Döntött a parlament: jön a nyelvi kasztrendszer
Ukrajna Legfelső Tanácsa január 16-i ülésén második olvasatban is megszavazta az általános középfokú oktatásról szóló törvényt (Про повну загальну середню освіту). Amint az várható is volt, a jogszabály nincs tekintettel az ukrajnai nemzeti kisebbségek jogára, hogy gyermekeik az anyanyelvükön tanulhassanak.
Ez már az új kormány törvénye
A jogszabályt még az előző kormányzat idején dolgozta ki az oktatási minisztérium. Első olvasatban 2019 májusában fogadta el a parlament, azaz Volodimir Zelenszkij elnök megválasztása után, de még Volodimir Hrojszman kormányának indítványára. A második olvasatban való tárgyalásra a nyáron megválasztott új parlament oktatási szakbizottsága készítette elő a dokumentumot, vagyis elmondható, hogy a jelenlegi kormányzat elképzeléseit tükrözi.
Az új törvény végleges szövege lapzártánkkor még nem ismert, ám annyi máris tudható, hogy a törvényalkotók lényegében változatlanul hagyták a még 2017 szeptemberében elfogadott oktatási kerettörvény (Про освіту) 7., az oktatás nyelvét szabályozó cikkelyének minden rendelkezését.
A jogszabályt ismertetve a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpontja (HANYK) rámutat: a törvény Ukrajna állampolgárait etnolingvisztikai alapon négy nagy csoportra osztja fel. Az első csoportba a többségi nemzet képviselői, vagyis az ukránok tartoznak: ők az 1. osztálytól az érettségiig végig anyanyelvükön tanulhatnak.
A második csoportot az úgynevezett őshonos népek (voltaképpen egyedül a krími tatárok) alkotják, akik az államnyelv oktatása mellett szintén végig anyanyelvükön folytathatják iskolai tanulmányaikat.
Az Európai Unió valamely hivatalos nyelvét anyanyelvként használó nemzeti kisebbségek képviselői (magyarok, románok, lengyelek, bolgárok) tartoznak a harmadik kategóriába. „Ők az elemi iskolák (vagyis 1–4. osztály) szintjén saját nyelvükön tanulhatnak, ám az 5. osztálytól ez megváltozik. Az 5. osztályban az éves óraszám minimum 20%-át már államnyelven fogják tanulni, és a 9. osztályra ennek az aránynak el kell érnie minimum a 40%-ot. A 10–12. osztályban pedig már az éves óraszám legalább 60%-át ukránul kell tanulniuk” – mutat rá a HANYK.
A nem EU-s nyelvet beszélő nemzeti kisebbségek (oroszok, belaruszok) kerültek a negyedik kasztba. Ők az 5. osztálytól kezdve az éves óraszám legalább 80%-át államnyelven tanulják.
Többszörös diszkrimináció
Miközben tehát az Alkotmány kimondja, hogy jogait tekintve Ukrajna minden polgára egyenlő, az állam mégis csoportokra osztja, avagy kasztokba kényszeríti polgárait az oktatáshoz való hozzáférés tekintetében. A fentiek alapján az anyanyelven történő oktatást, ami a tanulás leghatékonyabb formájának minősül, az állam kizárólag az államalkotó nemzet, az ukrán számára biztosítja, míg a nemzeti kisebbségeket gyakorlatilag megfosztja ettől a jogtól. Ugyancsak negatív diszkriminációnak tekinthető, hogy úgynevezett őshonos népnek minősítve kiemeli a jogszabály a többi kisebbség közül a krími tatárokat, holott a kárpátaljai magyarság is őshonos nép a szülőföldjén, Kárpátalján. Végül szintén leplezetlen diszkrimináció, hogy megkülönbözteti a törvény az anyanyelven történő oktatás lehetőségeit tekintve az Európai Unió hivatalos nyelvein beszélőket azoktól a kisebbségektől, amelyek anyaországa – már ha van egyáltalán – nem uniós tagország.
Egyetlen apró engedmény
A kárpátaljai magyarság képviselői elfogadása óta tiltakoznak Az oktatásról szóló törvény nyelvi rendelkezései, az anyanyelven folyó oktatás visszaszorítása ellen. Ám az ukrán fővárosban nem kívánják meghallani a panaszainkat annak ellenére sem, hogy Magyarország is kiállt jogaink megőrzése mellett.
