Az adósságbehajtásról

„Hitelt vettem fel a banktól, de elmaradtam a törlesztőrészletek fizetésével. A bank pénzbehajtókkal fenyeget, meg azzal, hogy bíróságra ad. Az egyszobás lakáson kívül, amit még a volt férjem vett, az egyetlen tulajdonom egy régi Lada. Az autót is eladtam már a tartozások miatt, de még nem írattuk át az új tulajdonosra, vagyis papíron az én nevemen szerepel. Második éve vagyok otthon fizetetlen gyermeknevelési szabadságon gyermekemmel, akit egyedül nevelek. A tartásdíjból élek, amelyet a volt férjemtől kapok. Mire számíthatok?”

– A tartozások behajtása rendszerint alkalmazottakat, időt és plusz ráfordítást igényel, ezért nem ritka, hogy a bankok nem maguk foglalkoznak a behajtással, hanem faktoring és egyéb szerződéseket kötnek adósságbehajtásra szakosodott cégekkel. Ukrajnában semmilyen speciális törvény nem szabályozza a pénzbehajtók tevékenységét. Igaz, nem is tiltják jogszabályok a működésüket. Miután a behajtók tevékenysége külön nem szabályozott, ezért félig-meddig törvénytelennek tekinthető, pontosabban addig minősül jogszerűnek, amíg nem ütközik valamilyen hatályos jogszabályba. Alapvető módszerük a pszichológiai nyomásgyakorlás, tehát telefonhívásokkal, váratlan látogatásokkal, nemegyszer fenyegetésekkel igyekeznek fizetésre bírni az adóst. Az adósnak viszont lehetősége van bármikor feljelentést tenni a rendőrségen, amennyiben véleménye szerint a behajtók túllépik a törvényesség határát, zaklatják őt.

Csak miután a bank vagy a behajtók minden peren kívüli eszközt kimerítettek a behajtással kapcsolatban, akkor jut el az ügy a bíróságra. A bank megteheti, hogy maga perli be az adóst, de a tartozással együtt a perlés jogát is átruházhatja az adósságbehajtókra.

Gyakori, hogy a bankok az adós személyes adatait is továbbadják a megbízott adósságbehajtóknak. Ehhez elvben nincs joguk, s felelősségre is vonhatók a személyes adatok kezelésére vonatkozó rendelkezések megsértéséért. Ezt az akadályt általában úgy kerülik meg, hogy a hitelszerződés egyik pontjában rögzítik, a hitelfelvevő engedélyezi személyes adatai kiszolgáltatását egy harmadik félnek. Érdemes tehát átolvasni a szerződést, s amennyiben abból mégis hiányzik a szóban forgó pont, akár be is perelhető a pénzintézet személyes adatok jogsértő kezeléséért.

Előfordul, a behajtók követelik, hogy az adós az ő számlájukra fizesse be a tartozását, s ne a bankéra. Az adós nem köteles eleget tenni ennek a követelésnek mindaddig, amíg az adósságbehajtó a faktoring vagy átruházási szerződés bemutatásával nem igazolja elvárása jogosságát.

Ami a bíróságot illeti, mindenekelőtt arra érdemes figyelni, hogy a bank vagy az adósságbehajtó keresetében szereplő követelés nem mindig egyezik meg az adósság tényleges összegével. Nemegyszer hozzácsapnak az adós tartozásához különféle bírságokat, büntetőkamatokat, amelyeknek a megalapozottsága legalábbis kétséges. Gyakoriak a „tévedések” is, például a követelt kamatokat a tartozás bírsággal megnövelt összegéből számítják ki. Szükség esetén az adósnak vagy ügyvédjének célszerű erre külön is felhívni a bíró figyelmét.

Mindenképpen javasolnám, hogy amennyiben a hitelezője perre viszi a dolgot, fogadjon ügyvédet. Azt ugyan csak a legritkább esetekben sikerül elérni, hogy az adósnak ne kelljen törlesztenie tartozását, arra azonban van lehetőség, hogy csökkentsék a kifizetendő összeget, vagy minél későbbre halasszák a visszafizetését. Az ügyvéd eljárhat annak érdekében, hogy fizetési haladékot kérjen a bíróságtól, esetleg elérje a részletfizetést. Ez adott esetben „életmentőnek” bizonyulhat az adós és családja számára.

Ami a bírósági végzés alapján történő végrehajtást illeti, azt ma már állami és magánvégrehajtók is intézhetik. Az eljárás akár évekig is elhúzódhat. A törlesztés elsősorban az adós jövedelmei, megtakarításai, illetve ingóságai rovására történik. Ha a volt férje számlára folyósítja a tartásdíjat, a végrehajtók azt is lefoglalhatják. Csak legvégső esetben kerül sor ingatlan értékesítésére. Az állami végrehajtó a tartozás összegén túl a költségvetést megillető végrehajtási illetéket is behajtja, a magánvégrehajtó a maga költségeit számítja fel az adósnak.

Ami a nevén szereplő gépjármű sorsát illeti, számítania kell rá, hogy amennyiben a bank, vagy az adósságbehajtók tudomására jut a létezése, már a peres eljárás során kérhetik a bíróságot, hogy foglalja le a járművet a követelés teljesítésének fedezeteként. Később, a végrehajtás során a végrehajtók körözést adhatnak ki a jármű ellen. Ha pedig a jelenlegi tulajdonos elveszíti a járművét, követelheti öntől a gépkocsi árának visszafizetését, ennek érdekében keresettel fordulhat a bírósághoz.

hk