parancs. Így azután, hiába mutatják azt a közvéleménykutatások, hogy Vakarcsuk az egyik legnépszerűbb elnökjelölt Julija Timosenko után, aki Petro Porosenko hivatalban lévő elnököt is megelőzi közkedveltség dolgában, ha az énekesből lett politikus már a választási kampány hivatalos kezdete előtt sem tud zökkenőmentesen lebonyolítani egy találkozót a választóival.

A jelöltfelhozatal a régi

Érdekes, hogy bár az ukrajnai közélet „sajátosságaival” mindenki tisztában van, a jelek szerint a nehézségek nem veszik el senki kedvét attól, hogy elinduljon az elnökválasztáson. A múlt heti állapot szerint eddig 31 személy jelezte indulási szándékát az ország első számú politikusaitól kezdve, az agilis, de köztudottan esélytelen, minden lében kanál politikusokon keresztül, egészen az egyelőre senki által nem ismert feltörekvő „civilekig”.

A „jelöltfelhozatal” a szó szoros értelmében igen vegyes, ami szintén a déjà vu érzését keltheti sokunkban. Amint Olekszij Koselj, az Ukrajnai Választók Bizottsága (KVU) civil szervezet vezérigazgatója minap rámutatott, a potenciális elnökjelöltek egyharmada érintett valamilyen bűnügyben.

„Meglehetősen érdekes jelenség, amikor a politikusok igyekeznek politikai színezetet kölcsönözni a bűnügyeknek, amelyekben érintettek” – állapította meg Koselj.

A lehetséges jelöltek között találjuk mások mellett az ellene Ukrajnában indított büntetőeljárás elől külföldre szökött képviselőt, Olekszandr Oniscsenkót. Több olyan politikus is jelezte indulási szándékát, aki előzetes letartóztatásban van vagy volt, mint például Nagyija Szavcsenko, akivel szemben az ukrán politikai elit ellen tervezett merénylet vádjával indult eljárás, Roman Naszirov, az ukrán adóhatóság menesztett elnöke (akinél egyébként a hírek szerint magyar útlevelet is találtak a nyomozóhatóságok a házkutatás során), vagy Mihajlo Dobkin, az Opozicijnij Blok (Ellenzéki Blokk) párt parlamenti képviselője. Ne feledjük azt sem, tehetjük hozzá saját memóriánkra hagyatkozva, hogy Julija Timosenko, a legesélyesebb elnökjelölt, az ellenzéki Batykivscsina párt vezére maga is volt előzetes letartóztatásban a második Majdant megelőző időkben. Bár hívei annak idején váltig állították, hogy koholt vádak alapján indítottak eljárást a Viktor Juscsenko elnöksége alatt kétszer is kormányt alakító Timosenko ellen, kétségtelen, hogy szabadulásához a Majdan győzelmére is szükség volt. Arról se feledkezzünk meg, hogy az előző államfő, Viktor Janukovics, akinek hivatali ideje alatt Timosenko fogházba került, sajtóhírek szerint maga is büntetett előéletű volt, amikor 2010-ben indult az elnökválasztáson, jelenleg pedig távollétében folyik ellene bírósági tárgyalás, amelyen hazaárulás a vád.

Ki akar itt választási reformot?

Az elmúlt napok választási híreihez tartozik a választási reformért síkra szálló kisebb politikai pártok és civil szervezetek vasárnapi kijevi vicséjének, azaz nagygyűlésének kudarca. A rendezvényen, amelyre mintegy másfél tucat párt és szervezet invitálta a híveit, alig néhány százan vettek részt. Mikola Vihovszkij, a Cseszno civil mozgalom koordinátora, a választási reform támogatására létrejött parlamenten kívüli „koalíció” egyik társalapítója alig leplezett keserűséggel jelentette be a képződmény megszűnését.

„Sajnos az ukrán pártok képteleneknek bizonyultak elérni a választási reformot. Egyaránt vonatkozik ez a parlamenti koalíció pártjaira, amelyek nem hajtják végre a koalíciós megállapodást, és a választási reformért indított kampányban részt vevő pártok többségére. Az Iljko Kucseriv Demokratikus Kezdeményezések Alap kutatása értelmében a lakosság több mint 40%-a támogatja a nyílt listás [választási] rendszert. Ha majd, két tucat párt nem tudja aktív cselekvéssé transzformálni ezt a 40%-ot, az arról tanúskodik, hogy az ukrán pártok többsége nem képes fellépni nagy lakossági csoportok érdekeinek képviselőjeként” – állapította meg Vihovszkij.

Az arányos választási rendszer bevezetése nyílt regionális listákkal nem új keletű elképzelés az ukrán politikában. A 2013–2014-es második Majdan idején is felmerült a bevezetése, sőt, utóbb a választási reform vállalásként bekerült a majdanos parlamenti erők által aláírt koalíciós megállapodásba. Ám a jelenlegi törvényhozás politikusainak többsége kimondatlanul is elutasítja az elképzelést, elemzők szerint főként azért, mert megszüntetné az egyéni választókerületeket, vagyis elfogadása esetén kizárólag pártlistáról lehetne a parlamentbe jutni. A strana.ua minapi összeállításából viszont egyértelműen kitűnik, hogy egy ilyen változást nem csupán az érintett, tehát egyéni választókerületből megválasztott, s ott esetleg újra indulni szándékozó honatyák elleneznének, hanem a jelenlegi hatalompártok is. Vélhetően azért, mivel parlamenti többséget toborozni a választási eredményektől szinte függetlenül az egyéni választókerületekben mandátumhoz jutott, a pártok által vissza nem hívható képviselőkből lehet – amint azt az elmúlt években is láthattuk.

November 7-én lesz egy éve, hogy a Legfelső Tanács első olvasatban elfogadta az új választási törvénykönyvet, miután a tervezet előbb jó két éven át porosodott a Radában. (Ennyit a jelenlegi politikai elit reformok iránti elkötelezettségéről.) A dokumentumhoz időközben rekordszámú, 4400 módosító indítvány érkezett be. Az illetékes jogpolitikai és igazságszolgáltatási parlamenti bizottság máig nem végzett a módosító indítványok áttekintésével, s a közeljövőben erre várhatóan nem is kerül sor. Általános a vélekedés, hogy amennyiben meglenne a politikai akarat, a honatyák az év végéig ezzel együtt is elfogadhatnák a jogszabályt, az akarat azonban – főként a fentebb vázolt okokból – szemmel láthatóan hiányzik. Így viszont több mint valószínű, hogy a 2019. március 31-én esedékes elnökválasztásra a régi választási törvény alapján kerül sor, míg az október 27-én megtartandó parlamenti választás lebonyolításának mikéntje nagyban függ majd az elnökválasztás kimenetelétől.

(zzz)