Miután azonban az Európa Tanács Jog a Demokráciáért Európai Bizottsága (Velencei Bizottság) is bírálta az oktatási törvénynek az oktatás nyelvét szabályozó részeit, Ukrajna megígérte, hogy a középfokú oktatásról szóló törvényben részletesen szabályozni fogja a kérdést, méghozzá a szóban forgó európai testület ajánlásainak figyelembevételével. Jelenlegi ismereteink szerint azonban a múlt héten elfogadott jogszabály a korábbiakhoz képest csupán egyetlen újabb és valóban lényeges ponton veszi figyelembe a Velencei Bizottság ajánlásait, amennyiben lehetővé teszi, hogy a magániskolák önállóan döntsenek az oktatás nyelvéről. Így a nem állami vagy önkormányzati fenntartású intézményekben 2023, az európai uniós nyelveket beszélő kisebbségekre vonatkozó nyelvi rendelkezések életbe lépése után is lehet majd az oktatás nyelve a magyar. Ugyanakkor ezen iskolák végzőseinek is az általános követelményeknek megfelelően kell majd számot adniuk az államnyelv ismeretéről.
Az ukrán sajtó a Velencei Bizottságnak tett engedmények közé sorolja, hogy az általános középfokú oktatásról szóló törvényben konkrétan szabályozzák, hogy az egyes osztályokban az éves óraszám mekkora hányadát kell államnyelven tanítani.
Az új hatalom nem különbözik a régitől
A jogszabály még nem lépett hatályba: ahhoz, hogy törvényerőre emelkedjen, a házelnöknek és az államfőnek is el kell látnia kézjegyével, illetve a megfelelő módon ki kell hirdetni azt – mutat rá a HANYK, az általános vélekedés szerint azonban már csak a csoda segíthet a nemzeti kisebbségeken.
Amikor az országnak tavaly új elnöke és kormánya lett, sokan azt remélték, hogy megváltozik a hatalom véleménye az oktatás nyelvét szabályozó rendelkezésekről. Megválasztásakor Zelenszkij elnök ígéretet tett rá, hogy megvizsgálja a kérdést. Ám mára nyilvánvalóvá vált, hogy a jelenlegi kormánypárt, a Nép Szolgája is kitart a kisebbségeket hátrányosan megkülönböztető, jogfosztó nyelvi rendelkezések mellett, és kevés az esély arra, hogy akár az elnök, akár a kormányzat visszakozzék e téren.
Az ukrán parlament 423 képviselője közül 327 megszavazta a jogszabályt, a törvényhozás négy ellenzéki pártjából is csupán kettő szavazott ellene. Mindez arra vall, hogy az ukrán politikában konszenzus alakult ki a totális ukránosítást, a kisebbségek nyelvi jogainak durva szűkítését illetően.
(ntk)
Oktatás: Változások minden téren
Az általános középfokú oktatásról szóló törvény távolról sem csak az oktatás nyelvét érintő szabályozással és nem csak a nemzeti kisebbségek körében borzolja az idegeket.
A törvény értelmében a jövőben az osztálylétszám az iskolákban nem haladhatja meg a 30 főt, alsó osztályokban a 24 főt. Faluhelyen az osztálynyitáshoz legalább öt tanulóra van szükség. Ha kevesebb a diák, a gyerekek egyéb típusú oktatási intézményben vagy más település iskolájában folytathatják tanulmányaikat. Elérhető oktatási intézmény hiányában a helyi önkormányzat döntése alapján nyitható ötfősnél kisebb létszámú osztály is, ám kizárólag a helyi költségvetés terhére.
Immár törvényben is rögzítették azt a két éve érvényben lévő kormányzati rendelkezést, amelynek értelmében a gyerekeket kizárólag a bejelentett lakóhelyük szerint területileg illetékes iskolákba lehet beíratni. A rendszert bevezetése óta számos kritika érte. Például a hátrányos helyzetű településeken és városrészekben a szülők kénytelenek gyermekeiket a helyi, sokszor rosszhírű oktatási intézményekbe íratni. Nincs rá törvényes lehetőség, hogy a tehetségesebb gyermekeket a jobb minőségű oktatást biztosító állami vagy önkormányzati fenntartású iskolákba adják. Ez a helyzet érthető módon melegágya lehet a korrupciónak.
Ezenkívül a beíratási kötelezettség hosszabb távon a magyar tannyelvű iskolák megszűnéséhez vezethet. A magyar iskolák ugyanis megfelelő számú jelentkező esetén kötelesek osztályt nyitni a beíratási körzetükhöz tartozó ukrán vagy egyéb nemzetiségű szülők gyermekei számára is.
