München: Sok hűhó semmiért
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is felszólalt az idei Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián (MSC) február 15-én, amelyen a világot fenyegető veszélyekről tanácskoztak a politikusok és a szakértők. Ukrajnának idén egy kisebbfajta botránnyal sikerült magára vonnia a figyelmet. A konferencia weboldalán megjelent egy ismert politikusok és szakértők által kidolgozott 12 pontos terv a Donyec-medencei konfliktus rendezésének előmozdítására, amely javasolta egyebek mellett az Oroszországot sújtó szankciók fokozatos feloldását a rendezés előrehaladásával párhuzamosan, illetve a nyelvkérdésnek egy össznemzeti dialógus alapján történő megoldását, vagyis az ukránosítás enyhítését (lásd keretes írásunkat!). Ukrajna „természetesen” kategorikusan elutasította a tervet. Lássuk a strana.ua beszámolója alapján, mit ajánlott a terv helyett a világnak Zelenszkij államfő!
Az elnöki beszéd legfigyelemreméltóbb elemének kétségkívül az a javaslat tekinthető, hogy végezzenek szektoronkénti csapatszétválasztást a Donyec-medencei demarkációs vonal mentén. Vagyis jelöljenek ki szektorokat a frontvonalon, amelyekben egymás után megkezdenék a haderő szétválasztását. Miután az EBESZ megerősítette, hogy a folyamat befejeződött az egyik szektorban, áttérnének a következőre. Lényeges kérdés, hogy vajon a teljes frontvonalat felosztanák-e, vagy csupán újabb kettőt-hármat jelölnének ki, ahogyan korábban Zolote, Petrovszke és Sztanicja Luhanszka esetében is történt. Ha ugyanis csupán néhány szektorra gondolt az ukrán elnök, akkor javaslata nem sokban különbözik attól, ami napjainkban is történik a fronton. Márpedig jelenleg az a helyzet, hogy bár eltelt két hónap a normandiai négyek legutóbbi csúcstalálkozója óta, mégsem sikerült kijelölni azt az egyetlen újabb frontszakaszt, ahol folytatódhatna a tavaly ősszel megkezdett csapatszétválasztási folyamat.
Ez a furcsán elhúzódó szünet a fronton sokkal inkább tükrözi a legutóbbi kijevi lépések logikáját, mint Zelenszkij müncheni felvetése. Az utóbbi hetekben többször elhangzott ukrán vezetők részéről, hogy a csapatszétválasztás a teljes frontvonalon nem vág egybe Kijev érdekeivel. Hogy miért? Állítólag eltereli a figyelmet a lényegről, a végső rendezésről a minszki megállapodások alapján, illetve azt a látszatot kelti, mintha Ukrajna felhagyott volna a területeiért vívott küzdelemmel.
Érdekes ugyanakkor, hogy Zelenszkij javaslata a szektoronkénti csapatszétválasztásról néhány nappal azután hangzott el, hogy az ukrán államfő telefonon beszélt Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, illetve azt követően, hogy Andrij Jermakot, aki eddig ukrán részről a kelet-ukrajnai rendezésről tárgyalt Oroszországgal, az Elnöki Hivatal vezetőjévé nevezték ki.
Egyéb tekintetben „Ze” müncheni beszéde nem sokban különbözött az államfő korábbi mondókáitól, sőt néhány vonatkozásban elődje, Petro Porosenko erőltetetten patetikus, hatásvadász megnyilatkozásait idézte. Például kijelentette elnökünk, hogy Ukrajnáé az egyik legerősebb hadsereg Európában, ezért a saját feltételei szerinti békére törekszik. Csakhogy e logika szerint a békének olyannak kellene lennie, amilyet Oroszország akar, hiszen az orosz hadsereg még erősebb – mutat rá a strana.ua.
A müncheni elnöki látogatás konkrétumai közül kiemelendő, hogy Zelenszkij megerősítette, még idén választásokat kívánnak tartani a Donyec-medencében. Igaz, arra nem tért ki, miként szándékozik ezt elérni Kijev.
Az államfő megismételte azt a korábbi tézisét, mely szerint nem a szakadár államképződmények, a DNR és az LNR vezetőivel szándékozik megállapodni, hanem közvetlenül a Donyec-medence Ukrajna által nem ellenőrzött területeinek lakosságával. Ennek alapja az úgynevezett Donbasz Békéje platform lenne, amelyet Ukrajnában hoznának létre a megszállt területeket elhagyó menekültekből. Az elképzelésnek komoly hiányossága azonban, hogy ellenkezik a minszki megállapodások szövegével, amely egyértelműen leszögezi, hogy Kijevnek a megszállt területek képviselőivel kell megállapodnia a politikai rendezés elveiről. Az évek óta Ukrajnában élő menekültek aligha tekinthetők a megszállt területek képviselőinek, vagyis egy újabb olyan ukrán javaslattal van dolgunk, amely szembemegy a minszki megállapodásokkal, s amelybe Oroszország borítékolhatóan nem megy bele.
