Kárpátaljai táncok Kárpátalján
Interjú Sikentáncz Szilveszterrel, a Kárpátalja Néptáncegyüttes vezetőjével
A Százhalombattai Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál díszvendége volt 2018-ban Kárpátalja, arra az alkalomra hozták létre a Rákóczi-főiskolán öt éve zajló tánc mesterképzésen részt vett hallgatókból válogatva a tagokat, vidékünk egyetlen hivatásos szintű felnőtt magyar néptáncegyüttesét, akik főleg fiatal kárpátaljai néptánctanárok. Az együttes vezetését egy elismert magyarországi szakember, Sikentáncz Szilveszter vállalta, azóta több nagy sikerű fellépésük is volt már Magyarországon. Kárpátalján viszont csak idén, a magyar kultúra napjának jegyében, január 21-én Beregszászban, 22-én pedig Ungváron mutatkoztak be. Mi Sikentáncz Szilveszter művészeti vezetővel a nagy sikerű beregszászi koncert után beszélgettünk.
– Örökös aranysarkantyús táncosként, számos szakmai díjjal elismert jónevű koreográfusként hogyan került a Kárpátalja Néptáncegyüttes élére? Van valamilyen kárpátaljai kötődése?
– Siófokon születtem, ott is nőttem fel, de már 20 éve élek és tevékenykedem Budapesten. 19 éves koromban kerültem a Magyar Állami Népi Együttes hivatásos tánckarába, 11 évet ott töltöttem. Kárpátaljával az első kapcsolatom az volt, hogy Pál István Szalonnával egyidősek vagyunk, körülbelül egy időben kerültünk a Magyar Állami Népi Együtteshez és egy albérletben laktunk. Már tizedik éve annak, hogy nem vagyok hivatásos táncos, és elkezdtem dolgozni a magyar néptáncmozgalomban mint táncpedagógus, koreográfus. Dolgoztam Rákospalotán a Szilas Néptáncegyüttesnél, majd a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes társ művészeti vezetőjeként. Sok mást is csináltam, díjakat is sikerült elnyerem, amelyeket aztán oda lehet biggyeszteni a név mellé, de én úgy vagyok ezekkel a díjakkal és minden régi más tevékenységgel, hogy ez senkit nem érdekel, ha a mai napon itt, Beregszászban a nézőknek nem tetszett volna az a munka, amit csinálok, akkor gyakorlatilag semmit nem ér az elmúlt húsz év sem. Az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnöke lettem, ami meghatározta a munkámat, és egy időre az együtteseimnél való munkát félretettem. Mivel két-három hónapig nem volt együttesvezetői státuszom, a Pál család és Ötvös Sándor felkérésére elvállaltam ezt a feladatot.
– A megalakulás egy fél évvel ezelőtt történt, és már több magyarországi fellépésen is túl vannak…
– Szigetvári József, a Summerfest Nemzetközi Folklórfesztivál alapító igazgatója a tavalyi évben Kárpátalját hívta meg a fesztivál díszvendégének. Oda kellett egy felnőtt táncegyüttes, adta magát Beregszászban a mesterképzésen összegyűlt tehetséges fiatalok létszáma, aztán adta magát az is, hogy én korábban Százhalombattán Szigetvári Józseffel is együtt dolgoztam, így annyira sok oldalról jött a felkérés, hogy nem mondhattam nemet, nem is akartam nemet mondani. Úgy gondolom, hogy annyi mindent kaptunk mi a határon túli magyaroktól, akár a néptánc- vagy a népzenei mozgalom terén, hogy itt az ideje egy kicsit visszaadni. Az a minimum, hogy miután az ember befut táncosként, tánckoreográfusként, és van lehetősége visszaadni valamit abból a szakmaiságból, amihez hozzátett a határon túli közeg, akkor azt azonnal el kell vállalni. Valami ilyesmi is motivált, amikor elvállaltam.
– Az ismert magyar népzenei és néptáncanyag többsége erdélyi, esetleg felvidéki. Ismerte a kárpátaljai gyűjtések anyagát korábban?
