Az online tanulás hosszú távon nem helyettesítheti az „élő tanulást”

A tanítás néha még az estébe is átcsúszik

2020. április 4., 17:22 , 1002. szám

Az iskolai távoktatással kapcsolatos előző cikkemben azt mutattam be, miként oldják meg a távoktatást egy falusi általános iskolában, nevezetesen a szőlősgyulaiban. Most pedig ismerkedjünk meg vele, miként oktatják a diákokat a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskolában.

– A távoktatás március 17-én indult be tanintézményünkben, s iskolánk minden szaktanára és tanítója aktívan részt vesz benne. A fertőzés megelőzése végett természetesen otthonról dolgoznak a tanáraink, saját számítógépeikről és telefonjaikról – indítja beszélgetésünket Homoki Gabriella iskolaigazgató.

– Minden gyereket el tudnak érni? Mindegyiküknek van számítógépe, laptopja vagy okostelefonja?

– Sajnos nem minden gyereknek van okostelefonja vagy számítógépe, emiatt nekik telefonon adják át a tanárok a tananyagot. Továbbá van néhány diák, akik amúgy sem járnak rendszeresen az iskolába, sajnos, őket nem tudjuk elérni. Velük a gyámügy foglalkozik.

– Mi okozta a nehézségeket a távoktatás beindulásakor a tanárok, illetve a tanulók számára? Gondolok itt például arra, hogy a tanároknak fel kellett jegyezniük, melyik gyerektől mit kérdeznek, kinek milyen feladatot adnak stb.

– A legnagyobb nehézséget az okozta, hogy az ilyen tanítás szokatlan számunkra és a gyerekek számára is. Változtatnunk kellett a tanítási módszertanokon. Sok új programot kellett sürgősen megtanulni mind a gyerekeknek, mind a tanároknak és a szülőknek.

– Mára belejöttek a távoktatásba? Vagy ha még vannak problémák, azok milyenek, és miként igyekeznek leküzdeni azokat?

– Két hét után elmondhatjuk, hogy a gyerekek és a tanárok is belejöttek a távoktatásba. Tanáraink számára a problémát az jelenti, hogy a felsős gyerekek általában passzívak, noszogatni kell őket. Ennek pedig az az oka, hogy a kamaszkorú diákoknak nincs motivációjuk, és nem tudják beosztani az idejüket. Az osztályfőnökök ezzel kapcsolatban aktívan együttműködnek a szülőkkel, ami sok esetben jó hatással van gyermekeik tanulására. Ahhoz, hogy jobban együtt tudjunk működni a szülőkkel, létrehoztunk egy online kérdőívet (https://docs.google.com/forms/d/e/1FAIpQLSflA4D3_5ChMXKk6oDd6QBROX5DoBsk3efioiyzPx6KGg86dA/viewform?usp=sf_link),  amelyet már 180 szülő kitöltött (iskolánkba 300 gyerek jár). A kérdőív elemzése után a munkánkat korrigáljuk.

– Miként valósul meg a távoktatás? Reggeltől kora délutánig tart, vagy – mivel sok gyerekkel foglalkoznak – egész nap folyamatosan zajlik, esetleg még kora este is? Lehet-e önálló munkákat, dolgozatokat is íratni, vagy ez már nagyon megterhelné mind a tanárokat, mind a diákokat? S minden egyes gyerekkel külön foglalkoznak, vagy internetes csoportokat hoznak létre, melyeken belül egyszerre több gyerekkel kommunikálnak?

– Mivel a minisztériumunk nem szab konkrét követelményeket az iskolák által szervezett távoktatáshoz, ezért tanárainknak némi szabadságuk van ezen a téren. A legelső lépés az volt, hogy az osztályfőnökök minden osztály számára külön Viber-csoportot hoztak létre, melybe csatlakoztak az adott osztályban oktató tanárok. A második lépés az volt, hogy a Google Drive-on minden osztály számára mappákat hoztunk létre, bennük pedig tantárgyakra felbontott mappákat. Ezek a mappák arra szolgálnak, hogy a tanárok oda tudják majd kitenni a szükséges videókat, prezentációkat, linkeket. A Viber-csoportokban pedig van lehetőség ezeket az anyagokat megosztani. Tovább pedig az individuális munka következik. Telefonon, videóhívás vagy chat segítségével a tanárok tovább magyarázzák az anyagot, és vissza­kérik a megoldott feladatokat. Ez úgy történik, hogy a gyerekek a megoldott gyakorlatot lefényképezik, és elküldik a tanárnak, ezután azokat a tanáraink ellenőrzik, s ha vannak bennük hibák, akkor magyarázattal visszaküldik. Néhány tanár a Zoomot próbálja használni az online óra levezetéséhez, ami kisebb-nagyobb sikerrel működik is. Gyakran viszont gondok vannak az internetkapcsolattal és a diákok telefonjainak a lehetőségeivel, ezért ezt a programot még teszteljük. Ami pedig az osztályzatokat illeti, ezzel kapcsolatban a minisztériumunknak ugyancsak nincs egységes elképzelése, ezért minden tanár belátása szerint értékeli a diákok munkáját. Többségük úgy döntött, hogy a gyerekek a munkájukért pontokat szereznek, melyeket majd a karantén után osztályzatokra cserélhetnek. Néhány tanár online önálló munkákat is írat a diákokkal, ami máris megmutatja az eredményt.

– A távoktatás mennyivel nehezebb, körülményesebb, mennyivel több időt vesz igénybe a tanároktól és a diákoktól, mint a hagyományos oktatás az iskolában?

– Kívülről nézve úgy tűnhet, mintha a tanároknak most több idejük lenne, de sajnos, ez nem így van. Most amellett, hogy leadják a tananyagot, a diákok külön-külön elküldik nekik az elvégzett gyakorlatokat, ezeket pedig elemezniük is kell. Sok esetben a levelezés egész nap tart, sőt az estébe is belenyúlik.

– A tananyagot így is át tudják adni, és a gyerekek így is pont úgy tudják elsajátítani azt, mintha az iskolában tanulnának, illetve nem romlik le a tanulók átlageredménye?

– Az online oktatás hosszú távon nem tudja helyettesíteni az „élő tanulást”. Azok a diákok, akik amúgy is szorgalmasan állnak hozzá a munkához, most is a legaktívabbak és a legszorgalmasabbak. Kicsit nehezebb dolguk van azoknak a tanulóknak, akik közepes eredményeket érnek el, mivel otthon néha hajlamosak elkényelmesedni és megfeledkezni a tanulásról, vagy este kezdeni neki. Ezekkel a diákokkal kell a legtöbbet együttdolgozni. Még alacsonyabb eredményeket fognak elérni az úgymond rosszabb tanulók, mivel az ő motivációjuk az iskolában sem nagy, de otthon néha ki sem nyitják a tankönyvet. Vannak hát problémák, és még messze vagyunk attól a távoktatástól, amely világszerte működik. Mivel nem tudjuk, meddig kell ilyen formában dolgoznunk, ezért a tanárainkkal online tanácskozást fogunk tartani, hogy tapasztalatokat cseréljünk, és esetleg új stratégiát is ki tudjunk dolgozni.

Reméljük, sikerrel járnak…

Lajos Mihály