Elnökjelöltek: Oleh Ljasko, a populista

Ő az ország első számú nagyotmondója, a parlament legmennydörgőbb hangú szónoka. A felmérések szerint odáig vannak érte a nyugati országrész idősödő háziasszonyai, viszont nincs különösebb tekintélye a délkeleti régiók proletár közönsége előtt. Most elhatározta, hogy elnöknek jelölteti magát.

„Kedves honfitársaim! Magam írtam ezt a programot, nagy fizetésű szakértők bevonása nélkül. Azért, mert nélkülük is tudom, hogy milyen problémákkal találják szembe magukat az ukránok nap mint nap. Nekem maguk az emberek beszélnek erről. A pavlohradi bányász, a Harkiv-vidéki farmer, a csernyihivi orvos és a cserkasszi nevelőnő elbeszélése alapján írtam ezt a programot. … Leszálltam a föld alá, hogy megtudjam a szén valódi árát. Mezítláb jártam a falut, hogy ne veszítsem el a kapcsolatot a szülőfölddel. Átjárt a gazdaság szaga, hogy ne feledjem az igazi tej ízét, s még jobban becsüljem a fejőnők munkáját. A martinkemence mellett izzadva megtapasztalhattam, milyen lehet a pokol” – írja hősünk, és az olvasók többségének ennyi bizonyára elegendő is, hogy felmérje, elnökként mire számíthatna tőle.

Ha azonban a többi számottevő támogatottsággal bíró jelölt megkapta a lehetőséget e lap hasábjain, hogy ismertessük az elképzeléseit – miközben persze jól tudjuk, hogy az ígéreteknek többségükben semmi köze napjaink valóságához –, Ljasko is megérdemli ezt a lehetőséget. A legfrissebb felmérések szerint 4,8%-os támogatottsága a biztos szavazók körében a hatodik helyhez elegendő az elnökjelöltek rangsorában.

„Kezdetnek elérem, hogy minden ukránnak tele legyen a hűtőszekrénye, amelyben mindennap van hús, és nem csak ünnepekkor. Hogy a nagymamának ne kelljen eldöntenie: eszik, gyógy­kezelteti magát, vagy befizeti a közüzemi díjakat. Hogy a szülők ne mondjanak le a gyerekekről, mert nincs mivel etetni őket. Hogy az orvosaink és a tanáraink ne utazzanak Lengyelországba vécét pucolni, hanem legyen tisztességes fizetésük Ukrajnában. Hogy minden gyermeknek, függetlenül a szülei jövedelmétől, lehetősége nyíljék szakmát tanulni. Hogy a föld ne az oligarcháké legyen, hanem a falusiaké. Hogy ne féljünk kimenni az utcára, hogy ne legyen az egészségre káros saurmát venni egy kioszkban, hogy megérje vállalkozásba fogni és becsületesen dolgozni, hogy biztonságban legyen pénz a bankokban” – foglalja össze céljait.

Az országban uralkodó káosz és romlás szerinte az erős hatalmi vertikum, a gazda, a rend és a felelősség hiányának következménye. Ezért azt javasolja, hogy csökkentsék a parlamenti képviselők számát 250-re (a jelenlegi 450-ről – a szerk.), a miniszterekét pedig tízre. Emellett megszüntetné a miniszterelnöki tisztséget, s egyetlen embert tenne felelőssé az országban uralkodó állapotokért: az elnököt. Ljasko az igazságszolgáltatási rendszert is megreformálná, elbocsátaná a régi bírákat és ügyészeket, az újakat pedig megválasztatná az emberekkel, „mint az USA-ban”.

„Vasfegyelmet” vezetne be. Megvédené a magántulajdont és a polgárok alkotmányos jogait.

Az elnökjelölt szerint minden bajunk forrása a szegénység, ezért fő feladatának tekinti „leküzdeni a szegénységet és biztosítani az embereknek a holnapba vetett hitet”.

„Munkát mindenkinek, méltó jövedelmet, igazságos árakat és tarifákat – ezért küzdök!” – írja, s azt ígéri, bevezeti a gyógyszerek és az élelmiszerek árának állami szabályozását, ezenkívül lakásprogramot indít a fiatalok számára.

Megreformálná a szakemberképzést, hogy kezelje a szakemberhiányt, s egyben megélhetést biztosítson a szegény családokból kikerülő fiataloknak. Mindehhez állami támogatást és méltó ösztöndíjakat helyezett kilátásba.

Helyreállítaná a gazdaságot. Emelné a szociális normatívákat, csökkentené a gáz és a közüzemi szolgáltatások árát. Azt ígéri, hogy az ukránok legfeljebb a jövedelmük 15%-át fogják a kommunális szolgáltatásokra fordítani a jelenlegi 60–80% helyett. Munkahelyek teremtésével szabna határt az emberek elvándorlásának az országból.

Alkotmányban rögzítené, hogy a föld az ukrán parasztoké, a mezőgazdaság alapját a farmergazdaságok képeznék. Támogatást adna az állatállomány növeléséhez, ugyanakkor védelmet biztosítana a földfoglaló „banditákkal” szemben. Az import helyett előnyben részesítené a hazai természeti erőforrások kiaknázását, a nyersanyag exportjával szemben pedig a honi feldolgozást támogatná.

Megállapítja, hogy az emberek belefáradtak a Donyec-medencei háborúba. A béketeremtést azonban nem a kapituláció révén képzeli el, hanem győzni akar, bár nem fejti ki, hogyan is képzeli ezt, s egyáltalán, mit ért rajta. Emlékeztet, Ukrajna aláírta a Budapesti memorandumot, amellyel biztonsági garanciák fejében lemondott atomfegyvereiről. Amennyiben a nagyhatalmak nem teljesítik a memorandumban vállaltakat, Ukrajnának jogában áll bejelenteni atomhatalmi státuszának helyreállítását – véli egyebek mellett.

Mint látható, az elnökjelöltet programja megírásakor csöppet sem zavarta a valóság. Reméljük, az ukrán populizmus atyjának sosem adatik meg, hogy elnökként a keze ügyébe kerüljön az atomfegyverek indítógombja.

(zzz)