Mi vagyunk a Grund!

Jubileumi diáktábor Kárpátalján

Immár ötödik alkalommal került megrendezésre a Kárpátaljai Magyar Diáktábor a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetségének (KMDFKSZ), a beregszászi Kölcsey Ferenc Szakkollégium Hallgatói Önkormányzatának (Kölcsey HÖK), valamint a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hallgatói Önkormányzatának (II. RF KMF HÖK) közös szervezésében. Ennek okán adott interjút lapunknak Lőrinc Ingrid, a KMDFKSZ és Balázs Gyula, a Kölcsey HÖK elnöke.

– Honnan jött a tábor témája?

Lőrinc Ingrid: A Kárpátaljai Magyar Diáktábornak minden éven megvan az egyedi témája. Idén, amikor a tábor tematikáján gondolkodtunk, akkor eszünkbe jutott, hogy jövőre lesz száz éve, hogy rengeteg magyar ember lett külhoni magyarrá. Így született a döntés, hogy a tábornak mindenképp magyarságerősítő vonallal kell rendelkeznie. Ennek köszönhetően jött képbe A Pál utcai fiúk színházi változatának betétdalaként szolgáló Mi vagyunk a Grund! című dal, valamint a benne hallható „Itt leszek!” jelmondat, amely a táborunk mottója lett 2019-ben.

– Mennyire népszerű a közös diáktábor az egyetemisták és a főiskolások körében?

– Amikor elkezdődött a közös szervezés, akkor nagyon nehéz volt meggyőzni a diákokat a közös diáktáborról, mert addigra már hagyománnyá vált, hogy ugyanúgy az Ungvári Nemzeti Egyetemnek (UNE) és a II. RF KMF-nak is megvan a saját gólyatábora. A szervezők viszont fontosnak tartották – és jelenleg mi is elengedhetetlennek tartjuk –, hogy az egyetemi tanulmányaikat párhuzamosan folytató diákok megismerjék egymást és jó kapcsolatot ápoljanak. Jelenleg sokkal többen érkeztek Beregszászból, mint Ungvárról, hisz az UNE-en jóval alacsonyabb az elsősök száma, mint a II. RFKMF-en.

– Mesélj, milyen programokkal készültetek idén a gólyáknak?

– A diáktábor az ungváriak számára már az egyetemnél kezdődik, ahol a közös buszozás során a gólyák különböző népdalokat és egyéb énekeket énekelnek, amelyeiket később a beregszászi diákok is megtanulnak. Idén a találkahely az újlaki Turul-szobornál volt. Innen még egy kicsit négy keréken haladtak, majd Tiszabökénytől a Péterfalvai Református Líceumig közös túra vette kezdetét. A helyszínen ismerkedős és licitvadász játékokkal törtük meg a jeget, majd a tábor négy csapatra történő osztása után grundépítésre, zászlókészítésre és a csapatinduló megírására került sor. Az első éjszakán minden bagázsnak meg kellett védeni a saját zászlaját, hogy azt mások el ne lopják. A második napon tovább folytatódtak a különböző játékok, melyek során pontokat gyűjtöttek a fiatalok, a szünetek idején pedig dübörgött a jól ismert és minden gólya által imádott és elmaradhatatlan parádézás. A program záróakkordja természetesen egy zenés-táncos mulatság volt, majd vasárnap reggel mindenki visszatért saját intézetébe.

– Általában milyenek a visszhangok egy tábort követően?

– Negatív visszhangot csak azoktól szoktunk hallani, akik bánják, hogy nem jöttek el, és kimaradnak egy felejthetetlen élményből. A táborok folyamán mindig akadnak olyanok, akik nem bírják a kiképzést, de a szervezők célja az, hogy a különböző nehézségű feladatokkal próbálják szemléltetni az egyetemi évek keménységét.

– Feltételezem, hogy az önerő mellett szükségetek volt támogatókra is.

– Pontosan. A rendezvény fő támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), ezenkívül segítséget kértünk a Rákóczi Szövetségtől, és ezúton is hálásan köszönjük Csáky Csongornak és munkatársainak a segítséget.

– Mennyi időbe telik, hogy a három szervezőtársaság minden részletben megegyezzen, és kialakuljon a végleges program?

Balázs Gyula: Az első egy-két év nagyon döcögős volt, sok vitával teletűzdelve, de lassan azért mi is összecsiszolódtunk, türelmesebbek lettünk, megtanultunk engedni és elengedni dolgokat, kompromisszumokat kötni és mindent úgy összerakni, hogy az minden résztvevőnek a lehető legjobb élményt nyújtsa.

– Milyen nehézségekbe szoktatok ütközni a lebonyolítás alatt szervezőkként?

– Az informatika fejlődésével egyre nagyobb teret hódít az okostelefonok használata, ami nagyban megnehezíti a munkánkat. Ezt idén úgy tudtuk megoldani, hogy egy dobozba gyűjtöttük a gólyák hőn szeretett kommunikációs eszközeit, hogy semmi se vegye el a figyelmüket a gólyatábor minél magasabb szinten történő megtapasztalása közben. De természetesen mindennap kapnak időt arra, hogy beszéljenek a szüleikkel. Érdekes volt számomra, hogy nem nagyon ütköztünk ellenállásba a részükről. Továbbá észrevehető a mai gólyákon, hogy a szemtől szemben történő beszéd nem az erősségük.

– Mik a szervezők fő céljai a tábor témáját tekintve?

– A honismeret, a hazaszeretet, valamint a szülőföldön való maradás népszerűsítése mellett Kárpátalja szépségének és történelmének a bemutatása is főbb szempontunk idén, valamint a nemzetiségtől független barátság és együttműködéshez való pozitívabb hozzáállás, hisz itthon csak együtt tudunk bármit is elérni.

– Mennyire bulis az idei társaság?

– Valahogy teljesen máshogy állnak idén is hozzá a fiatalok, mint például mi tettük korábban. Sokan olyan elképzelésekkel jöttek ide, hogy itt majd pihennek egy hétvégét. Próbáljuk megmutatni a számukra azt, hogy a továbbtanulás alatt amennyire elengedhetetlen a szórakozás, annyira fontos a szorgalmas munkavégzés is.

SD