Hol lakik a jószerencse?
Újévi szokások a nagyvilágban
„Közeleg az óesztendő, közeleg a vége,/még néhány perc, s kezdődik az óév temetése./Sok ember a távozását eddig nem siratta,/ma is vígan vigadoznak lakomákat csapva” – a nagyszőlősi járási Akliban ezzel a verssel búcsúztatták az óévet, s köszöntötték az újat.
Az esztendő végének megünneplése a világ majd’ minden tájára jellemző. Országonként és sokszor vidékenként is változik, hogy ehhez milyen hagyományok kötődnek. Összességében azonban elmondható, hogy a szokások hátterében zömében vallási hagyományok, a vidék jellegzetességei húzódnak.
Ma is sokan úgy tartják, hogy szerencsét hoz, ha január elsején elsőként férfiember látogat el a családhoz újévet köszönteni. Szerencsét hoz az is, ha a látogató roma származású. Bátyúban (Beregszászi járás) újévre jellemző a kántálás, mégpedig a következő szöveggel: „Mutasd meg nagy irgalmadat,/szent Isten, jó atyánk,/mi volt, mi lesz, te alkotád,/vigyázz tovább is ránk./Adj boldog új évet nekünk,/ó, hallgass meg, nagy Istenünk./Őrizd meg földi népedet,/áldd meg jobb kezeddel,/oltalmazó szárnyaidat/fejünkről ne vedd el./Adj boldog új évet nekünk,/ó, hallgass meg, nagy Istenünk.”
Ami az újév első napját jellemzi, az a továbbiakban is velünk lesz. Ezért nem szabad az évet például tartozással, henyéléssel, pénzkiadással kezdeni, s a házból kiadni sem szabad semmit.
Az újévi fogások megválasztása is a szerencse körül forog. A sok szem lencse a fazékban sok pénzt hoz, ugyanúgy, ahogyan a hal sok pikkelye is. A szárnyasok nem kerülnek be a menübe, mert elrepülne a szerencse, míg a disznó – annak is főleg a lába – igen, mert maga alá kaparja a szerencsét.
Európa más országaiban is változatos módon gondoskodnak a szerencséről.
Dániában tányérokat és poharakat vágnak az ismerősök ajtajához, s közben minden jót és sok szerencsét kívánnak.
A borászatáról is híres Spanyolországban a szerencse záloga 12 szem szőlő: akinek sikerül minden óraütésnél megennie egyet, az biztosan sikeres lesz a következő évben is. Az üzletekben külön erre a célra előkészített szőlőszemcsomagokat is árusítanak.
A németek és az osztrákok az év fordulóján olvadt ólmot öntenek hideg vízbe, s a megdermedt anyag formájából következtetnek a következő évre.
Angliában éjfélkor az óra első ütésénél kinyitják az ajtót, így engedve ki az óévet, az utolsó ütésnél pedig beengedik az újat.
Az olaszoknál nemcsak az ajtó, de az ablak is nyílik: szilveszterkor ugyanis a szó legszorosabb értelmében kidobnak mindent, amire az új évben már nem lesz szükségük.
Az írek a szél járásából jósolják meg hazájuk következő évét: ha nyugatról fúj, az gazdaságilag kedvező jövőt ígér, míg ha keletről, az Anglia növekvő befolyását mutatja. Angliában és Írországban fontos újévi kellék a fagyöngy: előbbiben elválaszthatatlanságukért kell csókolózniuk alatta a pároknak, utóbbiban pedig ezzel tartották távol a rossz szellemeket, a lányok pedig párnájuk alá téve megálmodhatták jövendőbelijük kilétét.
A csókváltás Bulgáriában sem marad el: miután 12-t ütött az óra, lekapcsolják a villanyt, és szabad a csók. Újévre tortát sütnek, amibe pénzérmét rejtenek. Aki a maga szeletében megtalálja, az gazdagságra számíthat.
Skóciában a szilveszterre összegyűlt társaság legmagasabb férfitagja éjfél után mazsolás kenyérrel, egy üveg itallal és egy darab szénnel a kezében áll a bejárati ajtó elé, hogy odacsalogassa a jószerencsét.
Észtországban jóllakottan búcsúztatják az óévet. Úgy tartják ugyanis, hogy akinek a hasa dugig tele van finom étkekkel (nevezetesen 12 fogásnyival), az a következő évben nem fog éhezni.
Teljen a szilveszter este tányértöréssel, sertéslábszárpörkölt elfogyasztásával, házibuliban vagy a tévé előtt, szánjunk néhány percet az összegzésre, a hálaadásra és a bizakodásra. A fent idézett vers folytatásával, akár így: „Vad mulatságok helyétől álljunk halkan félre,/Bibliánk fénye mellett tekintsünk az égre,/arra kérve a Teremtőt, mélyen térdet hajtva,/adja meg a kenyerünket úgy, mint eddig adta./És az ember, aki vakon rohan a vesztébe,/találjon rá az új évben Isten ösvényére”.
em
