Akkord haranggyár

Elvesztett Ungvár

Az ungvári vasútállomás mellett, a mai Állomás utcában volt a megyében és messze határain túl is ismert Akkord haranggyár öntödéje. A múlt század '20-as, '30-as, '40-es éveiben itt öntötték azokat a harangokat, amelyek a fémek és hangjuk tisztaságáról voltak híresek. Akkor egy évtizedes garanciát adott rá a gyár, de napjainkban is gyönyörűen szólnak. Ezt az ungváriak közül bárki ellenőrizheti, csak el kell sétálni a görög­katolikus székesegyház előtt és belehallgatni a harangok hangjába, amelyek közül hármat (ezeknek nevük is van: Mária, Péter és Miklós) épp az Akkord gyárban készítettek. Most mindent elmesélünk erről a vállalatról, s ebben a régi újságok és a gyár tulajdonosainak a leszármazottai lesznek a segítségünkre.

Érdemes talán azzal kezdeni, hogy a mai Kárpátalja templomai az első világháború idején szinte teljesen harangok nélkül maradtak. Ezeket háborús célokra rekvirálták, egyszerűbben fogalmazva elszállították az öntödékbe, ahol bezúzták, beolvasztották a harangokat, majd ágyúkat és lövedékeket készítettek belőlük. Épp ezért nem láthatunk napjainkban a templomainkban valódi régi harangokat. Gyakorlatilag a háború utáni első esztendőkben a templomok tömegesen „elnémultak”. Az akkori lapokban folyamatosan felvetették ezt a témát. Arról írtak, hogy a prágai parlament követeli a hatóságok által elkobzott harangok visszaszolgáltatását, amelyek mindezidáig a bécsi arzenálban hevernek. Mondván, a „magyar minisztériumnak már sikerült elérni a Magyarország falvaiból rekvirált harangok kiadását”, mikor kerül sor a Pidkarpatszka Ruszra?

Egyszóval, azok az idők maximálisan kedvezőek voltak a haranggyár megnyitásához. A megye területén már működött egy nagy és ismert öntöde, amely Kisgejőcön volt és Egry Ferenc tulajdonát képezte. Ám a vállalata nem tudta az egész megye szükségleteit kielégíteni, ráadásul ott leggyakrabban római katolikus és református templomok részére öntöttek harangokat (napjainkban 66 Egry-harang található a megyében). Mondhatjuk, hogy épp a kisgejőci öntödével kezdődött az ungvári Akkord története, mert mindkét főszakembere – Halada István és Hanics Ferenc – ott tanult és dolgozott.

Halada István unokáját szintén Halada Istvánnak hívják, Munkácson él, és minden érdekli, ami az Akkord történetével kapcsolatos. Ő mesélte el nekünk, hogy ősei között nem egy, hanem két harangkészítő mester volt. Az első a dédapja, Bajza György volt, aki Pozdech József ismert budapesti öntödéjében dolgozott (Pozdech háza Budapest központi részében, a Lehel utca 6. szám alatt van, ennek az udvarában működött a hangfelszerelés-gyár, amely a mai napig fennmaradt). Az épület homlokzatán harangöntési elemeket ábrázoló dombormű látható, a bejárat mellett balra pedig a szlovák származású Pozdech Józsefnek, nemzetközi kiállítások nyertesének és állami kitüntetések tulajdonosának az emléktáblája. Bajza György a szemközti házban élt családjával. Mester volt a vállalatnál Pozdech József, és később, veje, Túri János irányítása alatt, és akkor is, amikor 1909-ben a budapesti öntödét kivásárolta Egry Ferenc.

Épp ehhez a vállalathoz szegődött 1910-ben tanoncnak a fiatal Halada István. 1882. július 3-án született a ma Szlovákiához tartozó Nagyszombat (Trnava) melletti Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou) községben, sokgyermekes családban. Azt nem tudjuk, hogyan került Egry budapesti öntödéjébe tanoncnak, de a rokonok úgy tudják, hogy István egészen 1913-ig ott dolgozott, majd megkapta a személyesen Egry Ferenc által írt ajánlólevelet. 1914-ben Egry eladta a budapesti gyárát, Halada Istvánt pedig behívták a hadseregbe, harcolt a magyar–szerb fronton, ahol megsebesült a vállán. 1915-ben leszerelt, a következő évben pedig elvégezte az olvasztár és öntő tanfolyamot a pozsonyi műszaki szakiskolában. Ezután ismét Egry Ferenchez állt be dolgozni, ezúttal Kisgejőcön. Oda utazott Budapestről az ottani mesteremberek egy része, közöttük volt Bajza György is. Györgynek volt egy Ilonka nevű lánya, akibe szerelmes lett Halada István. A fiatalok 1919-ben összeházasodtak.