A törvényben megjelenik az iskolai tantárgyak integrációjának fogalma. Az elképzelés nem új, gyakorlati megvalósítására azonban ez idáig nem volt tömeges példa. Konkrét rendelkezéseket ezen a téren az új törvény sem tartalmaz, ám lehetővé teszi az oktatási intézmények számára, hogy a pedagógustanácsaik döntsenek a kötelezően oktatandó tantárgyakról és az integrált diszciplínákról. Ebből némelyek azt a következtetést vonják le, hogy az iskolák maguk dönthetnek arról is, mely tárgyakat oktatják összevontan.
A jogszabály lehetővé kívánja tenni a diákoknak, hogy megválasszák a tanulni kívánt tárgyakat, integrált tanfolyamokat. Más szóval, az iskolákban az egy osztályban tanulókat és a különböző osztályokba, évfolyamokra járókat csoportokra oszthatják a jövőben aszerint, mely tárgyak állnak közelebb a szívükhöz. A kivitelezés módjáról egyelőre nem sokat tudni, a problémák azonban borítékolhatók. Például a gyermekek a kötelező tárgyak mellett nyilván elsősorban azon tárgyak közül választhatnak, amelyek oktatására rendelkezésre áll szaktanár az adott oktatási intézményben.
A speciális nevelési igényű gyermekek és azok a diákok, akik mélyrehatóan tanulnak bizonyos tárgyakat az iskolán kívül vagy otthon, kérvényezhetik az iskolában egyéni tanterv kidolgozását. Az iskolán kívül oktatott tárgyak esetében a számonkérés a hagyományos éves értékelés keretében zajlik majd. Az otthon tanulók számára évente kétszer tartanak majd szemeszterenkénti ellenőrzést. Egyesek szerint a törvény ezzel a rendelkezéssel lehetővé teszi a külföldi iskolákban tanulóknak, hogy ukrán érettségi bizonyítványt is szerezzenek.
Emellett először tennék lehetővé, hogy a rászoruló gyerekek számára egyéni vagy csoportos konzultációkat tartsanak az iskolákban. A tervek szerint ezeket a konzultációkat az állam fizetné, ám egyelőre sokan kételkednek ebben.
A törvény felhatalmazza a szülőket, hogy kizárólag önkéntes alapon teljesítsék a szülői önkormányzatok határozatait. Ily módon, ha például a szülői tanács úgy határoz, hogy a szülőknek hozzá kell járulniuk az iskolai étkezde tatarozásához, ők nem kötelesek beadni a kért összeget.
A szülőket egyébként néhány új jogkörrel is felruházták. Például hivatalosan is engedélyezték számukra a tanórák látogatását azzal a feltétellel, hogy ezt előzetesen jóváhagyja az iskola vezetője. Ezenkívül a szülők asszisztensekként részt vehetnek speciális nevelési igényű gyermekeik foglalkozásain.
Ami a pedagógusokat illeti, az alapbér heti 18 tanóra megtartásával számol, amit különböző prémiumok és juttatások egészítenek ki: 20-25% osztályfőnökségért; 10–20% füzetjavításért; 15-20% műhelyek, számítástechnikai szaktantermek működtetéséért; 20% az inkluzív osztályokban való munkáért; 10–40% az osztályon kívüli munkáért stb.
A kezdő pedagógusok az első évben pedagógiai gyakorlaton (internatúra) vesznek részt. Az őket mentoráló idősebb kollégák munkájukért 20%-os juttatásban részesülnek.
Az iskolák mozgástere is nagyobb lesz, amennyiben afféle pénzügyi autonómiát biztosítanak számukra, vagyis önállóan dönthetnek a foglalkoztatottak számát, struktúráját, a munkatársak pótlólagos bérezését stb. illetően. Az iskolák igazgatóival a fenntartók a jelenlegi határozatlan idejű szerződések helyett 2020. július 1-jéig hat évre szóló szerződéseket kötnek. Egy személy ugyanazon iskolában egymás után legfeljebb két hatéves ciklusban töltheti be az igazgatói posztot. Az öregségi nyugdíjban részesülő pedagógusokkal egy évre szóló szerződés köthető.
Érdekesség, hogy az igazgatói állás betöltéséhez mostantól nem követelmény a pedagógusi végzettség, elegendő a magiszteri szintű diploma és a legalább hároméves pedagógiai vagy tudományos pedagógiai gyakorlat. Magániskolák esetében nem követelmény az igazgatói tisztségre pályázókkal szemben a pedagógiai gyakorlat sem.
(zzz)
