Regionális elitek: a kiskirályok visszatérése?

2019. január 20., 18:33 , 838. szám

Ukrajnában hosszabb idő után napjainkban ismét nőni látszik a helyhatóságok, a helyi elitek szerepe. Egyesek szerint a jelenség annak a következménye, hogy a lakosság nemegyszer úgy tekint a helyi hatalmasságokra, mint annak a központi hatalomnak az alternatíváira, amellyel enyhén szólva nincsenek megelégedve az emberek. Sokan úgy tartják, a helyben választott vezetők az elnökválasztás kimenetelére is hatással lehetnek, a parlamenti választások alkalmával pedig egyenesen döntőnek bizonyulhat a befolyásuk.

A strana.ua összeállításában a napjainkban országszerte megfigyelhető folyamatot amolyan spontán „föderalizációként” írja le, melynek során a régiók tényleges „gazdáivá” a Kijevből kinevezett kormányzók helyett a nagyvárosok polgármesterei, illetve a helyi vezetőket befolyásoló pénzügyi, politikai, sőt egyes esetekben alvilági csoportosulások válnak. Következmény: az elnökjelöltek és az országos pártok vezetői kénytelenek tiszteletüket tenni a helyi hatalmasságoknál, amennyiben jó választási eredményeket szándékoznak elérni az adott régióban.

Az általános vélekedés szerint a márciusi elnökválasztás, illetve az ősszel esedékes parlamenti választások csak hangsúlyosabbá tették ezeket az országban már hosszabb ideje megfigyelhető folyamatokat. Egyfelől, a régiók és a kijevi kormányzat viszonya az elmúlt időszakban egyre feszültebbé vált a gazdasági problémák, illetve a központból erőltetett, sokszor ellentmondásos hatású reformok miatt. Másfelől, a választások közeledtével nemcsak Petro Porosenko és a jelenlegi hatalom szeretné, ha a befolyásos helyi emberek mellettük kampányolnának, hanem az országos politika többi meghatározó szereplője is, például Timosenko, Zelenszkij, Bojko – hogy csak a legnépszerűbbek közül említsünk néhányat. A regionális elit meghallgatja az őket felkereső politikusokat, s bár a többségük a nyilvánosság előtt még a jelenlegi elnököt támogatja, valójában a saját jól felfogott érdekük mérlegelni az esélyeket és a lehetőségeket. Következésképpen aligha akad ma ember ebben az országban, aki meg tudná mondani, hogy miként határoznak majd ezek a helyi tekintélyek.

A jelenséget nem nehéz megmagyarázni. A politikai elit, ezen belül a központi hatalom képviselőinek egymást érő botrányai, gyakori melléfogásaik az ország irányítása terén és az elhúzódó gazdasági válság a vezető politikusok népszerűségének rohamos csökkenését eredményezték, ami viszont óhatatlanul a helyi elitek helyzetének megszilárdulásához, befolyásuk növekedéséhez vezetett. Miközben az ország jelenleg legnépszerűbb politikusának, Julija Timosenkónak a támogatottsága a 20 százalékot sem igen éri el országosan, a regionális vezetőké nemegyszer az 50 százalékot is meghaladhatja a saját városukban, megyéjükben. Íme egy példa. A Rejting szociológiai ügynökség felmérése szerint Kernesz harkivi polgármester tevékenységét a városlakók 75%-a támogatja, míg Porosenko elnök támogatottsága a milliós kelet-ukrajnai városban csupán 9%-os, és Timosenkóé is csupán15,5%. Hasonló a helyzet a többi nagyvárosban is, még a sokat bírált exöklöző, Klicsko támogatottsága is 41%-os Kijevben. Az országban átlagosan a lakosság 43%-a elégedett a települések választott vezetőinek tevékenységével, miközben Porosenko munkáját mindössze 12% értékeli pozitívan.

A mai helyzet sokban emlékeztet mindarra, aminek korábban, még a XX. és a XXI. század fordulóján többször is tanúi lehettünk: az országos pártok regionális szervezetei megállapodnak a helyi elitekkel, az elitek képviselői beépülnek a pártok alapszervezeteibe, s biztosítják a kívánt választási eredményt. Talán mondanunk sem kell, hogy az ideiglenesen pártszínek mögé rejtőző helyi elitek a választások során és azt követően is elsősorban a saját érdekeiket követik.

Az is az előző évtized öröksége, hogy a lokális hatalmasságok saját pártot hoztak létre érdekeik képviseletére. Jó példa erre a Hmelnickij megyei Za konkretnyi szpravi (Konkrét Ügyekért) párt, amelynek tevékenysége lényegében a megyére korlátozódik. A párt társelnökei Olekszandr Hereha független parlamenti képviselő és hitvese, Halina, akik az Epicentr K építési hipermarketlánc tulajdonosai. A párt frakciója a legnagyobb a megyei tanácsban, ők adják a megyei tanács elnökének első helyettesét. Sokatmondó, hogy korábban Hmelnickij megye kormányzója is az egyik szupermarket igazgatója volt.

Az olvasó bizonyára kárpátaljai példákat is fel tudna hozni a leírt jelenségre, még ha megyénkben pillanatnyilag az egymásnak feszülő elitek szembenállása miatt nem is ennyire látványos a regionális hatalmasságok dominanciája.

A szóban forgó folyamatokat tovább erősíti az országban zajló decentralizáció. A reform következtében egyre több bevételi forrással rendelkeznek a helyi önkormányzatok, vagyis jelentősen bővülnek a lehetőségeik. Igaz ugyan, hogy a bevételi forrásokkal együtt számos eddig központi kormányzati feladatnak számító teendő is a nyakukba szakadt, vagyis a helyzetük távolról sem irigylésre méltó, ám mégiscsak úgy alakult, hogy a források feletti rendelkezéssel párhuzamosan nőtt a befolyásuk a helyi közigazgatási, állami intézményekre. Egyes esetekből ítélve az önkormányzatok ma már az olyan elvben országos, erősen központosított szervezetek helyi részlegeire is a korábbiaknál számottevőbb befolyást képesek gyakorolni, mint amilyen például az ügyészség vagy a rendőrség.

A szakértők arra számítanak, hogy a parlamenti választások alkalmával még szembetűnőbb lesz a helyi klánok diktátuma: egyrészt képviselőik megjelennek a pártok választási listáin, másrészt, amennyiben maradnak az egyéni választókerületek, azokat igyekeznek majd megszerezni maguknak, lehetőség szerint független jelöltek indítása révén. Középtávon megfigyelők a regionális hatalmak befolyásának további erősödését jósolják. Rámutatnak azonban arra, hogy ennek a folyamatnak, ennek a „kúszó föderalizációnak”, megvannak a maga természetes korlátai, amennyiben a választások közötti időszakokban a központi kormányzat sokkal kevésbé kitett a regionális hatalmasságoknak, sőt, az államhatalmi szervek révén – adóhatóság, korrupcióellenes hivatalok stb. – számottevő befolyást tud gyakorolni rájuk. Sokak szerint Hennagyij Moszkal kormányzó kárpátaljai ténykedése az elmúlt négy évben kiváló példa arra, miként hathat a régiókra a kormányzói rendszer.

A régiók és a főváros közötti huzakodásban döntő lehet, többségbe kerülnek-e a parlamentben a regionális érdekeket képviselők, azaz át tudnak-e erőltetni a törvényhozáson olyan jogszabályokat, amelyek pótlólagos jogosítványokat biztosítanak a megyéknek és a helyi önkormányzatoknak. Ősszel bizonyára erre a kérdésre is megkapjuk a választ.

(ntk)