Nagy Gáspár: Pótvizsga-tétel
Czesław Miłosz írja a Rabul ejtett értelemben
hogy a kommunisták naponta bebizonyították
– tegyük hozzá: elég brutálisan! – a kétkedőknek
azt a marxi tételt miszerint
a lét határozza meg a tudatot
s védekezésképpen a társadalom egy jelentős része
ezt a nemes gondolatot így fogalmazta át:
a lé határozza meg a tudatot...
itt szó szerint alkoholra gondolt
aztán később a lé szlengben használatos
értelmére gondoltak tehát a pénzre
amely korunkban valóban a lét megdönthetetlen alapja
s ebből levezethető a tudat minden rezdülése:
azaz a tudat váltása megőrizheti a lét állandóságát
ez már a kommunizmus agóniája utáni fejlemény:
tehát a tudat igazodik a megismert jó-léthez:
látszólag könnyedén vált
(nézetet sőt hitet is!)
s hogy mindezt elviselje
megint csak lé szükségeltetik
mert a lé segít a tudat forgásának
de azért a lé jobban forog mint a tudat!
Egy igazán humoros, sőt ironikus szabadvers arról „a marxi tételről”, miszerint „a lét határozza meg a tudatot”. A filozófia alapját érinti ez a megállapítás, melynek általános alkalmazása nyomán a „lét” szó egyáltalán nem foglalta magába a matérián túli létezés feltételezhetőségét. Úgy magyarázta a világ és az ember fennállását, mintha felesleges lenne számolnunk a metafizikával, a spirituális szférával, a transzcendenciával, egyszóval: Istennel; mintha nem létezne hit által is elérhető értéktartomány.
Nos, a Nagy Gáspár-vers úgy beszél erről a komoly világmagyarázat-szűkítésről, hogy azt nem lehet megállni derültség nélkül. Miközben a vers egyáltalán nem kitalációra, nem kifacsart jelentésváltoztatásra épül. A marxi tételnek az a változata ugyanis, hogy „a lé határozza meg a tudatot”, valóban az egész társadalom előtt ismert volt. Mondhatni: a nép találta ki. És mondhatni: a szocialista blokk országaiban kizárólag ebben a jelentésben élt, és a lé, vagyis az alkohol kicsit nyakló nélküli fogyasztását is magába foglalta.
De a költemény ennél a jelentésmódosításnál is tovább lép. A „lét”-ből először „lé” lett, vagyis ital, majd a jelentés szlenges kibővülésére hívja fel Nagy Gáspár az olvasó figyelmét, miszerint a „lé” már elsősorban a pénzre vonatkozott. Lé, guba, zsozsó, mani, steksz, dohány, zsé – és még ki tudja hányféle változatban őrzi gyönyörű nyelvünk „a lé” igazságát, amely a 21. században szintén meghatározza azt a tudatot, amely egykor Marxnak hódolt…
Penckófer János