A paradicsom baktériumos betegségei

2019. szeptember 10., 23:49 , 971. szám

A tavaszi, az előző évekhez képest igen magas piaci paradicsomáraknak köszönhetően, valamint az uborka hervadásos betegségei miatt, idén nagyon sok gazda úgy döntött, hogy másodvetésként paradicsomot ültet. Sajnos, az uborkához hasonlóan a paradicsomnak is számos betegsége van, amelyekkel a termesztés során meg kell birkóznia a termesztőnek. Ilyenek a baktériumos betegségek is, amelyeket az alábbiakban veszünk sorra.

Pszeudomonászos foltosság

A baktérium megtámadhatja a növény leveleit, szárát, levélnyeleit és virágait. A leveleken sötétbarna-fekete foltok jelennek meg, amelyeket gyakran sárga gyűrű vesz körül. Ha a foltok összeolvadnak, a levélszövet jelentős területei elhalnak. A szárakon és a levélnyeleken ovális vagy hosszúkás fekete foltok képződnek. A terméseken keletkező foltok általában kicsik (1 mm), pontszerűek és felületiek, de nagyobbak és besüllyedtek is lehetnek. A még éretlen terméseken zöld udvar határolja őket.

A betegség kialakulásának kedvez a hűvös (13–25 oC), esős idő vagy a szórófejes öntözés. A megbetegedéshez általában egy napi folyamatos levélnedvesség szükséges. A fertőzési források a növénymaradványok, valamint a vetőmag. A mikroorganizmus életképes marad számos kultúrnövény és gyom gyökerein és levelein.

Xantomonászos betegség

A tünetek a növény összes talajszint feletti részén előfordulhatnak. A leveleken megjelenő első tünetek sötét, vizenyős, 3 mm-nél kisebb átmérőjű kerek foltok. Ezek a foltok szögletessé válnak, a felületük zsírosnak tűnhet, míg középpontjuk áttetsző, a szegélyük pedig fekete. E foltok középpontja hamar kiszárad és megreped, a foltokat sárga udvar veheti körbe. A foltok száma a fiatal leveleken általában magasabb. A termések fertőződése kiemelkedő fekete foltokkal kezdődik, amelyeket fehér, nyálkás hatású gyűrű vehet körül. Ezek a foltok 4–5 mm átmérőjűre is megnőhetnek, bebarnulhatnak, kissé kiemelkedhetnek és varszerűek lehetnek.

A baktérium a növényi maradványokon, a gyomokon, a talajban (itt 2-3 évig is életképes marad) és a magokban marad fenn. A fertőzés általában sérüléseken keresztül következik be, és a nedvesség következtében terjed. A magas (24–30 oC) hőmérséklet kedvez a betegség kialakulásának. A bogyót csak fiatal korban, 2-3 cm-es nagyságig fertőzi meg, mivel az érett bogyó savtartalma megakadályozza a fertőzést.

Pszeudomonászos szárszövetbarnulás

A leveleken az első tünetek a fiatalabb levelek sárgulásaként és hervadásaként jelentkeznek. A betegség előrehaladtával sötétbarna-fekete foltok képződnek a szárakon, és súlyos fertőzés esetén az egész növény elhervadhat vagy elhalhat. Az érintett szárak hosszmetszetén a szárbél és a szállítórendszer sötétbarna elszíneződése látható. Ezenkívül a szárban üregek vagy szakaszosan lyukak lehetnek. Sok járulékos gyökér fejlődhet azon a száron, amelynek a szárbele érintett.

A betegség az alacsony éjszakai hőmérséklettel, a magas páratartalommal és a túlzott nitrogénes műtrágyázással, a talaj magas EC-értékével hozható összefüggésbe. A tünetek akkor jelentkeznek, amikor a termés eléri kifejlett zöld szakaszát, különösen abban az esetben, ha a növények túlságosan nedvdúsak.

A baktériumos betegségeket könnyen össze lehet téveszteni egyes hervadást előidéző gombás betegségekkel, ezért mielőtt vegyszeres védekezésbe kezdenénk, mindenképp győződjünk meg arról, hogy valóban baktérium okozta betegséggel állunk-e szemben. Erre létezik egy bevált és egyszerű házi módszer: a vágás- vagy töréspróba. Ilyenkor a növény szárát keresztbevágjuk vagy törjük, és ha e két rész között a növényi nedvek nyúlóssá válnak, nyálkás állagúak, akkor baktériumos fertőzésünk van, ha csak vizes, akkor viszont gombás fertőzés van jelen a növényben.

A pszeudomonászos szárszövetbarnulás esetében a védekezés első módja a helyes tápoldatozás. Kerüljük a nitrogénes műtrágyák túlzott használatát. A betegség metszési és mechanikai sérülésekkel is terjedhet, ezért ezeket lehetőség szerint kerülni kell, különösen nedves levélzet esetén. A betegség terjedési sebessége csökkenthető a metszőszerszámok fertőtlenítésével. Amennyiben a paradicsomállományunkban egy-egy beteg tő fordul csak elő, akkor igyekezzünk ezeket kihúzni és megsemmisíteni a továbbfertőzés elkerülése végett.

Védekezés a megbetegedések ellen

Mint általában, a legjobb védekezés esetünkben is a megelőzés, így több teendőnk is adódhat ennek érdekében.

Vásárláskor igyekezzünk rezisztens fajtákat választani.

Mindenképp javasolt a csávázott vetőmagok használata.

A fertőzött növénymaradványok eltávolítása és megsemmisítése nagyban hozzájárul a betegség terjedésének megakadályozásához.

A folyamatos gyomtalanítás elengedhetetlen a termesztés során.

 Igyekezzünk a fitotechnikai munkákat száraz növényfelület mellett elvégezni.

Megelőző vegyszeres kezelésként réztartalmú szerek használata javasolt, fertőzés esetén pedig kasugamicin hatóanyagú szer (Kasumin 2L) alkalmazásával gyógyíthatjuk a beteg állományt.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza