Szepesi Attila: Izmusok
(A Barbár szonettek c. ciklus egyik darabja)
A mindennapi gyászhírek hónapjaiban, a forradalom
bukása után jelent meg a Nagyvilág hasábjain Kassák és
Pán Imre sorozata: A modern művészeti irányzatok
története. Osztálytársammal, Tamással ki is próbáltuk az izmusok
ezernyi ezer furfangját. Újságból kivágott portrékból és szavakból
kubista festményeket fabrikáltunk, bár csak iskolai rajzlapunk,
vízfestékünk meg csirizünk volt. Kalapba dobált és
véletlenszerűen kihuzigált szavakból költeményeket férceltünk.
Kipróbáltuk még a képverset is, bár anyám öreg Remington író-
gépén nem volt könnyű kikopácsolni egy-egy ember-
alakot, szálló fecskét, halat. Tamás otthon, a zongorájukon még
expresszionista zenebonát is produkált: ököllel püfölte a
billentyűket, míg Brahms harmóniáin edződött szülei
véget nem vetettek a szörnyű kakofóniának
Szepesi Attila – Kárpátaljáról elszármazott költőnk – „barbár szonettjei” jobbára poétikus visszaemlékezésekről szólnak. Nem egyszer régi családi fényképek nyomán kap erőre ez a nyelvi-művészi forma, így sok izgalmas, kárpátaljai vonatkozású valóságdarabot lehet kimazsolázni e szabadversekből.
Most viszont egy általánosabb emléket örökít meg. Izmusok című költeménye azt a művészettörténeti korszakot idézi fel, amely nálunk elsősorban Kassák Lajos nevéhez, illetve a Ma és A Tett című folyóirataihoz kötődött a múlt század elején, és egy új művészeti formavilágot hirdetett.
Ebből az emlékfelvillantásból kiderül, hogy költőnk és Tamás nevű versbeli barátja A modern művészeti irányzatok története című írás nyomán kezdik el kipróbálni „az izmusok ezernyi ezer fajtáját”. És hogy mire jutnak vele? Nos, Tamás esete tiszta ügy. Őt – miután „ököllel püfölte” a zongora billentyűit – szülei eltiltották az „expresszionizmus” effajta értelmezésétől. De kárpátaljai származású költőnk sem igen kultiválhatta a későbbiekben oly nagyon a „kalapba dobált” és a „véletlenszerűen kihuzigált szavakból” történő versépítkezést. Ugyanis a József Attila-, a Radnóti- és Weöres Sándor-díjat, valamint a számos egyéb rangos kitüntetést aligha adományozzák annak, aki költészetünket nem igényes és pontos fogalmisággal, illetve nem magas nyelvi-művészi fokon műveli...
Penckófer János