Egy félresikerült fogolyshow krónikája

Mottó: A jó fogoly nem lehet elégedett

Múlt szombaton végre sor került a régóta várt fogolycserére Kijev és Moszkva között. Harmincöt ukrán polgár térhetett haza az orosz börtönökből ugyanannyi ukrajnai fogvatartott átadása fejében. Ukrajnában az esemény köré kerekített show-műsor felemásra sikeredett.

Nagy volt az izgalom

Volodomir Zelenszkij elnökké választása óta gyakorlatilag folyamatosan napirenden van a fogolycsere kérdése, hosszú ideig azonban nemigen történt semmi. Különösen a júliusi parlamenti választások után tűnhetett úgy, hogy Kijevben és Moszkvában is megfeledkeztek a rabokról. Az ügy azután mozdult el a holtpontról, hogy az új ukrán államfő telefonon beszélt orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal, aki augusztus közepén találkozott Emmanuel Macronnal, s a hírek szerint a francia elnökkel is elbeszélgettek a fogolycseréről. Ezután már Zelenszkij sem tagadta, hogy hamarosan hazatérhetnek az ukrán fiúk.

Ettől kezdve hihetetlen módon felfokozódott a várakozás országszerte, olyannyira, hogy augusztus 30-án néhány újságíró már a kijevi repülőtéren várta a hazatérő ukrán foglyokat, holott a felek között akkor még javában folyt az alkudozás a csere részleteiről. A rákövetkező napokban azonban egymást érték a hírek arról, hogy sorra szabadlábra helyezik azokat, akik ukrán oldalról szerepelhettek a kicserélendő foglyok listájában.

Összehangolt akció volt

A cserére összehangolt akció keretében került sor: Moszkvából és Kijevből egyidejűleg szállt fel két üres repülőgép. Megérkezvén a szomszédos ország fővárosába fedélzetükre vették a fogvatartottakat, majd ugyancsak egyidejűleg visszaindultak.

Ukrajnában a foglyokat Volodimir Zelenszkij elnök, valamint az Ukrán Biztonsági Szolgálat vezetője, a belügyminiszter és a főügyész várta.

Az ukrán államfő elmondta, kicserélni az ukrán polgárokat a Vlagyimir Putyinnal folytatott párbeszédnek köszönhetően sikerült. Mint fogalmazott, ez volt az első szakasza a két ország közötti kapcsolatok „felolvasztásának”. Kijelentette azt is, hogy a következő lépés valamennyi fogoly kicserélése lesz, valamint tervben van a harcoló alakulatok szétválasztása a kelet-ukrajnai front két újabb szakaszán: Petrovszkénél és Zoloténál.

Utólag megállapíthatjuk, hogy Zelenszkij szimpatikusan kezelte a „fogolykérdést”. Nem kerekített hatalmas műsort az esemény köré, ahogyan azt elődje, Perto Porosenko azóta leköszönt elnök tette a legutóbbi hasonló alkalommal 2017-ben, nem akart magának kisajátítani minden babért. Néhány mondatban köszöntötte a hazatérőket, aztán odavetette a szabadulókat a felajzott sajtónak.

Kik szabadultak?

A csere útján szabadulhattak Oroszországból a Kercsi-szorosban tavaly novemberben bekövetkezett incidens során foglyul esett ukrán tengerészek, valamint több olyan személy is hazatérhetett, akiket az ukrán sajtó és a honi politikusok egy része politikai foglyokként emlegetett.

A csere keretében szabadon bocsátott és Oroszországba szállítottak között is találni ismert figurákat, amilyen például Kirill Visinszkij, a RIA Novosztyi hírügynökség ukrajnai irodavezetője, vagy Volodimir Cemah, akit a malajziai légitársaság M17-es járatának lelövése ügyében fontos tanúnak tekint a Porosenko-féle ellenzék. Lényeges különbség azonban az ukrán és az orosz fogolykontingens között, hogy a jelenlegi, hivatalosan meg nem erősített információk szerint Moszkva egyetlen orosz állampolgárt sem adott ki Ukrajnának, Kijev viszont több mint 20 ukrán, illetve ukrán és orosz kettős állampolgár kiadásába egyezett bele.

Ami az Ukrajnába hazatért „politikai” foglyokat illeti, róluk Anatolij Sarij, az ismert video­blogger szolgált olyan háttérinformációkkal, amelyek mostanáig nemigen jelentek meg az ukrán sajtóban. A legkétesebb figurának valamennyi közül Artur Panov tekinthető, aki állítólag már iskolásként is azzal tűnt ki Ukrajnában, hogy merénylettel fenyegetőzve próbált pénzt kicsikarni egy bankfiók alkalmazottaitól. Oroszországban is terroristaszervezet alakításával és merénylet előkészítésével próbálkozott, amikor elfogták az ottani hatóságok. Utóbb elhangzott, hogy a fiatalembernek pszichés problémái vannak. Kérdés, hogy hazatérve és szabadon mihez kezd majd.

Ugyancsak érdekes figura Pavlo Hrib. Ő a vád szerint terroristacselekményekre próbált meg rábeszélni oroszországi diákokat, bosszúból az ukrajnai orosz agresszióért. Van rá példa, hogy terroristákat hazafiaknak tekintenek, iskolások ellen merényletet tervezni azonban nem lehet „népszerű”.