Ugyanakkor Zelenszkij támogatta az elképzelést, mely szerint a helyhatósági választásokra való felkészülés ideje alatt az ukrán hadsereg, az EBESZ és a szakadár „köztársaságok” képviselőiből álló közös járőrök felügyelhetnék az orosz–ukrán határt. Szakértők ma úgy látják, a közös járőrözés vagy a határ átadása az EBESZ ellenőrzése alá a választások előkészítésének idejére azon ritka kompromisszumok egyike lehet, amelyről minden érintett fél hajlandónak mutatkozik megállapodni, vélhetően főként azért, mivel a járőrök esetleges megjelenése semmit nem változtatna a régió erőviszonyain.
A végső rendezés akadályát nem is ebben látják jelenleg az elemzők, hanem Kijevnek abban a követelésében, hogy vonják ki a megszállt területekről a szakadár fegyvereseket, s azok ne alakulhassanak át népi milíciákká. Igaz, ennek sem lesz különösebb jelentősége, ha Ukrajna nem rögzíti a Donyec-medence különleges státuszát az Alkotmányban – ezt szintén a minszki megállapodások követelik meg –, illetve, ha egy új törvényben megkísérlik korlátozni ezt a különleges státuszt, ahogyan arra többször utaltak az elmúlt hetekben Kijevben.
(ntk)
Miről szól a müncheni terv?
A Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián szakértők egy csoportja újabb deeszkalációs tervvel állt elő a Donyec-medencei konfliktus rendezésének előmozdítására. A dokumentum nem a minszki megállapodásokat hivatott kiváltani, mindössze feszültségcsökkentő és bizalomerősítő intézkedéseket tartalmaz a rendezés előmozdítására.
A terv négy blokkból (biztonság, humanitárius kérdések, gazdaság, politika), illetve 12 pontból áll.
Biztonsági lépések
1. lépés. A Donyec-medencei Közös Ellenőrzési és Koordinációs Központ helyreállítása (a tűzszünet hatékonyabb ellenőrzése végett).
2. lépés. Párbeszéd kialakítása a válságrendezésről a katonák, szakértők szintjén, a normandiai formátum keretei között (a minszki megállapodások végrehajtásának felgyorsítására).
3. lépés. A korlátlan hozzáférés biztosítása és a mozgás szabadságának javítása (a civilek és az EBESZ SMM megfigyelői számára egyaránt).
Humanitárius lépések
4. lépés. A nyomtalanul eltűntek felkutatása.
5. lépés. Aknamentesítés.
Gazdasági lépések
6. lépés. A Donyec-medence újjáépítésének felgyorsítása.
7. lépés. Szabadkereskedelmi övezet létrehozásának tanulmányozása.
8. lépés. Szankciós útiterv kidolgozása (annak végiggondolása, miként eredményezhetik a minszki megállapodások végrehajtásának irányában tett lépések a szankciós rendszer változását).
9. lépés. A radioaktív sugárzás forrásainak felszámolása (a háború következtében leépült ipari és egyéb objektumokban).
Politikai lépések
10. lépés. Új párbeszéd elindítása az euro-atlanti szervezet országaival egy kölcsönös biztonsági rendszer kiépítéséről.
11. lépés. Az EU és Oroszország közötti szelektív együttműködés területeinek támogatása és meghatározása.
12. lépés. Új párbeszéd elindítása a nemzeti identitásról.
Bennünket, kárpátaljai magyarokat a 12. pont különösen közelről érinthet. A terv kidolgozói egy új átfogó nemzeti párbeszéd elindítását javasolják Ukrajnában a közvélemény hangadói, hazai és nemzetközi szakértők bevonásával. Ukrajna szomszédainak, elsősorban Lengyelországnak, Magyarországnak és Oroszországnak is lehetőséget adnának, hogy kifejtsék a véleményüket. A párbeszédnek egyaránt ki kellene terjednie a történelem és a nemzeti emlékezet, a nyelv, az identitás kérdéseire, valamint a kisebbségek problémáira. A párbeszédet a toleranciának, az etnikai és vallási kisebbségek tiszteletben tartásának kellene jellemeznie mind belföldön, mind külföldön.
Érthető, hogy az ukrán nacionalisták körében elsősorban a 12. pont verte ki a biztosítékot. A „háborúpárti”, nacionalista sajtóban „müncheni összeesküvésként”, árulásként és diktátumként emlegették a tervet, s természetesen mindjárt terjeszteni kezdték, hogy az egész mögött Oroszország áll, illetve a 12 pont Moszkva nyugati barátainak a műve.
Jól érzékelhető azonban, hogy Volodimir Zelenszkij elnökből és a kormányzatból is hiányzik az eltökéltség, hogy felülvizsgálják az állampolitika rangjára emelt erőltetett ukránosítást, illetve a nacionalista történelemszemléletet, a kisebbségi jogok korlátozását. Márpedig enélkül elképzelhetetlen a valódi nemzeti párbeszéd egy olyan országban, ahol valószínűsíthetően a polgárok milliói nem értenek egyet a jelenlegi hivatalos értékrenddel.
Ezek után nem csoda, hogy ukrán részről szinte azonnal és határozottan elutasították a kezdeményezést.
„A dokumentumban szereplő tézisek nem felelnek meg az ukrán állam hivatalos álláspontjának” – olvasható egyebek mellett a Külügyminisztérium közleményében, amely jól mutatja, hogy Kijev egy jottányit sem kíván engedni a saját elképzeléseiből, sőt megfontolni sem hajlandó a kompromisszum lehetőségét, még akkor sem, ha a béke a tét
(zzz)