– A Százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes társ művészeti vezetőjeként az elsők között voltunk, akik a kárpátaljai anyaghoz hozzányúltunk. Jó volt a kapcsolata Százhalombattának a Pál családdal, hisz évek óta jelen vannak a Summerfesten, volt családi koncertjük, és minden évben megalakul a világzenekar Lajos bácsi vezetésével. Dolgoztunk együtt a Levelek című műsorában, a viski táncokból a Fundák házaspár készített egy koreográfiát. Aztán én a Szilas Néptáncegyüttesnél az elsők között vettem elő a dobronyi táncanyagot, hogy abból készüljön koreográfia eredeti nagydobronyi viselettel, így nekem volt már ismeretem a kárpátaljai anyagról, nem most kellett ismerkednem vele.
A mostani műsorban igyekeztem olyan előadást szerkeszteni, amit meg lehetett ilyen rövid idő alatt csinálni, mert az, hogy 2018. június 8-án találkoztunk a táncosokkal először, az nem vicc. Az sem, hogy augusztus 15-én Százhalombattán a Summerfesten félórás műsorral debütáltunk. Most pedig, egy fél év után egyórás műsort elő tudtunk adni itt, Beregszászban az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházban (Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház) a magyar kultúra napjához kötődően – aki ezt utánunk csinálja bárhol a Kárpát-medencében, annak kezet csókolok. Egy titka van ennek. Táncolni bárkit meg lehet tanítani, de azt a szívet, azt a lelket, azt a kraftot, ami ezekben a fiatalokban van itt, Kárpátalján, azt nem lehet tanítani, nem lehet elővenni a fiókból.
Azt gondolom, hogy magyarországi összehasonlításban is ez az együttes egy fél év után igen magas színvonalat képvisel. De nem kell őket senkihez sem mérni, mert az a szemlélet, amely az ott, urbanizált környezetben felnevelkedett városi együttesi tagok körében létezik, az összehasonlíthatatlan ezekkel a kárpátaljai fiatalokkal, akik mind a falusi létbe, mind az urbánus világba belelátnak. Komoly szellemi tőkével rendelkeznek, köszönhetően annak a huszonhárom évnek, amióta létezik a péterfalvai tábor, köszönhetően a főiskolának és minden olyan, a magyar hagyományok fennmaradását segítő tevékenységnek itt, Kárpátalján, ami piedesztálra tudja emelni a népi kultúrát.
– A mai előadás döntően a kárpátaljai táncanyagra épül, de mit mondana el olvasóinknak a koreográfiáról?
– A kárpátaljai anyagon még kell dolgoznunk. Komplexitásában a viski anyagból láthattunk egy koreográfiát a műsorban, láthattunk egy nagydobronyi szólót. Merítettünk a szomszédos régiók táncaiból is, a Szilágyságból tövisháti táncot, valamint a szatmári nagyecsedi tánccal zártunk. A közepébe pedig beletettük a mezőségi tánckoreográfiámat, amely még a Forrás Néptáncegyüttes számára készült a Levelek című műsorba, majd közösen a Kárpátaljai levelek című táncszínházi darabban táncoltuk a Forrás Néptáncegyüttessel Százhalombattán egy hónappal ezelőtt, ezért ezt kiemeltem, hisz ez is az együttes féléves tevékenységéhez tartozik. Tegyük hozzá, hogy egy fél év alatt egyórás műsort összerakni, hogy az nézhető legyen, átjöjjön belőle minden, szerkesztett is legyen, megfeleljen alapvetően amatőr táncosok kondíciójának is, ez nem könnyű dolog.
– Milyen távlati céljai vannak a Kárpátalja Néptáncegyüttessel?
– A távlati cél nem titkolt, amiről itt a köszöntőbeszédében Orosz Ildikó rektor asszony beszélt. Egy hivatásos, vagy legalább félhivatásos együttesnek a létrehozása nagyon fontos lenne Kárpátalján. Számos olyan település van itt, ahol ezzel a tevékenységgel nagyon sok embert, fiatalt tudnánk megszólítani. Lehet, hogy én kívülállóként rosszul látom, nem akarom megváltani Kárpátalját, mert nem élek itt, én csak segíteni szeretnék abban, hogy az itt élő csöppnyi magyar közösség olyan magaslatokba jusson el a tánc, a népművészet segítségével, hogy az Kárpát-medence-szerte ismert és elismert legyen. Valljuk be, ha ezek a fiatalok nincsenek, a saját közösségeiket nem építik nap mint nap, akkor a magyar népi kultúrának itt nincs jövője, a jövő ebben az együttesben és az együttes tagjainak a közösségeiben van. Ezzel egyet lehet érteni vagy nem, de én mindent megteszek, hogy ez ne legyen fals gondolat.
Badó Zsolt
