Nagy Gáspár: Pótvizsga-tétel

2019. március 27., 09:33 , 948. szám

Czesław Miłosz írja a Rabul ejtett értelemben

hogy a kommunisták naponta bebizonyították

– tegyük hozzá: elég brutálisan! – a kétkedőknek

azt a marxi tételt miszerint

a lét határozza meg a tudatot

s védekezésképpen a társadalom egy jelentős része

ezt a nemes gondolatot így fogalmazta át:

a lé határozza meg a tudatot...

itt szó szerint alkoholra gondolt

aztán később a lé szlengben használatos

értelmére gondoltak tehát a pénzre

amely korunkban valóban a lét megdönthetetlen alapja

s ebből levezethető a tudat minden rezdülése:

azaz a tudat váltása megőrizheti a lét állandóságát

ez már a kommunizmus agóniája utáni fejlemény:

tehát a tudat igazodik a megismert jó-léthez:

látszólag könnyedén vált

(nézetet sőt hitet is!)

s hogy mindezt elviselje

megint csak lé szükségeltetik

mert a lé segít a tudat forgásának

de azért a lé jobban forog mint a tudat!

 

 

Egy igazán humoros, sőt ironikus szabadvers arról „a marxi tételről”, miszerint „a lét határozza meg a tudatot”. A filozófia alapját érinti ez a megállapítás, melynek általános alkalmazása nyomán a „lét” szó egyáltalán nem foglalta magába a matérián túli létezés feltételezhetőségét. Úgy magyarázta a világ és az ember fennállását, mintha felesleges lenne számolnunk a metafizikával, a spirituális szférával, a transzcendenciával, egyszóval: Istennel; mintha nem létezne hit által is elérhető értéktartomány.

Nos, a Nagy Gáspár-vers úgy beszél erről a komoly világmagyarázat-szűkítésről, hogy azt nem lehet megállni derültség nélkül. Miközben a vers egyáltalán nem kitalációra, nem kifacsart jelentésváltoztatásra épül. A marxi tételnek az a változata ugyanis, hogy „a lé határozza meg a tudatot”, valóban az egész társadalom előtt ismert volt. Mondhatni: a nép találta ki. És mondhatni: a szocialista blokk országaiban kizárólag ebben a jelentésben élt, és a lé, vagyis az alkohol kicsit nyakló nélküli fogyasztását is magába foglalta.

De a költemény ennél a jelentésmódosításnál is tovább lép. A „lét”-ből először „lé” lett, vagyis ital, majd a jelentés szlenges kibővülésére hívja fel Nagy Gáspár az olvasó figyelmét, miszerint a „lé” már elsősorban a pénzre vonatkozott. Lé, guba, zsozsó, mani, steksz, dohány, zsé – és még ki tudja hányféle változatban őrzi gyönyörű nyelvünk „a lé” igazságát, amely a 21. században szintén meghatározza azt a tudatot, amely egykor Marxnak hódolt… 

Penckófer János