Szürkepenész a paradicsomon

2020. május 25., 14:15 , 1007. szám

Az elmúlt hetek szeszélyes időjárása – hol esik az eső, hol kisüt a nap – nem kedvez a fűtött fóliasátorban már szép nagyra nőtt paradicsomnak. Több gazda is észrevette a fólia­sátrában a száron máris megjelent botritiszt, vagy – ahogyan a gazdák ismerik – a szürkepenészt. Ebben a hűvös, csapadékos időjárásban járványszerűen terjed a betegség. Azok a gazdák, akik már régebben foglalkoznak paradicsomtermesztéssel, igen jól ismerik a tüneteket és a kórokozó elleni védekezés mikéntjét, de a kezdő paradicsomtermesztőknek meglehetősen nagy gondot okozhat ez a betegség.

A kórokozó gazdanövényköre rendkívül széles, szinte minden zöldségfélén előfordul.

A betegség lefolyása

A botritisz számára a magas relatív páratartalom és a 22–24 oC-os hőmérséklet a kedvező. Az elsődleges fertőzési források a növénymaradványok. Ugyanis a fóliasátorban a magas páratartalom miatt idővel minden növénymaradvány megpenészedik, ezekről a gomba szaporítóképlete a vizes állományban a légmozgással jut el az egészséges növényekhez. A kórokozó terjedését elősegítik a növényápolás során keletkező sebek, de az ép bőrszöveten keresztül is képes bejutni a növénybe.

A betegség tünetei

A kórokozó a paradicsom levelét, szárát és a bogyóját egyaránt megfertőzheti. A levéllemezen először szabálytalan alakú vizenyős foltok mutatkoznak. Később mind a levél színén, mind a fonákján finom szürke bevonat képződik. A levélnyélen 4–6 mm átmérőjű, vizenyős, majd szürkésbarna foltok észlelhetők. A száron főleg az eltávolított levelek csonkjaitól vagy az egyéb sérülésektől kiinduló szürkésbarna ovális foltok jelzik a betegséget. Később ezek a foltok körülölelik a szárat, majd a felettük lévő növényrészek lankadni kezdenek, idővel pedig elszáradnak.

A bogyón kétféle tünet jelentkezhet. Az egyik a rothadás. Ilyenkor elsősorban a csészelevéltől kiinduló vizenyős rothadás észlelhető. Ugyanis sok esetben a kötőszer hatására a virágmaradvány nem hull le a termésről és a csészelevélhez ragadva megrothasztja a bogyót. A rothadás fokozatosan kiterjed az egész bogyóra. A bogyótünet másik típusa a gyűrűsfoltosság. Ilyenkor a bogyón tűszúrásnyi foltok láthatóak. A foltok szélét a zöld bogyón fehéres zöld, az érett bogyón pedig sárga gyűrű övezi. A folt közepén legtöbbször egy barna pont figyelhető meg. Ilyenkor a bogyó nem rothad el.

Védekezés

Mint általában minden betegségnél, a legelső védekezési módszer ez esetben is a növényi maradványok eltávolítása a fóliasátorból. Ahogyan fentebb már említettük, idővel minden növénymaradvány megpenészedik, ezért az eltávolításukkal nagyban akadályozhatjuk a kórokozó terjedését. A fitotechnikai munkák (levelezés, kacsozás) rendszeres végzésével szintén nagyban megelőzhető a betegség elterjedése. Egy szellősebb, ritkább ültetvényben ugyanis kisebb eséllyel ver tanyát a kórokozó, mint egy dús lombozatú, elhanyagolt növényállományban. A reggeli órákban kialakult magas relatív páratartalmat, páralecsapódást szellőztetéssel vagy akár fűtéssel csökkentsük! A fűtés (ha lehetséges) akár légtérfűtés is lehet. A sebzést kiváltó fitotechnikai műveletek után, valamint az első tünetek észlelésekor vegyszeres védekezést kell alkalmazni. Permetezésre a Teldor (10 ml/10 l víz), Switch (10 g/10 l víz) permetszerek alkalmasak.

Tihor-Sárközi Mónika,
a „Pro Agricultura Carpatika”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza