Nagymértékű az elvándorlás, de a magyar iskolákban még mindig van elegendő gyerek

2019. szeptember 18., 09:43 , 973. szám

Szeptember 14-én kilencedik alkalommal szervezték meg a felső-Tisza-vidéki magyarok találkozóját, a FELTISZÁt, ezúttal Kőrösmező Szvidovec nevű településrészén. A találkozó alkalmat biztosít a szórványban élő, egyre fogyatkozó magyar közösségeknek a találkozásra, értékeik, hagyományaik bemutatására, illetve arra, hogy hírül adják a külvilágnak, hogy még mindig léteznek. A kétnapos rendezvény pénteken oktatási konferenciával vette kezdetét, ahol a szórványban élő magyar közösségek magyar nyelvű oktatása előtt álló kihívásokat elemezték.

A Rahói Magyar Házban szeptember 13-án megtartott oktatási konferencián Benedek Imre, a KMPSZ alelnöke, az Aknaszlatinai Bolyai János Középiskola igazgatója számolt be a Felső-Tisza-vidék magyar oktatásának helyzetéről. Majd Juhász Gergely, a Petőfi-program ösztöndíjasaként Rahón tevékenykedő fiatalember tartott érdekes előadást a programról és annak eredményeiről.

Grezsa Csaba kolozsvári magyar konzul az erdélyi tömbmagyarság és a szórványvidékek magyar oktatásának tapasztalatairól tartott szemléletes előadást, a kárpátaljai tapasztalatokat pedig Karmacsi Zoltán, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára ismertette, aki személyesen nem tudott Kőrösmezőre utazni, de egy videokonferencia keretében kapcsolódott be a tanácskozásba.

A konferencián elhangzott megállapításokat végül Sari József magyartanár, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke foglalta össze, illetve Gyebnár István beregszászi magyar konzul mondott köszönetet a szórványvidéken dolgozó magyar pedagógusok áldozatos munkájáért, majd egyenként bemutatták intézményeiket a Rahói járásban működő magyar óvodák és iskolák vezetői.

A szombati találkozóra tizenkét felső-Tisza-vidéki, magyarok által is lakott településről érkezett küldöttség. A program igeliturgiával vette kezdetét a kőrösmező-szvidoveci római katolikus templomban, amelyet Mikulyák László felső-Tisza-vidéki esperes, rahói plébános, Snep Román aknaszlatinai plébános és házigazdaként Gál Jurij, a templom lelkipásztora celebrált. Az igehirdetés szolgálatát Snep Román atya végezte Pál apostol filippiekhez írt levelének negyedik fejezete alapján.

Az igei alkalom végén a házigazdák nevében Poljancsuk Erika, az idei FELTISZA szervezőbizottságának vezetője, a KMKSZ Szvidoveci Alapszervezetének elnöke vette át a fesztivál vándorzászlaját a tavalyi szervezőktől, a nagybocskóiak képviselőitől. Majd a jelenlévők az Aknaszlatinai Bányászzenekar által játszott indulók dallamára végigvonultak Szvidovec főutcáján a rendezvénynek helyet adó erdőgazdasági épület udvaráig, ahol a színpadon Mikulyák László atya, a FELTISZA alapító elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Elmondta, hogy a kilenc FELTISZA történetében már másodszor találkoznak Kőrösmezőn, de ezúttal nem a kőrösmezői magyarok, hanem a szvidoveci magyar közösség vendégeiként, amely az egyik legkisebb, de egyben a legéleterősebb magyar közösség a vidéken. László atya felolvasta a rendezvény fővédnökének, Fekete Péternek, Magyarország kulturális államtitkárának üdvözlő levelét, aki személyesen nem tudott részt venni a találkozón. Köszöntötte a résztvevőket Eduard Zelinszkij, Kőrösmező polgármestere, a magyar állam képviseletében pedig Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, kiemelve a magyar identitást meghatározó dolgok megőrzésének fontosságát, aminek támogatása kötelessége az anyaországnak.

