Schober Ottó (1932–2019)
Életének 87. évében, Budapesten elhunyt Schober Ottó, a kárpátaljai magyar színjátszás és színházi élet meghatározó alakja, a Beregszászi Népszínház egykori igazgatója.
Schober Ottó a Beregszászi Művelődési és Szabadidőközpont és a Beregszászi Népszínház igazgatója volt nyugdíjaztatásáig. Apját mint volt magyar tiszthelyettest a sztálinisták elítélték, majd 1952-ben rehabilitálták. 1952-ben elvégezte a Munkácsi Tanítóképzőt, tanítói képesítést szerzett, egy évet Nagyberegen élt. Ezt követően a beregszászi járási kultúrház igazgatójává nevezik ki, itt lett egyben a beregszászi színjátszó csoport rendezője, amely 1959-ben Kárpátalján elsőként kapta meg a Népszínház (kiváló együttes) címet. Közben az Ungvári Állami Egyetem filológiai karán orosz szakos tanári diplomát szerzett. 1953-tól a Népszínház vezetője, a KMKSZ beregszászi járási szervezetének, majd a MÉKK-nek alapító tagja.
Tagja az Ukrán Színművészeti Szövetségnek. 1992-ben Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya című kisregényét átdolgozta színpadra. Kilenc színpadi művet fordított oroszból és ukránból magyarra és vitte színre társulatával.
1963-ban megkapta az Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója címet, továbbá 1992-től az Erzsébet-díj, illetve a határon túli Sylvánia-díj birtokosa. 1999-től Beregszász díszpolgára volt.
Fontosabb művei: Színfalak előtt, mögött, nélkül (Epizódok a Beregszászi Népszínház történetéből, Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 1995., Davaj, davaj. Humoros írások, Beregszász–Budapest, Új Mandátum Kiadó, 2000., Ki hitte volna? (komor humor letűnt korból). Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 2002., A statisztika így kívánta. Történetek kesernyés humorral. Kárpátaljai Magyar Könyvek – 185. Ungvár–Budapest, Intermix Kiadó, 2008.
Nyolcvanötödik születésnapjára budapesti otthonában írt versét közöljük.
Nyolcvanöt esztendős lettem
Nyolcvanöt esztendős lettem,
kenyerem javát megettem.
Hány falat maradt még hátra?
Azt csak a jó Isten látja.
Kérdem: erre mit mondhatok?
„Legyen meg az akaratod”.
Nem tudom, hogy érdemes-e
visszanézni életemre?
Volt abban rossz, ámde több jó,
s ha ez így volt, bizony tök jó.
Diákévek, éhséggondok,
hisz a gyomrom mindig korgott.
Sokszor a sovány kenyerem
egy kis sóval meghintettem.
Nem hazudok, így volt, így bíz,
s jobban csúszott rá így a víz.
Ádám, Éva az édenben
csupán egy bűnt követtek el.
Az én vétkem száma viszont,
latba vetve, kelt nagy iszonyt.
Éltem én egy olyan korban,
hogy szovjet szekeret toltam.
Belebújtam muszka bőrbe,
s én is ittam, mint a gőte.
Volt idő, mikor a vodka
előnybe került naponta.
Ám felülről rám-rámnéztek,
s mindig behúzták a féket.
Nem romlott el a fékrendszer,
s tettem munkám becsülettel.
Kárpátalján szovjet honban
magyar színház hivatottan
nem működött, de azért mi
próbáltunk valamit tenni.
Amatőrként profi módra
vigyáztunk a magyar szóra.
Később elismerték tettünk,
s népszínházzá fejlődhettünk,
sok színpadon hideg télben
melegszívű magyar néppel
találkoztunk faluszerte,
s ez lelkünket melengette.
Emlékeim itt lezárva,
visszatérek most a mába.
Betöltöttem nyolcvanötöt.
Észjárásom kissé döcög,
de nem vagyok azért lökött.
Eloszlatom ezt a ködöt.
Számolhatunk hatvanévet,
hogy nejemmel együtt élek.
Ahogy dukált, úgy ment minden:
szép családdal áldott Isten.
Lányom, fiam élte nyomán
született már négy unokám.
Sőt nejemmel büszkélkedünk:
mára dédnagyszülők lettünk.
S nyilvánvaló, nem titok már:
jön a másik dédunokám.
Néha zsúfolt munkám miatt
hanyagoltam családomat.
Bocsássák meg ezt most nekem,
hisz egy nemes célért tettem.
Vagy talán csak arra fogtam,
mikor sokszor kicsapongtam?
Gondolkodom, mit mondjak még?
Feledésbe ment sok emlék!
Őszült fejjel nem csak enni,
szeretnék még hasznos lenni.
Presbiteri feladatom
egyházunkban még folytatom.
Kárpátaljai Szövetség:
ott is ténykedek, ha kell még.
Reklámfilmekben is játszom,
ha megfelel pofázmányom.
Versem mivel végéhez ért,
hallgassuk meg a finálét.
Nyolcvanöt esztendős lettem,
kenyerem javát megettem.
Nem kérek csupán csak annyit:
add meg még a mindennapit
én Istenem, s ha gondolod,
versikémre tegyünk pontot.
S életemre, ha még lehet,
tegyél egy nagy kérdőjelet.
Schober Ottó
Budapest, 2017. április 19.