A rendező Oleh Szencov talán a legismertebb valamennyi oroszországi fogvatartott közül. A legtöbb külföldi politikus is az ő kiszabadítása érdekében szólalt meg. Most, hogy hazatért, úgy tűnik, politikai szereplővé léphet elő. A pletykák szerint a nacionalista ellenzék már-már követeli, hogy az alkotó kapja meg az Ukrajna Hőse kitüntetést, Zelenszkijék azonban egyelőre haboznak megtenni ezt. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Szencov valószínűleg csapnivaló rendező (Sarij rámutat: fogva tartása alatt Ukrajnában nemzeti hőst kreáltak belőle, filmjét azonban egyszer sem mutatták be ez idő alatt). Emlékezhetünk azonban Nagyija Szavcsenko esetére, akit kiszabadulása után szintén kitüntettek, majd parlamenti képviselővé is megválasztottak, végül hatalom elleni összeesküvés, merénylet előkészítése miatt indult ellene eljárás.

A „hálátlan” foglyok

Bizonyos értelemben kudarccal ért fel a nacionalisták és sajtójuk számára az ukrán foglyok hazatérése. Az újságírók valósággal lerohanták a repülőgépből kiszálló embereket, hogy minél többet megtudjanak oroszországi fogva tartásuk borzalmairól, kiderült azonban, hogy börtönkörülményeik semmiben nem különböztek a többi fogvatartottétól, sőt… Hamar kiderült, hogy honfitársainkat a gonosz keleti birodalmában nem kínozták, nem éheztették, sőt még csak a saját igazukról sem próbálták meggyőzni őket Putyin „bérencei”.

Hrib cáfolta például az egészségügyi problémáival kapcsolatos ukrajnai értesüléseket. A legtöbb szabaduló tagadta, hogy elszigeteltségben tartották volna őket, hiszen rendszeresen látogatta őket az oroszországi ukrán konzul, az ukrán emberi jogi ombudsman, emellett nézhettek tévét, hallgathattak rádiót, az egyik fogvatartott pedig „beismerte” a kamerák előtt, hogy újságot is járatott. Érthető módon a kiszabadult foglyoknak így arra sem volt okuk, hogy különösebben átkozzák, vádolják fogva tartóikat. Akkor pedig, ugye, ha nem szidják Putyint, ha nem szolgálják az Oroszország feletti végső győzelem Porosenko által vizionált őrült ügyét, mi szükség rájuk?

A legszimpatikusabbak a hazatérő tengerészek voltak. Utánozhatatlan természetességgel számoltak be oroszországi tartózkodásukról, s arról sem feledkeztek meg, hogy kiszabadításukért köszönetet mondjanak Volodimir Zelenszkij elnöknek. Ez különösen rosszul eshetett Porosenkónak.

Mit jelent a fogolycsere?

Vajon jelenti-e a fogolycsere, hogy enyhülés következik be Ukrajna és Oroszország viszonyában, netán tekinthetjük ezt a Donyec-medencei rendezés első lépésének? Mostanság sokan igen optimisták e tekintetben. Mindenesetre Zelenszkij a fogolycsere lebonyolítása után bejelentette, hogy szándékában áll tárgyalásokat kezdeményezni Oroszországgal a harcok beszüntetéséről. Megjegyzendő azonban, hogy távolról sem a mostani az első fogolycsere a háború kezdete, azaz 2014 óta. Igaz, a legutóbbi ilyen alkalomra meglehetősen régen, 2017-ben került sor. Akkor Ukrajna 233 foglyot eresztett szabadon, míg a szeparatisták 74-et.

A jelenlegi helyzet ugyanakkor lényegesen különbözik a két évvel ezelőttitől. Először is, a fogolycserére nem Ukrajna és a senki által el nem ismert Donyec-medencei „köztársaságok”, hanem Ukrajna és Oroszország között került sor. Másodszor, olyan személyek kiszabadítását sikerült elérni, akikről korábban hiába alkudoztak a felek. És végül, de nem utolsósorban: Ukrajnában változott a helyzet, Volodimir Zelenszkij személyében az ország új elnökének fontos kampányígérete volt a béke megteremtése.

A világ is békét akar

A Moszkva és Kijev közötti enyhülés aligha tudható be egyedül a kijevi változásoknak. Európa szabadulni igyekszik az Oroszország elleni szankcióktól, ráadásul a nagyhatalmak tisztában vannak vele, az EU csak Oroszországgal lehet képes állni a versenyt az Egyesült Államokkal és Kínával szemben. Washington sem szeretné Kína karjai közé kényszeríteni Oroszországot. A másik oldalról Moszkva szeretné rendezni viszonyát a Nyugattal, hogy megszabaduljon a szankcióktól. A felsorolt törekvések érvényesülésének napjainkban számos akadálya van, az egyik legsúlyosabb hátráltató tényező azonban kétségtelenül a lezáratlan kelet-ukrajnai háború.

Nem csoda, hogy a nyugati nagyhatalmak egybehangzóan üdvözölték a fogolycserét. Abban is egyetértés van közöttük, hogy ez lehet az első lépés a kelet-ukrajnai rendezéshez vezető úton.

Nem tudhatjuk azonban, hogy miként határoz Zelenszkij. Dönthet úgy, hogy valóban elindul a béke felé vezető dicső, ámde akadályokkal kikövezett úton. Ebben az esetben vállalnia kell, hogy szükség esetén szembemegy a Petro Porosenko vezette nacionalista ellenzékkel és – ami talán a legfájdalmasabb lehet számára – végérvényesen lemond a nemzeti beállítottságú szavazók támogatásáról, hiszen azok semmilyen engedményre nem hajlandók Oroszországgal szemben – márpedig engedmények nélkül nem lehet békét kötni.

De határozhat úgy is az elnök, hogy learatja a foglyok kiszabadításáért járó babérokat, további lépéseket azonban nem tesz a béke érdekében, megmarad az álhazafias szónoklatoknál, ahogyan azt Porosenkótól is láthattuk. Ez utóbbi esetben Ukrajna további hosszú évekre benne ragad egy számára kilátástalan fegyveres konfliktusban.

(ntk)