Poljancsuk Erika, a helyi szervezőbizottság elnöke köszöntő beszédében kifejtette: „Mindenkinek hozzá kell tennie valamit az egyéni és közös boldogságunkhoz, úgy érzem, mindenki hozzá is tesz nem csekély mértékben.” Majd köszönetet mondott a találkozó támogatóinak.

A nézőtér körül a megjelent tizenkét település magyarsága sátrakban igyekezett bemutatni hagyományait és gasztronómiai különlegességeit. A helyiek finom bográcsgulyással kínáltak minden jelenlévőt, a színpadon pedig településeik rövid bemutatása után kulturális műsort adtak elő minden helység képviselői. Elsőként a tavalyi házigazda, Nagybocskó asszonyai és lányai álltak a színpadra, bemutatva, hogy él még a Felső-Tisza mentén a magyar hagyomány. Majd gazdag és változatos műsorral Rahó város következett. Külön csapattal érkeztek a rahói Zipszeráj képviselői, az egykori szász telepesek elmagyarosodott utódai. A bustyaházaiak után a gyertyánligeti asszonykórus következett, a viskiek autentikus magyar táncokkal, majd Aknaszlatina és Huszt műkedvelő együttesei. A kőrösmezőiek dalaikkal és a lendületes táncokat bemutató Fodros Szoknya Táncegyüttesükkel arattak nagy sikert. Utolsóként a házigazdák, a szvidoveciek léptek színpadra. A szervezők minden fellépő teljesítményét oklevéllel ismerték el.

Ezúttal a técsőiek nem vettek részt a seregszemlén, illetve a Tisza Romániához tartozó bal partjáról sem jöttek csapatok, csak egyéni érdeklődők.

A helyi viszonyok kapcsán Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul elmondta: „Hála Istennek, van egyfajta reneszánsza itt, a Tisza forrásvidékén a magyar nyelv ismeretének, megtanulásának. A magyar kultúra erős, komoly vonzáskörzete van. Az, hogy magyarnak lenni jó, nemcsak egy elcsépelt frázis vagy egy dalszöveg, hanem tényleg valóság. Mi szeretnénk Kárpátalján is támogatni azt, hogy a magyar felmenőkkel rendelkezők, de akár ukrán barátaink is, minél többen meg tudjanak tanulni magyarul. A magyar nyelv ismerete ugyanis ezen a vidéken hatalmas komparatív előny mindenki számára.”

Mikulyák László esperes, a FELTISZA szervezőbizottságának elnöke elmondta, hogy a kilenc évvel ezelőtt indult rendezvénnyel meg akarták mutatni, hogy még vannak magyarok Huszttól egészen Kőrösmezőig, és ezek a szórványközösségek sajátos, különleges értékeket hordoznak magukban. Úgy gondolták, hogy kell egy olyan alkalom, amikor ezeknek az értékeknek a sokszínűségét be kell mutatniuk egymásnak, hisz ezáltal egymást is erősítik. „A találkozót megelőző pedagóguskonferenciának éppen az a célja – hangsúlyozta László atya –, hogy tudjunk beszélni a nehézségeinkről, a megpróbáltatásokról, a mindennapi gondokról. Ugyanakkor a mindennapi örömökről is, amikor a helyi magyarság fogyása ellenére azt látjuk az oktatási intézményeinkben, hogy szükség van ránk, a pedagógusok munkájára, bizony vannak még sokan, akik ilyen vagy olyan ok miatt, de szeretnének megtanulni magyarul.”

A nagyberegi Bíró András feleségével a helyi magyar iskolában tanárként dolgozott korábban, most az egész család ott volt a találkozón, a családfő tudósítónknak elmondta: „Ez az az alkalom, ahol a régi ismerősökkel tudunk találkozni, egykori tanítványaimmal, akikkel öröm beszélgetni. A kőrösmezőiek mellett nagyon sok barátunk, ismerősünk él a többi környékbeli településen is, akikkel csak itt lehet találkozni, mert év közben máshol nincs rá alkalom.”

