Földpiac: Szenvedélyek a földkérdés körül

Olekszij Honcsaruk miniszterelnök minap bejelentette, a tervek szerint 2020. október 1-jétől szabadon eladhatóvá-megvásárolhatóvá válik a termőföld, megnyílik a földpiac. Ezzel elvben vége szakad a bizonytalanság korszakának, pont kerülhet egy majd két évtizedes vita végére. A bejelentés azonban nem hozott enyhülést, inkább tovább nőtt a megválaszolatlan kérdések száma, hevesebbekké váltak az indulatok.

A földkérdés lényegében két nagy táborra osztja az országot. Az UNIAN hírügynökség idézi a Razumkov Központ szociológiai szolgálatának szeptemberi felmérését, mely szerint az ukránok közel fele (49%) nem támogatja a földpiacról szóló törvény elfogadását. A megosztottság jelentős mértékben a politikusok lelkén szárad, akik előszeretettel riogattak kampányaikban az ukránok „utolsó értékének” elkótyavetyélésével abban az esetben, ha lehetővé válik a termőföld szabad adásvétele. Mindenestre most, hogy a földreform végrehajtása a beláthatatlan jövőből a ködös közeljövőbe helyeződött át a Zelenszkij-csapatnak köszönhetően, felmerül a kérdés, hogyan tervezi lebonyolítani ezt a hatalmas vállalkozást a kormányzat?

Olekszij Honcsaruk kormányfő arról biztosított, földet csak ukrán polgár vagy Ukrajnában bejegyzett cég vásárolhat.

„Hogy pontosan megértsük: a tulajdonos ukrán joghatóság alatt áll. Állami és kommunális földterület vásárlásakor azokat is meg kell hirdetni eladásra ... mindezt nyilvános, átlátható aukción kell megtenni, hogy mindenkinek egyenlő hozzáférése legyen a földhöz” – jelentette ki.

A kormány javasolja, hogy garantálják az elsőbbséget a föld értékesítésekor azoknak, akik jelenleg bérlik. „Erre feltétlenül szükség van. Nem akarjuk, hogy azok, akik jelenleg a földet művelik, elveszítsék a lehetőséget a jövőbeni művelésére. Ennek a piacnak nem a spekulánsok számára kell kényelmesnek lennie, hanem azoknak az embereknek, akik ténylegesen dolgoznak rajta és termékeket állítanak elő” – tette hozzá Honcsaruk.

Hasonlóan vélekedett Volodimir Zelenszkij elnök is.

„Ostobaságok azok a kí­naiak­ról, arabokról vagy földön­kívüliekről szóló rémtörténetek, melyek szerint vagonszám fogják elhordani a földünket” – hangsúlyozta az államfő mezőgazdasági termelőkkel találkozva.

Elmondása szerint a földpiac kérdése manapság „nagyon érzékeny”, és ezért széles körű nyilvános vitát igényel annak érdekében, hogy eloszlassák az összes mítoszt és manipulációt, amelyeket az elmúlt közel két évtizedben ültettek el az állampolgárok fejében, és hogy sikerüljön megtalálni az optimális és kiegyensúlyozott megoldásokat a földpiaci modell kialakításához. Ugyanakkor Zelenszkij megjegyezte, hogy a modern világban az embereknek jogukban áll rendelkezni a vagyonuk elidegenítéséről.

„A föld a polgárok tulajdonát képezi, és végre nem hibrid, hanem teljes tulajdonjoggal kell rendelkezniük a szülőföldjük felett” – tette hozzá.

Rámutatott továbbá, hogy a szabályozott földpiac hiánya törvénytelen machinációkhoz, milliárdos feketepiac kialakulásához vezetett.

„Ezzel nem a kisgazdák, nem az egyszerű földművesek nyernek, hanem a helyi földkirályok. Sőt, ez idő alatt a hétmillió földet birtokló ukrán közül majdnem egymillió polgár meghalt anélkül, hogy az állam lehetőséget adott volna számára, hogy földje gazdag birtokosává váljék, anélkül, hogy tulajdonjogot szerzett volna” – hangsúlyozta az elnök.

A kormány azt ígéri, nem fognak mindenáron a földpiac megnyitására törekedni, körültekintően szándékoznak megközelíteni a kérdést. Honcsaruk ezzel kapcsolatban kifejtette, Ukrajnában csak akkor bocsátható eladásra a föld, ha sikerül pénzügyi forrásokhoz juttatni a gazdálkodókat. Ezzel kapcsolatban elhangzott, hogy a kormány költségvetési támogatás formájában 5% alá szándékozik csökkenteni a farmerek által igénybe vehető mezőgazdasági hitelek kamatait, hogy a földpiac megnyílásakor a nagyvállalkozókkal azonos feltételek mellett szerezhessenek földterületeket. A miniszteri kabinet egy részleges hitelgarancia-alap létrehozásával is támogatni szándékozik a farmereket, amely szintén segíthet kölcsönhöz jutniuk.

