Távoktatás – eredményekkel és problémákkal

„Online nem lehet egyéniséget nevelni”

2020. május 24., 16:29 , 1007. szám

Két korábbi, a kárpátaljai sziget- és szórványmagyarság által lakott vidéken folyó távoktatással foglalkozó cikkemben bemutattam, miként valósul meg az online oktatás egy magyar iskolai tagozatban (a Szolyvai 10. Sz. Oktatási-Nevelési Intézmény magyar alsó tagozatában), illetve egy önálló magyar általános iskolában (a Huszti Magyar Tannyelvű Általános Iskolában). Most pedig lássuk, milyen nehézségek közepette igyekeznek oktatni diákjaikat a Felső-Tisza-vidék egyik legfontosabb középfokú magyar oktatási intézményében, a Técsői Magyar Tannyelvű Bentlakásos Líceumban.

– Elöljáróban érdekelne, hány tanár hány diákkal foglalkozik, a diákjaik honnan érkeznek, hány százalékuk felső-Tisza-vidéki, ezen belül mennyien származnak magyar szórványokból, vegyes házasságokból, illetve olyan családokból, ahol csak a nagyszülők magyarok?

– Líceumunk 79 tanulójával 18 szaktanár és 4 nevelőtanár foglalkozik. A diákok zömmel, 95 százalékban a Felső-Tisza-vidékről származnak. Emellett örvendetes tény, hogy néhány éve rendszeresen jönnek hozzánk diákok az Ilosvai járásból is, akiknek a nagyszüleik még magyarok voltak. Ami pedig a családok nemzetiségi összetételét illeti, tizenegyben csak a nagyszülő magyar, harmincnyolc vegyes családnak számít, hatvanöt pedig szórványban élő magyar család – tájékoztat Jaró Ildikó, a líceum igazgatóhelyettese.

– Mikor álltak rá a távoktatásra, és miként szervezték meg azt, milyen formában oktatják online a diákjaikat?

– Első lépésként a líceum weboldalán létrehoztunk egy online felületet, ahova tantárgyakra lebontva minden szaktanár feltölthette a tananyagot, a házi feladatokat. Ezenkívül Viber- és Facebook-csoportokat hoztunk létre, amelyek révén a pedagógusok mindennapi kapcsolatban állnak a gyerekekkel, van tanár, aki videochat órát vagy videokonferenciát tart. Az első hetekben hirtelen a bőség zavarát tapasztaltuk.  Mindenkinek más „jött be”; idő kellett ahhoz, hogy belerázódjunk a különböző oktatási technikák használatába, és mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbbet. Alkalmazkodnunk kellett a megváltozott munkakörülményekhez. Ahhoz, hogy valamennyire hatékony legyen az oktatás, fontos volt, hogy a diákok és a tanárok részéről is kialakuljon egy napirend, egy rendszeresség.

– Mekkora pluszmegterhelést jelent a távoktatás a tanáraiknak, milyen nehézségek adódnak eközben, és ezeket miként győzik le?

– Mivel megszoktuk, hogy hagyományos iskolai rendszerben mozgunk, alkotunk, „építünk embert”, ezért a digitális oktatásra való átállás érthetően problémákkal járt. Pedagógusaink rendszeresen és szabadon használják a számítógépes technológiákat, ám most újfajta módszerek alkalmazására kényszerültek. Gondot okoz például az, hogy a diákoknak különböző típusú internet-hozzáférésük van, esetenként gyenge a jel, sőt hiányozhat is, és így például a videokonferencia is ellehetetlenül. Különböző saját módszereket is alkalmaznak a tanáraink, például versmondás Skype-on – háttal a tükörnek. Kilenc hét távlatából pedig kijelenthetjük, hogy a legnagyobb probléma a személyes kapcsolat hiánya. Online nem lehet egyéniséget nevelni. Hiányoznak a gyerekek.

– Milyen visszajelzéseket kapnak a diákjaiktól a távoktatással kapcsolatban, s vannak-e problémáik azokkal a tanulóikkal, akik vegyes házasságokból származnak?

– Az első néhány hetet a diákok is élvezték, azt hitték, a szokásos téli influenzajárványkor megszokott egy-két hetes karanténról lesz szó. Aztán rá kellett jönniük, hogy ennek a fele se tréfa. Főleg a továbbtanulni készülő végzős diákoknak nehéz az online tanulás, hiszen a külső független tesztelés nem marad el. Ami pedig a vegyes házasságokban született, azokban nevelkedő diákokat illeti, velük a hagyományos oktatási módszerek alkalmazásakor is sokkal nehezebb foglalkozni, hiszen az elsajátítandó tananyag mellett még magyarul is meg kell tanulniuk. Sok ukránul beszélő diák a tévé által közvetített órákat is figyelemmel kíséri.

– Milyen pozitív és negatív tapasztalatai vannak a tanári karnak a távoktatással kapcsolatban? Mennyire hatékony az online oktatás? Megmarad-e a tanulók tanulmányi színvonala? Gondolom, a jó tanulókkal nincs gond, de mi a helyzet a közepes, illetve a gyengébb tanulókkal?

– A távoktatás mindenki számára megterhelő. Aki a hagyományos tanórákon is aktív, az otthon is a maximumon próbál teljesíteni. A többség dolgozik, elküldik a leadandó anyagokat. Könnyebben mennek nekik a humán tantárgyak, a gyerekek többsége még a kötelező verseket is leadta. Nagyobb gondjuk van a reál tantárgyak elsajátításával, hiszen itt sokat számít a szemléltetés és megtapasztalás, a megfigyelés. Kevés az, hogy szóban adjuk át a tananyagot.

 Természetesen minden pedagógus értékelni fogja a tanulók által elvégzett munkát, de figyelembe fogjuk venni azt is, hogy nem mindenkinek van meg a lehetősége az online tanulásra, nincsenek meg a megfelelő digitális eszközeik, s az oktatási minisztériumnak is ez az álláspontja.

– Végezetül érdekel: hogy látják, mennyire alkalmas a távoktatás a tananyag átadására és a diákok tanulmányi előmenetelére?

– Az online oktatásnak most még közel sincs olyan színvonala, mint a hagyományosnak, de amit tehetünk, azt megtesszük. A digitális oktatás feltételei ebben az országban még nincsenek kidolgozva, a mostani távoktatás csak próbálkozásnak nevezhető.

Lajos Mihály