Ugyanott, Egry Ferenc vállalatánál tanulta el az öntő szakma fortélyait az Akkord másik alapítója, Hanics Ferenc. Az Ungvár melletti Kereknyében született, a család legidősebb fiúgyermekeként. 12 éves korában elküldték tanoncnak Egry öntödéjébe, később ugyanott dolgozott is.

A történelem hallgat arról, hogyan határozta el Hanics Ferenc és Halada István, hogy saját vállalkozást nyitnak, megalapítják az Akkord haranggyárat. Pontosabban nagyon eltérőek az erről szóló történetek. Hanics utódai meg voltak győződve arról, hogy ő hozta létre a gyárat. Az egyik folyóiratban Halada igazgatóról és részvényesről van szó, egy másik folyóiratban két igazgatóról – Hanicsról és Haladáról olvashatunk, egyes források Augusztin Volosint nevezik meg az Akkord tulajdonosának. Az igazság az, hogy a gyárat egy részvénytársaság hozta létre, és a részvénytulajdonosok között valóban ott volt Augusztin Volosin, a Podkarpatszkij Bank, az Unia szövetség, Hanics Ferenc, Halada István és mások, összesen 30 darab 10 ezer korona névértékű részvényt bocsátottak ki. Csak az nem világos, hogy mikor kérték fel a közreműködésre az Egry Ferenc öntöde öntőmestereit. Még az Akkord alapításának az esztendeje sem tisztázott egyértelműen, mert Halada István unokája 1919-et látott az okmányokban, míg az újságcikkekben mindenütt 1924 szerepel.

A Havi szó (Місяцеслов) folyóirat egyik cikkében azt olvashatjuk: „Az ungvári vasútállomás mellett mindenkinek szembetűnik az Akkord gyár szép, modern épülete. A vasúti sínektől alig 200 lépésnyire található, kedvesen fogad minden nézelődőt; modern felszereléseivel, gépeivel, gazdag harangtermék-raktárával, pedáns és lelkiismeretes kiszolgálással. Halada István igazgató dicső mesteri munkájával azt bizonyítja, hogy ez a gyár magas, konkurencia nélküli szintre emelte a harangöntés iparát.” A továbbiakban a szövegben arról van szó, hogy Halada István műszaki vezető és részvényes az egész köztársaság (Csehszlovákiát értették ezen) egyik leghíresebb mestere, és amikor a harangöntöde termékei kikerülnek a keze alól, akkor a levegő hullámain keresztül terjed az „áldozatkészség”, méltóságteljesen hirdetik „Isten szavát a mennyei éteren át”.

Az első két harangot a vas harangtartó szerkezettel együtt a dolhai–alsókalocsai (Довгоѣ–Колчавы) kurátorok rendelték az Akkordból. A munka 1925. április 29-én fejeződött be, és amikor a megrendelők a helyszínen kipróbálták a harangokat, azok olyan tisztán és dallamosan szóltak, hogy a könny kicsordult a szemükből.

Az „akkordos” harangok tiszta hangzásáról később sokat cikkeztek. Bizonyos mértékben annak a fémnek a tisztaságától függ, amiből öntik. Különböző források megemlítik, hogy a gyár az első osztályú nyersanyagot Angliából és Amerikából rendelte, és minden egyes harang pontosan 77% rézből és 23% cinkből készült. Ezenkívül a gyárban volt egy szakember, aki arra ügyelt, hogy a harang a szükséges tónust adja ki. Szükség esetén elutazott a megrendelő faluba, meghallgatta, hogy milyen tónusú a többi harang a templomban, és akkor javasolta, hogy milyen tónusú lenne jobb hozzá, hogy az összhangzás harmonikus legyen. Ha az egyházközség konkrét tónusú harangot rendelt, akkor a szakember odafigyelt, hogy az öntött termék megfeleljen a megrendelő elvárásainak. Az utóbbiak csak akkor vették át a harangot, ha előtte kipróbálták és elégedettek voltak az eredménnyel.

A gyár egyik, a két háború közötti időszak sajtótermékeiben felbukkanó reklámja megjegyzi, hogy az Akkord az első ruszin haranggyár, amelyet a „mi embereink” alapítottak. A megrendeléseket a Káptalan utca 11. szám alatti kancelláriába kérik küldeni (ma ezen a címen a Kvant épülete található). Lehetséges, hogy bizonyos ideig a kancellária a gyártól külön működött, de az Akkord fennállásának jelentős ideje alatt az irodai helyiségek, az öntöde, a raktár, sőt, még az igazgató lakása is egy területen, a vasútállomás mellett volt. Kezdetben csupán 5 munkás dolgozott ott, aztán már egy év múlva annyi megrendelést kaptak, hogy 18 mester kapott állandó és elég jól megfizetett munkát.

Ahhoz, hogy megértsük a gyár munkájának terjedelmét, elég megjegyezni, hogy csupán működésük első 8 hónapja alatt 68 harangot öntöttek. A második világháború után és az ateizmusért folytatott szovjet harc ellenére csak Kárpátalján az Akkord gyár termékei közül még napjainkban is közel száz maradt fenn, Magyarország és Szlovákia templomaiban pedig további félszáz lelhető fel. Egyes információk szerint a legtávolabbra egy Palesztinába „vándorolt” ungvári harang került. Érdekes, hogy egyetlen forrásban sincs feltüntetve, hogy az akkori időkben hogyan szállították a súlyos harangokat az eldugott falvakba, és milyen technika segítségével emelték fel azokat a templomok tornyaiba vagy a harangtornyokba. Csupán egyetlen fénykép maradt fenn, amely megörökítette a harang felszerelésének pillanatát, és azon látni, ahhoz, hogy bevigyék a templomba vagy a haranglábba, a harang formájának megfelelően kibontották falat.

Az Akkord gyár nemcsak új harangokat készített, de a régiek beolvasztását is vállalta. Valamennyi akkordos terméken cégjelzés volt. De a felirat minden harangon más volt: bibliai idézetek, az adakozók nevei stb. Egészében jól mentek a dolgok a vállalatnál, a jó hírnév és a mértékletes árak miatt sok megrendelést kaptak. Az egyik Lipcsében megtartott kiállításon Hanics Ferenc érdekes megrendelést kapott rögzítő elemek elkészítésére, így a jövőben jelentősen kibővíthették volna a termelést.

A '30-as évek derekán Halada István fokozatosan eltávolodott a gyári munkától, így az 1936-ban teljes egészében Hanics Ferenc irányítása alá került. Ahogy Halada István unokája visszaemlékszik, a nagyapjának a Latorca konszernnél ajánlottak munkát, amelyet a svájciak alapítottak, akik kivásárolták a kárpátaljai erdők kitermelési és feldolgozási jogát Schönborn gróftól. Halada István családja egy bizonyos ideig Szolyván élt, majd ismét visszaköltöztek Kisgejőcre, aztán pedig Munkácsra, ahol az Akkord egyik alapítója egészen 1976-ban bekövetkezett halálig élt.

Hanics Ferenc egészen a második világháború végéig sikeresen fejlesztette az Akkordot. Azután elvették tőle a gyárat, a Hanics családot pedig kikergették a vállalat területén lévő családi házukból, a harangokat elszállították, a műhelyekben pedig gép- és traktorállomást létesítettek. A család szűkösen élt, nem volt hol lakniuk, Ferenc sehol sem kapott munkát, később a gyerekei is a szemére vetették a burzsoá múltját, mert ez az ő tanulási és elhelyezkedési lehetőségeikre is negatívan hatott. Ahogy Hanics veje, Kükemezey Árpád visszaemlékszik, emiatt apósa soha nem emlegette és nem mesélt az Akkordról, ez a téma élete utolsó napjáig nagyon fájó volt számára.

Egy egyedi fennmaradt fényképen látszik az Akkord területe az 1931 szeptemberében Ungváron végigsöpört vihar után, amely rengeteg kárt okozott.

És hogy mi van napjainkban az Akkord helyén? Feltételezhetjük, hogy a járási állategészségügyi kórház. Legalábbis azt mondják a tősgyökeres ungváriak, hogy az ott álló régi, de jó minőségű kétszintes épület lehetett akár az iroda vagy akár az a modern lakás, amelyről a háború közötti folyóiratok írtak.

Tetyana Literáti, Pro Zahid/
Rehó Viktória