Hálaadás a 30 évi szolgálatért
Ferencesek Kárpátalján
Harminc éve tértek vissza a ferencesek Kárpátaljára. Zsúfolásig telt templomban ünnepelték meg a hívek és az atyák az évfordulót. A történet tényeit már sokszor és sokan megírták és elmondták. Misztikumát nehéz visszaidézni, annál is inkább, mivel két részből állt, és ha összerakom azokat, akkor látható az igazi csoda.
Az egyik rész az egyszerűbb: három hittel felvértezett ferences fiatal megérkezett Magyarországról, és szervezni, éleszteni kezdte a pislákoló egyházi életet. A belőlük áradó hit lángra lobbantott mindent és mindenkit. Néhány hónap alatt adományokból felújították a romos templomot, s messze nemcsak a katolikusok vettek ebben részt. Abból, ami a városban történt, Antal, László és Dávid atyák csak a feléjük áradó szimpátiát és szeretetet tapasztalták. Nem tudták, hogy ebben a városban ők az isteni csodát testesítik meg.
Nagyszőlősön a vallásüldözés Kárpátalja más városaihoz képest is brutális volt. A görögkatolikus papot, Karcubot 16 gyerekkel három óra alatt kitették a lakásából egy nyári konyhába. A római katolikus papot, Bártfait éjszaka vitték el Szibériába, könyvtárát teherautókra rakták. A református papot, Horkayt négy gyerek mellől ítélték el huszonöt évre. Huszton például engedélyezték a zsinagóga működését, Nagyszőlősön viszont nem. Hajnalok hajnalán láttunk kalapos embereket magánházakba beosonni, imádkozni. Kárpátalja városaiban működtek a katolikus templomok, kivéve a nagyszőlősit, azt bezárták. Naponta látták a városlakók a pöfögő traktorokat a templom főbejáratánál, amit raktárnak használtak.
Ebbe a lelkileg reményt vesztett városba érkezett meg a fent említett három ferences. Jöttek-mentek, autóztak a környék településein, mindezt habitusban, a még működő kommunista párt szeme láttára, amikor a félelem még benne volt az emberekben. Mindenki várta, mi fog történni, mikor tartóztatják le ezeket az embereket, de nem történt semmi, így aztán a kommunista rendszer bukásának látható és tapintható jele lett a ferencesek jelenléte. Aztán jöttek mások is, felváltották a régieket, ők is odaadóan szolgálták és szolgálják az egyházat és a kárpátaljai híveket. Köszönet érte mindnyájuknak. Hála és köszönet a ma már nem élő szülőknek és papoknak, akik a magyarországi kommunista rezsim alatt rendületlenül hittek és bíztak a jövőben, és felvértezték hittel az első Kárpátaljára érkező ferenceseket.
Milován Sándor