Az uborka didimellás betegsége

Az elmúlt hetek időjárásának (hideg, hűvös éjszakák és meleg nappalok váltakozása) hatására vidékünkön igen sok uborkatermesztő gazda fóliasátrában felütötte fejét a növényt károsító gombák egyike, a didimella. Az alábbiakban ismerkedjünk meg a betegség tüneteivel és kezelésével.

Tünetek a levélen és a termésen

A levélen először apró (2-3 mm-es), kerek, sárgás, elmosódott szélű foltok jelennek meg, amelyek később nagyobb, 30-40 mm-es szürkésbarna foltokká válnak. A levélfoltok idővel kitöredeznek, a levél „rongyolódik”, majd elszárad.

A levélnyélen hosszúkás, szürkésbarna foltok láthatók.

A termésen a didimellás betegséget a kis uborkák elsárgulása, majd barnulása jelzi. A sárgulás még nem egyértelműen a didimella jele, az elváltozás adódhat tápanyaghiányból, esetleg a kedvezőtlen körülmények okozta stresszből is. Ugyanakkor a megbarnult kis uborkákból már következtethetünk a didimellafertőzésre.

A gomba a virág felől fertőzi a kisebb uborkákat, s néha még a nagyméretű terméseket is megtámadhatja.

Tünetek tőhervadás esetén

Az uborka töve a gyökérnyaki résztől a sziklevélig kife­héredik, majd hosszanti irányban felreped. A repedés lehet kicsi, csak felületi mikrorepedés, vagy egy nagy, jól látható repedés. A fertőzött részen jellegzetes vörösesbarna mézgacseppek jelennek meg. Idővel elkezdődik a szár barnulása, korhadása. Ezzel egy időben indul meg az alsó levelek sárgulása is. Ha a korhadás körül­öleli a szárat, a növény elkezd lankadni, hervadni, majd teljesen elszárad. Jellegzetes tünet még, hogy a fertőzött szárrész nyálkás tapintású lesz, ellentétben a fusárium- vagy verticilliumfertőzéssel, hiszen olyankor a sziklevél alatti szárrész száraz tapintású.

A betegség lefolyása

A didimellás megbetegedés kialakulása az uborkánál meleg, párás körülmények között a legvalószínűbb. A gomba fertőzésére a 24 ^oC körüli léghőmérséklet a legkedvezőbb, azonban fejlődése 12–36 ^oC között is megfelelő. A fertőzés kialakulása szempontjából döntő, hogy mennyi ideig nedves a növényfelület, vagyis minél hosszabb ideig áll fenn a nedvesség, annál nagyobb a fertőzés veszélye. A növényen ejtett sebek, sérülések (kacsolás, levelezés után) nagyban könnyítik a fertőzés terjedését.

Védekezés

Mint általában minden betegségnél, a védekezésnek esetünkben is a megelőzésen kell alapulnia. A beteg növénymaradványok a fertőzés forrásai lehetnek, így az eltávolításukkal a fóliasátorból és a megsemmisítésükkel nagyban hozzájárulhatunk az újabb fertőzések kialakulásának megelőzéséhez. A fóliasátrak rendszeres szellőztetésével, a lombfelület szárazon tartásával szintén megelőzhető a betegség kialakulása és terjedése.

Ha az uborkánk mégis megfertőződött, az első tünetek észlelése után vegyszeres védekezésként a Topas 100 EC, Systane, Score + Bravo 500 permetszerek alkalmazása javasolható. Tőhervadás esetén a karbendazim hatóanyagú Stefazollal történő beöntözés, valamint a gyökérnyaki rész permetezése bizonyult hatásosnak.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa