Jótékonysági bál az elhagyott gyermekekért

Hope for the childrens of Transcarpatia

2019. március 13., 15:05 , 946. szám

Három fiatal édesanya, akik Kaszonyban és Zápszonyban élnek, megrázó felvételeket láttak a Beregszászi Járási Kórház újszülött- és gyermekosztályán hagyott gyermekekről az ismert közösségi portálon. Megrendülten nézték a sorsukra hagyott piciket, és elhatározták, hogy segítenek rajtuk. Gyűjtést hirdettek a Facebookon, és maguk is meglepődtek a sok felajánlás láttán. Az egy hónapig tartó gyűjtés során érkezett adomány Kárpátaljáról, Magyarországról, de még Angliából és Németországból is. Amikor elvitték személyesen a kórházba az adományokat, sokkolta őket a látvány, ugyanis az otthagyott gyermekek hároméves korukig – jobb híján – a kórházban laknak. Egyetlen nővér felügyeli, teszi tisztába és gondozza őket napközben, és szinte mindenben hiányt szenvednek, de leginkább a szeretet hiányzik nekik.

Bojtos Krisztina, Papp Veronika és Szolnoki-Medve Lívia ekkor határozta el, hogy nemcsak egyszeri akció volt a három évvel ezelőtti gyűjtés, hanem próbálnak folyamatosan segíteni az elhagyott csöppségeknek. Anyagiakat és időt nem kímélve folytatták a munkát, amelyben szerencséjükre támogatta őket a három férj, Bojtos Sándor, Papp Sándor és Medve Géza. Mindezt annak ellenére felvállalták, hogy ők együttesen hét gyermeket nevelnek. A kezdeményezésnek köszönhetően gyermekruhák, kis takarók és játékok, tartós élelmiszer és tisztálkodáshoz szükséges szerek kerültek a kórházba. Egyre többen ajánlottak fel adományokat, végül két évvel ezelőtt bejegyeztették Hope for the childrens of Transcarpatia nevű alapítványukat. Az alapítvány jelenleg 417 mélyszegénységben élő gyermeket támogat havi rendszerességgel, közülük 267 intézményekben (Beregszászi Járási Kórház újszülött- és gyermekosztálya, a Bátyúi Gyermekotthon, a Beregszászi Bentlakásos Iskola) van elhelyezve, 150 pedig hátrányos helyzetű családokban él a Beregszászi járásban.

Egyre többen keresik fel őket, hogy itt, meg ott is van olyan család, amelyben nevelkedik egy nélkülöző gyermek, egyre több a támogatott, de szerencsére egyre többen támogatják is a lelkes csapatot. Március 9-én ők szerveztek jótékonysági bált Mezőkaszonyban, a Kulacs étteremben, ahová meghívták mindazokat a kárpátaljai vállalkozókat és magánszemélyeket, akik korábban már támogatták az alapítvány munkáját. A 400 hrivnyás belépődíj mellett pénzadományokkal is támogatták a jelenlévők az alapítvány által felkarolt kisgyerekeket, volt jótékonysági tombola. Ott volt a vendégek között Zsikla Tamás soltvadkerti vállalkozó, a Soltvadkerti Református Gyülekezet presbitere és felesége, Zsikláné Tóth Anna Evelin, akik az alapítvány legnagyobb támogatói. A Bács-Kiskun megyei kisvárosban élő fiatal házaspár ugyancsak az említett  közösségi portálon találkozott az adományokat kérő felhívással. Majd saját ismerőseik körében és a környékükön ők is adománygyűjtést hirdettek. Az ő gyűjtésük is nagyon sikeresnek bizonyult, a legtöbben gyermekruhát ajánlottak fel, meg pénzt, így került az általuk összeállított szállítmányba pelenka, cumisüveg, tartós élelmiszer, bébiétel, babakrém, popsitörlő, üvegmosó, kis takaró, edények, mosószer… Akadt vállalkozó, aki négy raklapnyi száraztésztát adományozott, de volt olyan is, aki az adományok ingyenes Kárpátaljára történő szállítását vállalta.

Bojtos Krisztina, az alapítvány elnöke elmondta, hogy a három család között régóta van baráti kapcsolat, rendszeresen összejárnak, és így összefogva barátnőivel vállalták ezt a jótékonysági munkát, amit ma már inkább hivatásnak tekintenek – mondja a szakácsként dolgozó kétgyermekes édesanya. Krisztina elmondta: „ Hajszoljuk a mindennapi javakat, újabb kocsi, lakásfelújítás, mindig van ami előre hajtja az embereket. Viszont amikor szembesültünk azzal, hogy a környezetünkben mennyi ember él a létminimum alatt, akkor átértékelődtek egy kicsit a dolgok. Ezért választottuk a bál mottójául a következő idézetet: „Mi szépnek látjuk a világot, segíts, hogy másoknak is szebbé tehessük.”

A kozmetikusként dolgozó Szolnoki-Medve Lívia elmondta, hogy sok esetben a szülők tehetetlensége miatt szegényedik le teljesen egy kisgyermekes család, vannak olyan esetek is, hogy egy tartós, gyógyíthatatlan betegség sodorja a családot szegénységbe. „Sok esetben találkozunk nemtörődömséggel, amikor a szülők nem úgy állnak hozzá, ahogy az elvárható lenne. Nem akarnak a komfortzónájukból kilépni, amit a mai világban sokaknak meg kellene tenniük. Az elmúlt három évben nagyon sok emberi történetet hallottunk, van, ami felkavaró, van, ami inkább felháborító, de rájöttünk, hogy nekünk nem szabad ítélkeznünk és abba belemenni, hogy minek mi a miértje, a gyerekeknek kell segítenünk, hogy az ő életük jobb legyen. A mi fizetségünk az, hogy csordultig telik a szívünk szeretettel, ez az, ami egy anyukát, egy embert ennek a tevékenységnek a folytatására motivál.”

Az alapítványt beindító három anyukához időközben csatlakozott a nagymuzsalyi Cséke Diana is, aki egy beregszászi Call Center vezetője, ő ugyancsak egy véletlen folytán csatlakozott a három alapítóhoz. A Facebookon látott hirdetés miatt vette fel velük a kapcsolatot, mára teljes jogú tagja a csapatnak, amelyet nagyon sok ötlettel és munkával tud támogatni. Elmondta: „Az alapítványnak nagyon kevés támogatója van a felvállalt munkához képest, hisz minden hónap tizedikén átadjuk az adományokat a rászoruló családoknak. Nem véletlenül mondtak itt a bálon köszönetet a férjeiknek, hisz ezt a tevékenységet ők anyagilag is támogatják. A legfontosabb az lenne, hogy aki tudja, elsősorban tartós élelmiszerrel támogassa az alapítványt, mert akkor minden hónapban összeállíthatnánk egy csomagot. Sokunk számára szinte elképzelhetetlen, hogy milyen nélkülözésben élnek körülöttünk emberek, és ami számunkra a legszörnyűbb, hogy sok közöttük a kisgyermek is, akik nem tehetnek arról, hogy hová születtek.

Badó Zsolt