Takács Attila, a máramaros­szigeti Leőwey Klára Elméleti Líceum matematikatanára eddig mindegyik FELTISZÁn ott volt, a máramarosi magyarok Romániához csatolt részének képviseletében. „Tudvalévő dolog, hogy bármely folyónak két partja van. A felső-Tisza-vidéki magyarság egy olyan fogalom, amelynek szerintem magába kell foglalnia mindkét partját a Tiszának, mert ez a folyó lelket és tartást is ad a mellette élőknek. Fontosnak tartom, hogy minden évben itt legyek, mert törődöm a máramarosi magyarság megmaradásával mindkét oldalon. Korábban a hosszúmezeiek és mi, máramarosszigetiek is saját küldöttséggel jöttünk, de ez mostanra valahogy elkopott. Talán majd jövőre, vagy két év múlva. Remélem, hogy száz év múlva pedig már nem kell így kettéválasztani majd a Tiszának a két partját.”

Kocserha János, Aknaszlatina alpolgármestere elmondta: „Aknaszlatina eddig mindegyik FELTISZÁn részt vett, mert ez a találkozó nagyon fontos a számunkra. Itt élünk egymás mellett, de sajnos, ritkán találkozunk, ezen hivatott változtatni ez a szeptemberi rendezvény, amelyet személy szerint én már minden évben várok.”

Nyejzsmák Emma, a KMKSZ Rahói Alapszervezetének elnöke elmondta, Rahón a fellépésekből is látható volt, hogy komoly magyar kulturális élet zajlik, hisz felléptek a magyar iskola tanulói mellett a magyar társadalmi szervezetek, valamint az egyházi kórus is. A kivándorlás ellenére az óvodában, a magyar iskolában és a vasárnapi iskolában is van elég gyerek.

A találkozónak helyet adó szvidoveci magyarságról az idei találkozó főszervezője, Poljancsuk Erika, a KMKSZ Szvidoveci Alapszervezetének elnöke elmondta: „Körülbelül 65-70 magyar ember él ma Szvidovecen. Ebből tíz család színmagyar, a többiek vegyes házasságban élnek. Nehezen, de vagyunk. Az, hogy meg tudtunk szervezni egy ilyen fesztivált, azt jelzi, hogy ha kevesen is vagyunk, de összetartunk. Vannak gyerekek, akik Kőrösmezőre járnak iskolabusszal az ottani magyar iskolába, tíz gyereket pedig én tanítok magyarra itt, Szvidovecen a vasárnapi iskolában. Meg kell mondanom őszintén, egyre nehezebb a mostani első osztályosoknak. Egyre több olyan gyerek jön, aki semmit nem tanul meg otthon a magyar nyelvből. Tíz évvel ezelőtt még gyakoroltak otthon a magyar nagyszüleikkel, ma már nagyon ritka a magyarul beszélő nagyszülő. Mégis magyar iskolába küldik a gyerekeiket, mert megértették, hogy ők mit veszítettek azzal, hogy nem tanulták meg a magyar nyelvet. Gond az is, hogy ezen a környéken nem lehet magyar televíziót nézni, csak interneten keresztül.

Valamikor a Tisza-hídtól lefelé ezt a falut a környékbeliek Kis-Budapestnek nevezték, mert itt csak magyar családok éltek, de a szovjet időkben lassan minden megváltozott. Az én korosztályom, a nyugdíjasok még értik a magyar nyelvet, de legtöbben nem beszélik, mert nem gyakorolják. Viszont körülbelül harmincan segítettek nekem első szóra a FELTISZA megszervezésében, amit ezúton is mindenkinek köszönök.”

Badó Zsolt