A KÉSZ is megemlékezett az 1956-os forradalomról és szabadságharcról

Október 27-én 15.00 órai kezdettel az 1956-os forradalom és szabadságharc 63. évfordulója alkalmából tartottak ünnepélyes megemlékezést a beregszászi Pásztor Ferenc Közösségi Házban, ahol Milován Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) tiszteletbeli elnöke, a kárpátaljai '56-os események résztvevője tartott előadást az 1956 őszén, illetve az azt követő időszakban végbement történelmi eseményekről. A rendezvény immáron 5. alkalommal a Beregszászi Keresztény Értelmiségek Szövetsége (BKÉSZ) szervezésében került megrendezésre.

Elsőként Jakab Eleonóra, a BKÉSZ elnöke, a rendezvény moderátora köszöntötte az esemény meghívott vendégeit és az egybegyűlteket. Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével Szi­lágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzul, továbbá Békésyné dr. Lukács Angéla konzul asszony, illetve jelen volt még dr. Molnár D. István, a KMKSZ Beregszászi Alapszervezetének elnöke, Molnár János beregszászi római katolikus esperes-plébános.

Molnár János atya nyitóbeszédében elmondta, hogy a magyar történelemnek vannak olyan eseményei, amelyeket az utókor egyszerűen nem felejthet el. Ezek közé tartozik 1956. október 23-a is, amikor a magyar ifjak fölkeltek és azt mondták, hogy NEM a zsarnokságra, nem az istentelenségre, és IGEN a szabadságra, hiszen az Úristen is szabadnak teremtette az embert a saját képére és hasonlatosságára – tette hozzá. – Nekünk mint egyházközségnek és a magyar nemzethez tartozó testvéreknek kötelességünk megemlékezni erről az eseményről, a hősök előtt fejet kell hajtanunk, és hálát kell adnunk a mindenható Istennek azért, hogy voltak olyan elődeink, akik küzdeni tudtak az értékekért s jogainkért, és akik számára nem volt közömbös a nemzet jövője és élete – fogalmazott az atya.

A nemzeti imádságunk el­éneklését követően Szilágyi Mátyás fontosnak tartotta elmondani, hogy úgy emlékezzünk meg a múltbéli eseményekről, hogy jövőbe néző, reményteljes , a nemzeti összetartozás érzését hangsúlyozó gondolatokat ébresszünk. Nagyon fontos, hogy ne a múltba, hanem a jövőbe tekintsünk, és a nemzeti összefogást kell elősegítenünk minden eszközünkkel – hangsúlyozta a főkonzul. Az 1956-os eseményeket a nemzeti összetartozás egyik fontos szimbólumának nevezte, amelybe belefoglaltatott a teljes magyar nemzet erőfeszítése. Mindez történelmileg azt az üzenetet hordozza számunkra, hogy az összefogás a legfontosabb, de ezenfelül ez a mának is fontos mondanivalója – folytatta –, hiszen a mai magyar társadalom – különösen itt, Kárpátalján – szükségét érzi annak, hogy igenis össze kell fogni az erőket. „Magyarok, egymást támogassuk, segítsük, működjünk együtt, tartozzon bárki bármilyen világnézethez vagy párt­álláshoz, meggyőződéshez, de a magyar nemzeti ügy az mindenek felett van! Ez 1956 üzenete” – mondta el Szilágyi Mátyás.

Ezt követően a rendezvény előadója, Milován Sándor mesélte el a fiatalkori, 15 és fél évesen átélt történelmi eseményeket, amelyek a nagyszőlősi magyar iskola diákjaként érték őt. Az előadása kezdetén kitért az '56-os eseményeket megelőző, történelmet befolyásoló tényezőkre, illetve az ezt követő időszakra. Az 1956-os kárpátaljai eseményekkel kapcsolatban elmondta, hogy nagyszőlősi csoport tagjaként társaival együtt éjszakánként „Oroszok, haza!”, „El a kezekkel Magyarországtól!” feliratú röplapokat ragasztottak ki a városban. Továbbá olyan ellenállók is akadtak a városban, akik tintásüvegekkel dobálták meg a Nagyszőlősön átvonuló szovjet tankokat. Emellett Beregszászban, Munkácson, Gálocsban is alakultak ellenálló csoportok. Nem volt nehéz a „beszpekának” a bűnösöket megtalálnia. „Megvárták, míg a 10. osztályosok leérettségiznek – én még akkor csak a 9.-et végeztem –, jött egy ember és azt mondta, hogy az igazgató hívat. Én felöltöztem, megállt egy Pobeda a házunk előtt, én kimentem, és letartóztattak” – meséli saját esetét Milován Sándor. A bíróság őt államellenes szervezkedés miatt 4 év fiatalkorúak számára fenntartott büntetés-végrehajtási intézetben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Másik három társa, Illyés József, Varga János és Dudás István 6, 5, illetve 3 évet kapott. Az ugocsai fiatalokat először egy ungvári intézetbe szállították, majd a lembergi városi börtönbe.

Végül továbbszállították, de előbb szétválasztották és külön vagonokba helyezték el őket a Rivne megyei Dubnóban. Milován Sándor a fiatalkorúak egyik lágerébe került a köztörvényesek közé. Viszonylag elviselhető körülmények uralkodtak ebben a lágerben. Itt esztergályozással töltötte mindennapjait, illetve két ukrán nemzetiségű sorstársával vitatták meg a két ország sajnálatos történelmi eseményeit. Aztán egyik nap a csoportparancsnokuk kimenőt kapott, és hazautazott Moszkvába a családjához. Ezt kihasználva a láger lengyel parancsnoka, aki jóindulattal volt a magyarok felé, Milovánt a bíróság elé vitte, ahol őt azonnal felmentették, így végre hazatérhetett szülővárosába édesanyjához.

Előadása végén felolvasta azt a levelet, amelyet az egyik magyar tanárnője küldött neki a lágerbe. Ebben a tanárnő nagyon ügyesen és burkoltan, az orosz lágercenzúrát kijátszva leírja Milován számára, hogy a fogsága nem fog örökké tartani, ahogy a Szovjetunió sem, illetve hangsúlyozta a munka fontosságát, és a mindenható Istenbe vetett hit megtartó erejét.

Ezt követően a rendezvény ünnepi műsora következett, amely során a Szent Kereszt Kórus adott elő dalokat, illetve Seres Tímea, majd Bonkaló Beáta, Juhász Fanni és Bence Barbara szavaltak és énekeltek, Pércsi Mária pedig hegedűjátékával varázsolta el a közönséget.

Az ünnepség a Szózat eléneklésével zárult.

D. P.