Hamvas Béla: Isten tenyerén ébredtem

Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,

Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.

Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,

Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.

Láttam az óceánt gyermekként ragyogni,

Sirályokat felette felhőkkel táncolni,

Láttam a békét az emberek szívében,

Láttam az erdőket fürödni a fényben.

Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,

Láttam az embert, és láttam a zenét,

Láttam a földet szeretetben élni,

Láttam a csöndet a széllel zenélni.

Láttam Istent, amerre csak néztem,

Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,

S az Ő hangján szólt hozzám a szél,

Mint anya, ki gyermekének mesél,

Millió apró tükörben láthatod magadat,

Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!

Amennyiben rutinosan tisztázzuk a körülményeket, hogy igen, szerzőnk neve Hamvas Béla, versének címe pedig Isten tenyerén ébredtem, elsőre talán föl sem tűnik, mi a szokatlan szerző és cím összefüggésében. De aztán, kisvártatva, jön a rácsodálkozás. Hát Hamvas Bélánk verseket is írt, miközben csakis tudós esszé- és prózaíróként van számon tartva? Vagy lehet, hogy legnagyobb művei – például zseniális esszékötete, a közel nyolcszáz oldalas Patmosz, a szent tudományt összefoglaló óriási könyve, az ezer oldalas Scientia sacra, esetleg páratlan epikája, a Karnevál – nem prózai művek?

Dehogynem – jön az ugyancsak szokványos választ. Majd érkezik egy friss felismerés is: ezeket a műveket valóban egyfajta költői gondolkodás hatja át. Költői momentumok hozták őket létre. Ezek nélkül nem is igen érthető Hamvas Béla gondolkodásának egyik meghatározója: az időtlen öröklét és az emberi élet lepergő idejének összefüggése.

Aztán pedig – mire végigolvassuk az Isten tenyerén ébredtem rímes-asszonáncos szép gondolatvezetését – felismerhetővé válik szerzőnk másik lényeges vonása, amely mind a Patmoszt, mind a Scientia sacrát vagy a Karnevált áthatja. Hogy tudniillik nincsen objektív világ, nem létezik személyünktől független valóság: pont „olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!”. Ez pedig próza, tudomány, de költészet is egyben…

 Penckófer János