Ugyanakkor a beszámolók szerint a földpiac megnyitásának hírére az ország 15 megyéjében szerveztek tiltakozó akciókat az ellenzők. Valószínű, hogy az akciók mögött helyenként nem az egyszerű földművesek álltak, hanem a sok ezer hektárnyi bérelt földön gazdálkodó „nagybirtokosok”, akik ráadásul elegendő forrással rendelkeznek az efféle akciók finanszírozásához. Ezzel együtt is furcsa, hogy a kormányzat elképzeléseivel a nagy bérlők sem értenek egyet maradéktalanul, holott ők lesznek kedvezőbb helyzetben, ha földvásárlásra kerül sor. Ráadásul – ha hinni lehet a pletykáknak – lobbijuk révén máris sikerült elérniük a törvénytervezet számukra kedvező módosítását néhány pontban – kivéve a külföldiek földhöz jutását. Rossz nyelvek szerint, azok a „nagybirtokosok”, akik manapság millió tonnaszám exportálják a búzát, a kukoricát, a napraforgóolajat stb., elégedettek a mostani rendszerrel, és tisztában vannak vele, kizárólag ukrajnai forrásból nem lennének képesek megvásárolni akkora földterületeket, mint amekkorákon jelenleg gazdálkodnak. Ráadásul a földpiac megnyílása emelné a földbérleti díjat, ami rontaná versenyképességüket.

Ha kiszűrjük a földpiacot ellenző politikusok nyilvánvaló túlkapásait, változatlanul jogosnak tűnik a kérdés, miként szándékozik elérni Honcsaruk miniszterelnök és kabinetje, hogy az ukrán föld valóban ukrán kézen maradjon, illetve a kistermelőknek is jusson belőle valamicske? Szakértők rámutatnak, a törvénytervezet jelenlegi formájában az ukrán természetes személyek mellett nem az ukrán jogi személyeknek teszi lehetővé a földvásárlást, hanem a rezidens, tehát ukrajnai székhelyű vállalatoknak, amelyek külföldi tulajdonúak is lehetnek. Ám a föld külföldi tulajdonba kerülésével szemben az sem jelentene biztosítékot, ha csak ukrán cégek szerezhetnének földet, hiszen számos módja van annak, hogy egy ukrán cég külföldi befektetők kezére kerüljön anélkül, hogy ez az ukrajnai hatóságok tudomására jutna. Ezekkel a lehetőségekkel szemben a miniszterelnök és az államfő által kilátásba helyezett széleskörű társadalmi vita önmagában aligha segít, át kellene tekinteni a nemzetközi gyakorlatot, hogy milyen lehetőségek kínálkoznak a termőföld nemzeti védelme tekintetében.

A politikusok és a szakértők egy részének másik nagy félelme, hogy a polgárok a földpiac megnyílásával a számukra jelentős bevételnek számító néhány ezer dollár fejében igyekeznek majd gyorsan megszabadulni a jellemzően csekély, önálló, eredményes gazdálkodásra általában nem alkalmas földtulajdonuktól, amely így olcsón a tőkeerős befektetők kezébe kerülhet. Előrejelzések szerint a földpiac megnyílásakor az ukrán föld lényegesen olcsóbb lesz, mint a környező országokban, vagyis azok a befektetők nyerhetnek a gyors felvásárlással, akik megtehetik, hogy kivárják, amíg a föld ára néhány éven belül eléri a környező országok szintjét, s így nyereséggel adhatnak túl rajta anélkül akár, hogy mindeközben megművelnék.

A föld szabad adásvételét ellenzők harmadik nagy félelme pedig éppen az, hogy a befektetők nem feltétlenül lesznek érdekeltek a mezőgazdasági termelésben. A mezőgazdasági hasznosítású területek egy részének művelés alóli kiesése pedig azzal járna, hogy munkahelyek szűnnek meg, az állam adóbevételtől esik el.

A média máris óriási figyelmet szentel a témának. Egymást érik a show-műsorok, amelyekben igen ritka a témához értő szakember, annál több az egzaltált politikus, aki leginkább a választók érzelmeire játszik. Megfigyelők ezért nem tartják kizártnak, hogy az ellenük dolgozó média és az esetleg ellenségessé váló közhangulat hatására Zelenszkijék végül lemondanak a földpiac megnyitásáról, esetleg különböző korlátok beépítésével csökkentik annak jelentőségét, miáltal a kérdés végleges rendezése ismét a beláthatatlan jövőbe tolódik ki.

(ntk)